Mihály király Visinszkij követelésére kinevezi Petru Grozát miniszterelnöknek. (Mihály először visszautasítja a kormánylistát, mert azon nem szerepel Iuliu Maniu és Constantin (Dinu) Brătianu.) A 32 miniszter és államtitkár közül 17 ODA-tag. A kormány tagjai többek között: Gheorghe Tătărescu (miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter); Constantin Vasiliu-Răşcanu tábornok (hadügyminiszter); Teohari Georgescu (belügyminiszter); Gheorghe Vlădescu-Răcoasa (kisebbségügyi miniszter).
1945. március 7.
Petru Groza táviratban kéri Sztálint, hogy ismét kiterjeszthessék a román közigazgatást Észak-Erdélyre. (Az engedély másnap megjön.) - 1945. március 13.
1945. március 9. - 13.
A román közigazgatást fokozatosan kiterjesztik Észak-Erdély területére. (A közigazgatás románosítása következtében 1946-ban Észak-Erdély 11 megyéje közül csak Csík, Udvarhely, és Háromszék megyének van magyar főispánja. A magyar többségű Kolozsváron a 30 ítélőtáblai bíró között egy magyar sincs.) - 1945. június 23.
1945. március 13.
Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is.-Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. -Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben többek között azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak "demokratikus elemekkel" egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét.-Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a "magyar dolgozók még megoldatlan problémáit" tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is); azokban a községekben, városokban, ahol több mint 50% magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki; szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat; a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar-román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.
1945. március 19.
Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi államtitkár Kurkó Gyárfás és Bányai László kíséretében meglátogatja a földvári és hídvégi internáló táborokat. Megígéri, hogy 21-től elkezdik a táborokban a szabadonbocsájtásokat. (A földvári táborban még mindig kb. 1.500 ártatlan magyar raboskodik.) Március 25-én - papíron - feloszlatják a tábort, de a szabadonbocsájtások elhúzódnak. A brassói gyűjtőtábor felszámolását 20-án kezdik el. - 1945. október 29.
1945. március 23.
A Monitorul Oficialban közzéteszik a 187. sz. "földbirtok-rendezési" törvényt. A földreform értelmében kisajátítnak minden 50 hektárnál nagyobb terjedelmű földbirtokot, összesen 1.057.674 hektárt, melyet 796.129 fő között osztanak szét. (A törvény II. § c) pontja szerint teljes egészében elkobzandók a földbirtokai mindazoknak, akik Romániával hadiállapotban álló országokba, ill. 1944. augusztus 23. után külföldre menekültek. A d) pont szerint el kell kobozni a "távollevők" (abszentisták) mezőgazdasági ingatlanait és ingóságait. (Ezzel a törvénnyel a német kisebbséget teljesen megfosztják földbirtokaitól, akárcsak azokat a magyar nemzetiségű lakosokat, akik nem rendelkeznek román állampolgársággal.)
1946. március 8.
Kolozsváron megkezdődik az első népbírósági tárgyalás az ippi, ördögkuti, szentgotthárdi, bánffyhunyadi, szilágynagyfalusi, oroszfalvi gyilkosságok ügyében. A főközvádló Avram Bunaciu, közvádlók: Grigore Râpeanu, Victor Grozdea, és Bányai László, a védők: Váczy Kálmán, Pásztai Géza, Sinka István, Botár Zoltán, Nagy Gergely és Gyenge László. A 63 vádlott "csaknem mind vagyontalan földművesek, többen 70 év körüli öregek". Március 14-én hirdetnek ítéletet: 22 főt halálra, 7 főt életfogytiglanra ítélnek. (Koncepciós perről van szó, mert a valódi bűnösök helyett ártatlan falusiakat ítélnek el. A további hét csoportos perben is fellelhetőek a koncepciós elemek, több ártatlan magyart ítélnek el fasizmus vádjával. Ghiran Morariu kolozsvári főügyész 1946. augusztusában a Libertateának nyilatkozva azt közli, hogy a népbíróság fenállása alatt 502 elmarasztaló és 33 felmentő ítélet születik. Elítélnek 445 magyart és 33 románt. Az 502 elmarasztaló ítéletből 105 volt halálos, 146 életfogytiglani börtönbüntetés.)
1946. március 18. - 20.
Brassóban tartják az MNSZ "százas" intézőbizottsági ülését. A gyűlés egyik legfontosabb eredménye, hogy határozatot hoznak az önálló választási lista állításáról.
1947. március 25. - 26.
Letartóztatják Venczel József egyetemi tanárt (Márton Áron püspök bizalmasát) és más kolozsvári értelmiségieket. A tömeges letartóztatásokat valószínűleg figyelmeztetésnek szánják a magyar értelmiségnek és a diákságnak. - 1947. május 5.
1948. március 5.
A Nagyváradi Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlésén Arday Aladárt választják püspökké, főgondnok Olasz Jenő kisjenői ügyvéd, költő. Május 23-án Ardayt beiktatják tisztségébe.
1948. március 28.
Parlamenti választásokat tartanak Romániában. A marosvásárhelyi Szabad Szó 40 magyar képviselőt sorol fel, a Világosság 39-et, melyből 30 az MNSZ listáján, 9 az RMP listáján jut be; más források 42 jelöltről tudnak.A választások után megalakult kormány tagjai: Petru Groza miniszterelnök; Teohari Georgescu belügyminiszter; Ana Pauker külügyminiszter; Emil Bodnăraş hadügyminiszter; Luka László/Vasile Luca pénzügyminiszter; Gheorghe Gheorghiu-Dej miniszterelnökhelyettes; Vincze János erdészeti miniszter; Takács Lajos nemzetiségügyi "alminiszter", (hivatalosan csak az április 21-i minisztertanácsi ülésen nevezik ki az "együttélő nemzetiségek alminiszterévé")
1949. március 3.
A 87. sz. törvény megjelenését követő nap hajnalán "kiemelnek", kénysszerlakhelyekre (domiciliul obligatoriu) hurcolnak országszerte mintegy 3.500-5.000 földbirtokos családot. Erdélyben Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Déva lett kijelölve számukra. (A Háromszék megyei földbirtokosságot Sepsiszentgyörgyre, majd másfél év múlva Dobrudzsába hurcolják.)
1949. március 3. - 5.
Az RMPKözponti Vezetősége plenáris ülésén határozatot fogadnak el "a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, és a munkásosztály valamint a dolgozó parasztság szövetségének megerősítéséről". - 1949. július 24.
1951. március 15.
A nagyváradi, temesvári, brassói, bukaresti regionális gyűlések után Kolozsváron tartják az újabb országos "békepapi" gyűlést, melyen mintegy kétszáz (a sajtó 600 résztvevőről ír) lelkész és egyháztanácsos vesz részt - jó részük ismét csak az erőszaknak engedve. A gyűlés elnöke Fodor Gergely szerzetes. Ez alkalommal összeül a - Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök által már 1948-ban felfüggesztett - Egyházmegyei Tanács "utóda", az Erdélyi Római Katolikus Státus rendkívüli közgyűlése, melyen jóváhagyják a működési szabályzatot. Az ideiglenes igazgatótanácsba 27 tagot választottak, 14 egyházi és 13 világi személyt, akik mind a kommunista párt kiszolgálói. (A Státus létrehozásával Bukarest azt szeretné elérni, hogy a vezetőség vegye át Márton Áron helyett a katolikus egyház vezetését.) Április 13-án a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatot. Jakab Antal gyulafehérvári ordinárius valamennyi résztvevőt kiközösíti.
1952. március 4.
Felmentik tisztségéből Luka László pénzügyminisztert. - 1952. május 26-27.
1952. március 16.
A Duna-Fekete-tenger Csatornánál lévő sălciai munkatelepen meghal P. Boros Fortunát, 1948 előtti ferences tartományfőnök.
1952. március 11.
Letartóztatják a Körösbányára internált dr. Scheffler János szatmár-nagyváradi római katolikus megyéspüspököt. Szeptember 12-én - több klerikus társával egyetemben - Jilavára hurcolják. - 1952. december 6.
1954. március 15.
Megkezdődik a kolozsvári rádió magyar adása a 261 és 330 m-es hullámhosszon, napi egy-egy, majd két-két órában. A stúdió első igazgatója Rácz Lajos pártaktivista, bemondója Török Ilona. Sugárzási körzete a Magyar Autonóm Tartomány, Kolozsvár és Nagybánya tartományok. - 1958. március 2.
1955. március 24.
Megérkezik Gyulafehérvárra Márton Áron római katolikus püspök. Másnap átveszi egyházmegyéje kormányzását és körlevélben hirdet megbocsátását "megtévedt"papjainak (tehát akik részt vettek a "papi békemozgalomban". Ez utóbbi gyakorlatilag megszűnik.
1956. március 18. - 19.
Kolozsváron folyik az ún. "jurisdikciós" per. A zárt tárgyaláson a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa "hazaárulással" és "tiltott iratok rejtegetése és terjesztésével" vádolja a Simonfi-csoport tagjait. Valójában az a "bűnük", hogy szembenálltak Adorján Károllyal és néhány társával (akik egy Rómával szembenálló, a part alá rendelt, kvázi "államosított" katolikus egyházat akartak létrehozni) és a még szabad lábon lévő titkos ordinárius, Fuchs Gábor, valamint a plébánosok egy része megpróbálták megakadályozni, hogy Adorjánék befolyásukat a papok nagyobb részére ki tudja terjeszteni. A per másnapján a törvényszék Simonfi Andor baróti káplánt, Pál József bonchidai plébánost, Ferencz Benjámin volt gyulafehérvári püspöki irodaigazgatót és dr. Gurzó Anaklét ferences teológiai tanárt 7-7; Fuchs Gábor petrozsényi plébánost, Erőss Lajos kolozsvári káplánt, Csutak László kolozsvár-szentpéteri káplánt, Ambrus György katonai plébánost, és Dénes Anna Szeréna kolozsvári szociális nővért 6-6; Márton József csíkszentsimoni káplánt és Hajdú Gyula kolozsvár-belvárosi káplánt "izgatás" vádjával 5-5 év börtönbüntetéssel sújtják. Hajdú és Márton József büntetése éppen amnesztia alá esik, ezért március 21-én kiszabadulnak. P. Gurzó Anaklét 1962-ben, Simonfi, Fuchs és Erőss 1964-ben szabadul. Pál Józsefnek 1961. november 29-én lejárt volna a büntetése, de őt is a Bărăgánba száműzik, akárcsak Ferencz Benjamint és Csutak Lászlót, ahonnan mindnyájan 1964-ben szabadulnak. Ambrus György 1958 körül meghal a Băile Mocrini mocsaraknál lévő munkatelepen.
