A Monitorul Oficial közli a 261. sz. állampolgársági törvényt. Az 1. szakasz csak azoknak ismeri el az állampolgárságát, akik 1940. augusztus 30-án állandó lakhellyel és állampolgársággal rendelkeztek Románia területén. A 2. szakasz azoknak sem ismerte el az állampolgárságát, akik az előbbi kritériumoknak megfeleltek ugyan, de 1940. augusztus 30. után idegen állampolgárságért optáltak, vagy olyan állam hadseregében vállaltak önként katonai szolgálatot, amellyel Románia hadi állapotban volt. A törvényt már április 13-án, majd július 4-én módosítják. - 1945. augusztus 12.
1945. április 5.
A Monitorul Oficialban megjelenik a CASBI 3822. sz. végrehajtási utasítása. Ez felállítja a "vélelmezett ellenség" ("inamici prezumaţi") fogalmát, mely azokra a magyar nemzetiségű román állampolgárokra vonatkozik, akik 1944. szeptember 12-én a trianoni Magyarországon vagy Észak-Erdélyben tartózkodtak, vagy akik a közeledő front elől elmenekültek, illetve akiket a magyar katonai hatóságok lakóhelyük elhagyására kényszerítettek. (Ezzel a törvénnyel mintegy 30-35 ezer magyar nemzetiségű román állampolgárt fosztanak meg vagyonától.) Magyarországi pénzügyi szakemberek 1946-ban a CASBI-gondnokság alá helyezett összes magyar vagyont (az iparvállalatoktól, pénzintézetektől az észak-erdélyi magyarság ingó és ingatlan javaiig) mintegy 200 millió dollárra becsülték. Az MNSZ vezetői és a magyar szociáldemokraták egyetértenek abban, hogy a CASBI-törvény és a végrehajtási utasítás burkolt célja a magyar kisebbség erőszakos pauperizációja. - 1945. május 30.
1946. április 9. - 10.
Marosvásárhelyen tartják a magyar szövetkezeti központ (a Kaláka és a "Szövetség") eredetileg március 7-re tervezett, de elhalasztott országos kongresszusát (a kongresszus után, 11-én pedig megtartják közgy?léseiket). Az 1.200 magyar szövetkezetnek kb. 200 ezres tagsága van. A kongresszuson a magyar szövetkezeti központok vezetői javaslatot tesznek a Romániai Magyar Szövetkezeti Tanács létrehozására. (A tervből nem lesz semmi.) A zárónapon a résztvevők tiltakoznak az "INCOOP" (Institut Naţional al Cooperaţiei -Nemzeti Szövetkezeti Intézet) jogaikat sértő eljárása ellen és 21 pontos követelést terjesztenek a kormány elé. Többek közt azt követelik, hogy a magyar szövetkezetek ugyanolyan anyagi segítséget kapjanak, mint a románok, (a kormány ugyanis 8 milliárd lejt szavazott meg a szövetkezeteknek, amiből a magyarok semmit sem kaptak), valamint azt, hogy szűnjék meg az egyes vidékeken a magyar szövetkezetek megfélemlítése. - 1946 május 11.
1946. április 24.
Nékám Sándor, a bukaresti Magyar Misszió vezetője felkeresi Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspököt, és tájékoztatja arról, hogy a Nagy Ferenc-vezette magyar delegáció milyen határmódosító elképzelésekkel utazott ki a moszkvai tárgyalásokra. Márton Áron megígéri, hogy azonnal érintkezésbe lép az erdélyi magyarság valódi vezetőivel és megbeszélésük eredményéről rövidesen tájékoztatni fogja Nékámot.
1947. április 10.
Marosvásárhelyen tartják a (120 ezer magyar családot képviselő) Kaláka Népi Szövetkezeti Központ közgyűlését. (A Szövetség Központ 11-én tartja ugyanitt a közgyűlését.) Korparich Ede jelentéséből kitűnik, hogy csak akkor jutnak áruhoz, ha belépnek a román megyei szövetkezeti központokba, az ún. "federálé"-kba. Tövissy Géza igazgató jelentése szerint az eddig működő 460 fogyasztási- és értékesítési-, 64 hitel-, 5 tej- és 8 vegyesszövetkezet közül az INCOOP 57 tagszövetkezet felszámolását rendelte el. (A gyűlésen részt vevő Kurkó Gyárfás "kiáll" a magyar szövetkezetek önállósága mellett.) - 1947. június 14.
1948. április 13.
A Nagy Nemzetgyűlés 414 képviselőjéből 401 megszavazza a Román Népköztársaság Alkotmányát. Az alaptörvény szerint (szovjet mintára létrehozott) elnöki tanács élén I. C. Parhon (orvosprofesszor) áll, a minisztertanács elnöke Petru Groza. - 1952. szeptember 24.
1949. április 5.
Letartóztatják Bogdánffy Szilárdot, Scheffler János szatmári püspök titkárát, akit Bukarestben Gerald Patrick O' Hara, a nunciatúra régense még 1949. február 14-én titokban fel szentelt Scheffler utódává. Bíróság elé nem állítják, a nagyenyedi börtönben hal meg 1953. október 3-án. - 1948. december 12.
1949. április 10.
Megkeződik a néptanácsok ideiglenes bizottságainak a beiktatása. (Többek között magyar néptanácsi elnöke van ekkor még Nagyváradnak, Bihar megyének, Marosvásárhelynek, Csík, Háromszék és Udvarhely megyéknek.) - 1950. december 3.
1950. április 27.
A stockholmi békekonferencia felhívásának ürügyén Marosvásárhelyen "békeértekezletet" tartanak, katolikus papok és világi hívek. (A papok egy részét kényszerrel hurcolják Vásárhelyre a Securitate emberei.) Az értekezleten, melyen megalakítják a Katolikus Akcióbizottságot, melynek elnökévé Ágotha Endre nyárádselyei esperes-plébánost választják, akit a Szentszék 1950. május 5-én excommunicál. - 1950. augusztus 15.
1951. április 18.
A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941-44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna Csőgör Lajos és csoportja, valamint Márton Áron és csoportja-perekben a koronatanú, miszerint Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, "azzal a céllal, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától". Demeter 1951. december 24-én a văcăreşti-i rabkórházban az elszenvedett kínzások miatt meghal.
1952. április 11.
A Scânteia közli Gh. Gheorghiu-Dejnek a tanítók kongresszusán elmondott beszédét, melyben az addigi hivatalos terminológiával (együttélő nemzetiségek - naţionalitatăţii conlocuitoare) szemben nemzeti kisebbségeket (minorităţii naţionale) emleget.
1953. április 1.
Megszűnik a Romániai Magyar Szó, az MNSZ központi napilapja. Helyette megjelenik az Előre, a "Román Népköztársaság Néptanácsainak lapja". Főszerkesztője ennek is Robotos Imre lesz.
1953. április 22.
Az Előre "Román és magyar diákok közösen készülnek a vizsgákra" cím alatt arról számol be, hogy a kolozsvári Jog- és Közgazdaságtudományi Intézetben "eleinte hibásan, a különböző tanszékek tanárai és személyzete elszigetelt munkát végzett. A román és magyar tanárok között nem alakult ki mindjárt kezdetben szoros együttműködés. [...] Az oktatás összhangba hozása érdekében négy közös katedrát szerveztek."
1954. április 13.
Újra kezdődik a bukaresti katonai törvényszék előtt Balogh Edgár, dr. Csőgör Lajos, Demeter János és Jordáky Lajos Nagyváradon felfüggesztett pere. Az a vád ellenük, hogy 1944. augusztus 23. után "mozgalmat szerveztek Erdélynek Romániától történő elszakítására, melynek már illegális kormánya is volt". Ráadásul "külföldi reakciós körökkel" is kapcsolatban álltak.
1955. április 25.
Bukarest egyoldalú döntésére bezárják a kolozsvári magyar útlevélhivatalt.
1958. április 10. - május. - 30.
Temesváron, a nagyszínházban a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa előtt folyik Szoboszlay Aladár és társai monstre-pere. Mintegy 200 személyt tartóztattak le, végül 57 főt állítanak a bíróság elé. Szoboszlay és társai ellen többek között az a vád, hogy: 1) még 1950-ben Keresztény Munkapárt néven "ellenforradalmi szervezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy az RNK belső és külső biztonsága ellen mesterkedjenek"; 2) terjesztették Szoboszlay "felforgató" írásait és "a lakosság nyugalmas életére és munkájára káros hangulatot keltettek"; 3) fegyveres lázadást készítettek elő a "a népi demokratikus rendszer megdöntésére és az elnyomó tőkés-földesúri rendszer restaurációjára, mind az RNK-ban mind az MNK-ban, és egy román-magyar konföderáció létrehozására..." (Szoboszlay 1956 folyamán valóban széleskörű szervezkedésbe kezdett, amelynek eredményeként a Székelyföldtől Aradig nyúltak az összeesküvés szálai. Nem csak magyarokat szervezett be, hanem Aurel Dan görögkeleti főesperest és Alexandru Fîntînarut a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt egyik volt Arad megyei vezetőjét, valamint Constantin Drăgăniţa ezredest, a Tîrgu Măgurele-i tankezred parancsnokát.)
1959. április 2.
Bukarestben a Gheorghe Gheorghiu-Dej elnöklete alatti értekezlet véglegesíti a Bolyai és Babeş egyetemek összevonásával létrehozandó egyetem új struktúráját. Az ekkor készített "referat"-ban, feljegyzésben rögzítik, hogy mely tantárgyakat fognak magyar nyelven is leadni. Dej javaslatára elfogadják a Babeş-Bolyai Tudományegyetem nevet.
1959. április 19.
A Bolyai Tudományegyetem megszüntetése (illetve a Babeşsel történő összevonása) és a Securitate zaklatásai miatt öngyilkos lesz Szabédi László irodalomtörténész, egyetemi tanár.
1959. április 20.
Kolozsvár mellett öngyilkos lesz Molnár (Löwinger) Miklós (1922-1959) közgazdász, egyetemi tanár. A Bolyai Tudományegyetem közgazdaságtudományi tanszékének tanára korabban az terjedt el, hogy Molnár a Babeş és a Bolyai erőszakos egyesítése miatt vetett véget az életének, azonban azok, akik a családot közelről ismerik, cáfolják ezt a hiedelmet.
1959. április
Az RMP Központi Vezetésének titkársága vitát rendez a Bolyai egyetem magyar irodalomtörténeti kurzusairól (egyetemi jegyzeteiről). A résztvevők (az irodalomtanszék tanszemélyzete, a Babeş egyetem irodalomtörténész oktatói, a Bolyai egyetem vezetése, Vécsey Károly, és Blénesi Ernő, a KV titkársága alatt működő, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársai, valamint írók, kritikusok.) Szigeti József jegyzetét azzal támadják, hogy a szerző engedményt tett "a reakció burzsoá irodalomtörténetírásnak", Jancsó Elemért pedig "az irodalmi hagyomány elvtelen, békülékeny, felületes értékelése miatt" marasztalják el. A vitával összefüggésben az Igaz Szó májusi számában (a fél éve a lapban folyó "ideológiai kampány" betetőzéseképpen) megjelenik Blénesi Ernő és Vécsei Károly cikke: "Az irodalomtörténeti oktatás eszmei tisztaságáért".
