Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 88 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Bukarest

1955. április 25.

Bukarest egyoldalú döntésére bezárják a kolozsvári magyar útlevélhivatalt.

1954. szeptember 19.

Bukaresten Románia és Magyarország B-válogattottja mérkőzik meg egymással, és a románok 2:1-re győznek. A mérkőzés alatt a nacionalista román szurkolók vad magyarellenes hangulatot keltenek, ordítoznak, fütyülnek, egy idő után köveket, sörösüvegeket dobálnak a magyar játékosokhoz, majd 40-50 suhanc berohan a pályára, és köveket dobál a magyarok felé. (A meccsen kinnt van a politikai vezetés számos magas tagja is, többek közt Gheorghe Apostol, Constantin Pîrvulescu, Nicolae Ceauşescu.) Pataki László bukaresti magyar nagykövet tapasztalata szerint "a karhatalmi szervek szemmel láthatóan nem nagyon igyekeztek a történtek elé akadályokat gördíteni".

1954. április 13.

Újra kezdődik a bukaresti katonai törvényszék előtt Balogh Edgár, dr. Csőgör Lajos, Demeter János és Jordáky Lajos Nagyváradon felfüggesztett pere. Az a vád ellenük, hogy 1944. augusztus 23. után "mozgalmat szerveztek Erdélynek Romániától történő elszakítására, melynek már illegális kormánya is volt". Ráadásul "külföldi reakciós körökkel" is kapcsolatban álltak.

1954. január 21.

A nagyváradi hadbíróságon megkezdődik az 1949-ben, illetve 1952-ben letartóztatott dr. Csőgör Lajosnak, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet volt rektorának, Jordáky Lajos volt egyetemi tanárnak, Demeter János volt egyetemi tanárnak, és Balogh Edgárnak, a Bolyai Tudományegyetem volt rektorának pere. (A tárgyalást eredetileg január 7.-re tűzték ki, de 21.-ére elnapolták. A négy fő mellé ötödikként "odacsapják" Székely László marosvásárhelyi orvostanhallgatót is, majd őt elkülönítik a többektől.) Egy hónap múlva a tárgyalást elnapolják, majd márciusban visszaviszik a vádlottakat Bukarestbe. - 1954. április 13.

1952. május 26. - 27.

Bukarestben plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége. Ezen "megbélyegzik" Luka Lászlót/Vasile Lucát, mert visszavonta önbírálatát. Az ellene megfogalmazott vádak: hátráltatta a nehézipar fejlesztését; ellenezte a Duna-Fekete-tenger csatosna építését; gátolta a szövetkezetesítést és támogatta a kulákokat Teohari Georgescu elleni vád: "békülékeny magatartást tanúsított Vasile Luca jobboldali elhajlásával szemben", és "arisztokratikus életstílusával elszigetelődött a tömegektől". Másnap felmentik a központi vezetőségi tagságából és "esete" az ellenőrző bizottság elé kerül. Georgescut felmentik politbürói tagságából, és belügyminiszteri tisztségéből. (Az új belügyminiszter Alexandru Drăghici lesz.) A szintén bírált Ana Pauker még a Szervezeti Büro tagja marad. - 1952. június 29.

1951. szeptember 10. - 17.

Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu-tanácsa előtt folyik a "nagy vatikáni-kémper"-nek elkeresztelt koncepciós per. A vádlottak között található az 1950. július 19-én letartóztatott Pacha Ágoston (Bukarest által el nem ismert) temesvári megyéspüspök és Boros Béla ordinarius substitus, dr. Héber János temesvári püspöki titkár, valamint Schubert József bukaresti ordinarius substitus és mások. A nagy nyilvánosságot kapott perrel a világi hatalom a római katolikus egyház Rómához hű részének ellenállását szeretné megtörni. 17-én Pacha Ágoston 18 évet, Boros Béla életfogytiglani kényszermunkát, Schubert püspök pedig életfogytiglani fegyházat kapnak.

1951. március 15.

A nagyváradi, temesvári, brassói, bukaresti regionális gyűlések után Kolozsváron tartják az újabb országos "békepapi" gyűlést, melyen mintegy kétszáz (a sajtó 600 résztvevőről ír) lelkész és egyháztanácsos vesz részt - jó részük ismét csak az erőszaknak engedve. A gyűlés elnöke Fodor Gergely szerzetes. Ez alkalommal összeül a - Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök által már 1948-ban felfüggesztett - Egyházmegyei Tanács "utóda", az Erdélyi Római Katolikus Státus rendkívüli közgyűlése, melyen jóváhagyják a működési szabályzatot. Az ideiglenes igazgatótanácsba 27 tagot választottak, 14 egyházi és 13 világi személyt, akik mind a kommunista párt kiszolgálói. (A Státus létrehozásával Bukarest azt szeretné elérni, hogy a vezetőség vegye át Márton Áron helyett a katolikus egyház vezetését.) Április 13-án a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatot. Jakab Antal gyulafehérvári ordinárius valamennyi résztvevőt kiközösíti.

1948. december 12.

"Kiadják az RMP Központi Vezetősége Politikai Irodájának Határozatát a nemzetiségi kérdésben. (A lapok csak 15-én közlik.) Ebben többek közt kijelentik, hogy a magyarok közé, még a helyi vezetőségekbe is "befurakodtak a kizsákmányoló elemek", akik a "magyar egységet hangoztatják"; a "vatikáni ügynököket" is le kell leplezni. "A magyar nacionalista polgárság maradi szelleme és elszigetelődési irányzata még most is érezhető egyes kulturális és gazdasági intézményekben." Ebben a dokumentumban fogalmazzák meg először azt a tételt, hogy a nemzetiségi/kisebbségi kérdést "mindig alá kell rendelnünk a munkásosztály fő feladatának." - 1951. szeptember 10-17.-Gerald Patrick O' Hara, a bukaresti nunciatúra régense Bukarestben titokban felszenteli Pacha Ágoston temesvári püspök utódját, Boros Bélát. (Ő az első illegális püspök.) - 1951. március 10"

1948. december 8.

Bukarestben is ratifikálják a még október 16-án Budapesten aláírt magyar-román vízumegyezmény. Az egyezmény szerint a diplomáciai és szolgálati természetű utazások esetén is szükséges román beutazási vízum. A kettősbirtokos gazdák a következő év tavaszán és őszén még használhatják a kijelölt határátkelőhelyeket. - 1949. november 1.

1947. november 22. - 25.

Magyar-román kormánytárgyalások folynak Bukarestben. (A tárgyalásoknak magyar részről Dinnyés Lajos, Ortutay Gyula, Révai József, Marosán György, Szentiványi István, és Erdei Ferenc a tagjai.) A tárgyalások eredményeképp (25-én) aláírják a román-magyar kulturális egyezményt. Ennek értelmében a felek Debrecenben és Budapesten román, illetve Kolozsváron és Bukarestben magyar kérdésekkel foglalkozó tudományos intézetet hoznak létre. Szabaddá teszik a tudósok, művészek, könyvek, folyóiratok cseréjét és forgalmát. (Az egyezményből gyakorlatilag szinte semmi sem valósul meg.) - 1948. október 12.

1947.

Visszatér Magyarországra a Bolyai Tudományegyetemről Bónis György jogtörténész, Benedek Marcell irodalomtörténész, Benedek István pszichológus, dr. Környey István, dr. Klimkó Dezső, és dr. Ludány György, az élettan professzora, valamint Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész, nyugalmazott egyetemi tanár. (Október végén Zolnai Béla irodalomtörténész is visszamegy Budapestre.)Nyáron Magyarországon jár dr. Csőgör Lajos rektor és dr. Obál Ferenc professzor, ahol sikerül még négy újabb vendégprofesszort meghívniuk Marosvásárhelyre, az orvosi karra: dr. Krompecher Istvánt, a bonctan, dr. Mosonyi Istvánt, az orvosi vegytan, dr. Győry Györgyöt, a szülészet-nőgyógyászat és dr. Putnoky Gyulát, a bakterológia professzorát. (1947 után már nem engedélyezi Bukarest több magyarországi vendégtanár meghívását.) - 1949 nyara -Nyáron Magyarországon jár dr. Csőgör Lajos rektor és dr. Obál Ferenc professzor, ahol sikerül még négy újabb vendégprofesszort meghívniuk Marosvásárhelyre, az orvosi karra: dr. Krompecher Istvánt, a bonctan, dr. Mosonyi Istvánt, az orvosi vegytan, dr. Győry Györgyöt, a szülészet-nőgyógyászat és dr. Putnoky Gyulát, a bakterológia professzorát. (1947 után már nem engedélyezi Bukarest több magyarországi vendégtanár meghívását.) - 1949 nyara

1976. december 20. - 21.

Manea Mănescu meghívására Lázár György magyar miniszterelnök bukaresti látogatáson vesz részt. A kiadott közös közlemény szerint "a két fél megállapodott, hogy az illetékes szervek gyorsítsák meg a kishatárforgalmi egyezmény megvalósítását, fejezzék be a konzulátusok (kölcsönösségi alapon történő) létesítésére vonatkozó tárgyalásokat, terjesszék ki a magyar-román turisztikai együttműködést (beleértve a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak bővítését is)", valamint "szükségesnek tartották a kultúrházak megnyitásának meggyorsítását Budapesten, ill. Bukarestben."

1975. december 3. - 4.

Bukarestben - fél év halogatás után - összehívják a két "dolgozói tanács" plenáris ülését. Néhány felszólaló az első nap, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának ülésén (ismét) felveti a magyar nyelvű oktatás problémáit, ám Ceauşescu a két tanács másnapi együttes ülésén tartott beszédében erre úgy reagál, hogy "vannak itt is hiányosságok", de "minden bizonnyal nem itt a helye annak, hogy most elemezzük ezeket a kérdéseket." Végeredményben ismét csak - miként egy nagykövetségi rejtjeltávirat fogalmaz - "külsőségekre épített, propagandaelemektől hemzsegő tanácskozásra került sor", ami a részt vevő értelmiségiekből "elkeseredettséget váltott ki".

1974. november 24. - 28.

Bukarestben tartják az RKP XI. kongresszusát. A Központi Bizottságból kimarad Király Károly, a KB póttagja marad Domokos Géza és Sütő András.

1974. szeptember 17.

Mialatt az MNDT bukarestben ülésezik, Nicolae Ceauşescu Kovászna megyébe látogat. (Beszédében kijelenti, hogy a helységet "román hadosztályok szabadították fel"...) Néhány nappal később a magyar nagykövetség egyik diplomatája jár a székely városban és "megdöbbentően elkeseredett hangulattal" találkozik. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy hamarosan újabb személyi változásokra kerül sor.

1974. szeptember 17. - 18.

Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy "velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos "teljes egyetértésüket és támogatásukat" és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.

1974. április 4. - 5.

Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).

1973. szeptember 13.

Újabb szűk körű megbeszélésre kerül sor Bukarestben, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ott élő tagjai és Miron Constantinescu KB-titkár között. (Korábban őt bízták meg a nemzetiségi tanácsok irányításával.) A zaklatott légkörű megbeszélés során a magyar meghívottak ismertetik a magyar oktatási hálózat problémáit, és hiányosságait, és többek közt azt kérik a magyar-kérdés idős szakértőjétől, hogy a román nyelvű tanintézményekben tanuló magyar diákoknak legalább tegyék kötelezővé a magyar nyelv- és irodalom oktatását. Constantinescu azonban ezt "túlzónak" találja, és elutasítja a kérést.

1973. június 21.

Bukarestben összeül a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója (központi irodája). Ezen elhatározzák, hogy októberben megtartják az országos tanács plenáris ülését. (Ehhez a pártvezetés nem járul hozzá.) Az erről beszámoló rejtjeltáviratában Martin Ferenc nagykövet megjegyzi: "egyébként a nemzetiségi káderek hangulata, helyzete ma rosszabb, mint bármikor".

1973. január 10.

Bukarestben hosszas betegség után meghal Földes László (Arad, 1922. jún. 26.) irodalomkritikus, szerkesztő. 1947 és 1953 közt a Bolyai egyetemen tanársegéd, majd adjunktus, 1953-tól a konzervatórium esztétika tanára. 1956 és 1958 közt az Utunk főszerkesztője, 1970-től A Hét főszerkesztő helyettese.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék