A brassói katonai törvényszék ítéletet hirdet a Maniu-gárda tagjainak perében. A szárazajtai, csíkszentdomokosi és más gyilkosságokat elkövető "voluntárok" két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetést kapnak. (A gárda vezetője, Gavril Olteanu, akit távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek, az ún. "Haiducii lui Avram Iancu" elnevezésű antikommunista, fegyveres ellenálló csoporthoz szökik és a hegyekben bújkál.) Az ítélet kihirdetése után letartóztatnak négy szárazajtai székelyt, akik - a vád szerint - román katonákat kínoztak és öltek meg.) - 1946. augusztus 31.
1945. május 6. - 13.
Kolozsváron tartják az MNSZ első kongresszusát. A szövetségnek ekkor 387.753 tagja van. 10-én megjelenik a kongresszuson Luka László/Vasile Luca, az ODA országos főtitkára is, és beszédet tart. 11-én a kongresszuson elfogadják a Szervezeti Szabályzatot. Kurkó Gyárfást elnökké, Csákány Bélát főtitkárrá választják. Az MNSZ-kongresszus zárónapján, 13-án nagygyűlést tartanak a kolozsvári sportpályán, melyen meghívott vendégként jelen van Petru Groza (aki magyar nyelvű beszédében köszönti a kongresszus részt vevőit), Luka László/Vasile Luca, Gheorghe Vlădescu-Răcoasa, ifj. Teofil Vescan és mások.
1945. május 13.
Megalakul a Romániai Magyar Írószövetség, más néven Romániai Magyar Írók Szövetsége (Asociaţia Scriitorilor Maghiar din România). Az elnök Nagy István, alelnök Szabédi László. - 1946. március 28.
1945. május 29.
A Monitorul Oficialban közzéteszik a 406. sz. törvény, mely elrendeli, hogy az Észak-Erdélyből 1940-ben elmenekült román iskolák térjenek vissza az észak-erdélyi székhelyeikre. (Így kénytelenek átengedni a fennálló magyar iskolák helyiségeket a két háború között kultúrzónává nyilvánított színmagyar területeken is. A magyar iskolák a magyar egyházak épületeibe szorulnak.) - 1945. június 22.-Megjelenik a 407. sz. törvény, mely elrendeli az önálló magyar egyetem felállítását és az ideiglenesen Nagyszebenben lévő I. Ferdinánd Egyetem visszatérését. A törvény értelmében "a Ferdinánd Egyetem támogatni fogja a magyar előadási nyelvű egyetemet, befogadja a természettudományi és orvostudományi karok hallgatóit, hogy laboratóriumi és klinikai gyakorlataikat az ő laboratóriumaiban és klinikáikon végezhesse.".
1946. május 2.
Nékám Sándor ismét fölkeresi Márton Áront, aki egy 6 pontos memorandumot nyújt át neki. Ebben az aláírók (Vásárhelyi János református püspök, Márton Áron katolikus püspök, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatója, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetője és Lakatos István szociáldemokrata politikus) többek közt kijelentik, hogy "A magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. [...] Az erdélyi magyarság felfogása szerint, sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja; az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. [...] Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. [...] Az erdélyi magyarság pedig éppen ezért elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről is mindent el fog követni annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre." A nyilatkozatot Kertész István, a budapesti Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, gr. Teleki Géza pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterekhez, de semmiféle reagálás nem történik. - 1951. július 30.
1947. május 4. - 5.
Mintegy 600 román és magyar ellenzéki személyiséget tartóztatnak le. A letartóztatottak közt van többek közt Puskás Lajos tanárt, a kolozsvári Tízes Szervezet 1941-1944 közti vezetője, Pásztai Géza ügyvéd, szociáldemokrata politikust, Bartha Ignác ügyvéd, volt erdélyi párti képviselő, Oriold Béla egyetemi tanár, Kakassy Endre újságíró és más értelmiségiek, ügyvédek, református és katolikus papok, szerzetesek. - 1947. március 26.
1947. május 22.
A kolozsvári Igazságban megjelenik Luka László/Vasile Luca, az RKP Központi Bizottsága tagjának a cikke, "A romániai magyarság útja". Ebben Luka szembe fordul az MNSZ kommunista vezetői által eddig követett népfrontpolitikával, és meghirdeti az "elvtelen magyar egység" elleni harcot, a tisztogatások megkezdését a különböző magyar intézményekben. - 1948. december 12.
1947. május 30.
Közzéteszik a Monitorul Oficialban a 162. számú állampolgársági törvényt. Mindazok román állampolgárok lehetnek, akik 1920. szeptember 20. után a román állam joghatósága alá tartozó területeken lakóhellyel rendelkeztek, vagy azelőtt ezen a területen születtek, vagy olyan szülőktől származnak, akiknek a fenti időpontban az említett területen volt a lakóhelyük. Ezzel a törvénnyel több százezer magyar állampolgárságát rendezik. Viszont a 2. szakasz értelmében továbbra sem kaphatnak állampolgárságot azok, akik önként léptek olyan idegen állam szolgálatába, amelyik az Egyesült Nemzetek ellen harcolt, vagy ilyen állam katonai, vagy katonai jellegű alakulat (pl. levente-szervezet) tagjai voltak. - 1945. április 4.
1949. május 11.
A minisztertanács ülésén megállapítják a miniszterelnökség mellett működő, és az együttélő nemzetiségek gondjaival foglalkozó főigazgatóság (Consiliul Ministri Departamentul pentru Problemele Nationalităţilor Conlocuitoare) hatáskörét. Feladata: az együttélő nemzetiségek problémáinak tanulmányozása, az ügyek nyilvántartása. Javaslatokat terjeszt elő a gondok politikai jogi, közigazgatási úton történő rendezésére. Takács Lajos miniszterhelyettes vezeti. - 1952. augusztus 7.
1949. május 19.
A két éve folyó, eredménytelen tárgyalások után a román fél beleegyezik abba, hogy - konzulátus helyett - Kolozsváron magyar útlevélhivatal kezdhesse meg a működését, csupán annyi a kikötés, hogy az a működését kizárólag az állampolgársági egyezmény végrehajtásából származó feladatok elvégzésére korlátozza, (a Hivatalnak konzuli jogköre nincs, minden ügyet Bukarestbe terjesztenek fel) és illetékességi területe nem terjed ki, csak Erdélyre, Brassó megye kivételével. - 1949. augusztus 8.
1950. május 23.
Kőrösbányára internálják dr. Scheffler János szatmár-nagyváradi megyéspüspököt. - 1950. június 24.
1952. május 3.
A 352/1951. sz. belügyminiszteri rendelet alapján megkezdődik az "osztályidegen elemek" kitelepítése a nagyobb ipari központokból. A kitelepítéseket elsőként Sztálinvárosban (Brassóban) kezdik el. - 1950. április 20.
1952. május 22.
A Máriaradnára internált erdélyi ferenceseket a Securitate Désre, Esztelnekre és Kőrösbányára hurcolja, ezeket a helyeket jelölve ki számukra további kényszer-tartózkodási helyül. A ferences nővérek a szászvárosi ferences kolostorba kerülnek. - 1951. augusztus 20.
1952. május 26. - 27.
Bukarestben plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége. Ezen "megbélyegzik" Luka Lászlót/Vasile Lucát, mert visszavonta önbírálatát. Az ellene megfogalmazott vádak: hátráltatta a nehézipar fejlesztését; ellenezte a Duna-Fekete-tenger csatosna építését; gátolta a szövetkezetesítést és támogatta a kulákokat Teohari Georgescu elleni vád: "békülékeny magatartást tanúsított Vasile Luca jobboldali elhajlásával szemben", és "arisztokratikus életstílusával elszigetelődött a tömegektől". Másnap felmentik a központi vezetőségi tagságából és "esete" az ellenőrző bizottság elé kerül. Georgescut felmentik politbürói tagságából, és belügyminiszteri tisztségéből. (Az új belügyminiszter Alexandru Drăghici lesz.) A szintén bírált Ana Pauker még a Szervezeti Büro tagja marad. - 1952. június 29.
1954. május 17.
Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu tábornok-vezette tanácsa ítéletet hirdet az ún. "transzilvanisták" perében: Jordáky Lajos volt egyetemi tanárt 12 év, Demeter János egyetemi tanárt 10 év, Balogh Edgárt, a Bolyai Tudományegyetem rektorát 8 év, dr. Csőgör Lajost, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet rektorát 6 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélik. Az ítéletről csak egy hónappal később, a jilavai fegyházban értesülnek. A zárt tárgyalás híre kiszivárog, és az erdélyi magyar értelmiség körében nagy nyugtalanságot okoz.
1955. május 13. - 15.
A Babeş és a Bolyai egyetemek közös tudományos ülésszakot tartanak a Bolyai fennállásának tíz éves évfordulója alkalmából.
1955. május 27.
Petru Groza, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke kegyelmi rendeletének köszönhetően szabadlábra helyezik az 1952-ben, illetve 1949-ben letartóztatott Jordáky Lajos és Demeter János egyetemi tanárokat, valamint Balogh Edgárt, a Bolyai Tudományegyetem és dr. Csőgör Lajost, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet korábbi rektorait. - 1954. május 17.
1957. május 1.
Megjelenik Bukarestben a Munkásélet (az impresszumban: "A Román Népköztársaság Szakszervezetei Központi Tanácsának hetilapja").
1957. május 22.
A kolozsvári 3. sz. katonai törvényszéken megkezdődik a ."nyilvános izgatással" vádolt, március 12-én letartóztatott Dávid Gyula egyetemi tanársegéd és a március 19-én letartóztatott Páskándi Géza egyetemi hallgató, költő pere. A június 13-i tárgyaláson "nyilvános bujtogatás" vádjával (Dávidot valójában a Házsongárdi temetői megemlékezés, valamint a magyar forradalommal való rokonszenvnyilvánítás miatt, Páskándit pedig azért, mert a Várhegyi-féle diákszövetségi programot támogatta és azt kiegészítette) 7, illetve 6 év fogházbüntetésre ítélik őket. (A tárgyaláson több meghívott egyetemi oktató is részt vesz - a cél nyilvánvalóan a magyar értelmiség megfélemlítése. A védelem részéről felolvassák Balogh Edgárnak a Bolyai professzorának, és Bányai Lászlónak, a volt rektornak a levelét, amelyben igazolják, hogy Dávidék nem tüntetni mentek a Házsongárdba.) Dávid Gyula 1964. március 9-én, Páskándi egy fél évvel korábban szabadul.
1958. április 10. - május. - 30.
Temesváron, a nagyszínházban a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa előtt folyik Szoboszlay Aladár és társai monstre-pere. Mintegy 200 személyt tartóztattak le, végül 57 főt állítanak a bíróság elé. Szoboszlay és társai ellen többek között az a vád, hogy: 1) még 1950-ben Keresztény Munkapárt néven "ellenforradalmi szervezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy az RNK belső és külső biztonsága ellen mesterkedjenek"; 2) terjesztették Szoboszlay "felforgató" írásait és "a lakosság nyugalmas életére és munkájára káros hangulatot keltettek"; 3) fegyveres lázadást készítettek elő a "a népi demokratikus rendszer megdöntésére és az elnyomó tőkés-földesúri rendszer restaurációjára, mind az RNK-ban mind az MNK-ban, és egy román-magyar konföderáció létrehozására..." (Szoboszlay 1956 folyamán valóban széleskörű szervezkedésbe kezdett, amelynek eredményeként a Székelyföldtől Aradig nyúltak az összeesküvés szálai. Nem csak magyarokat szervezett be, hanem Aurel Dan görögkeleti főesperest és Alexandru Fîntînarut a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt egyik volt Arad megyei vezetőjét, valamint Constantin Drăgăniţa ezredest, a Tîrgu Măgurele-i tankezred parancsnokát.)
