Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 58 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1945. július 3.

Bukaresti tudósítások szerint a belügyminiszter újabb rendelete értelmében román állampolgár csak útlevéllel távozhat az országból, külföldi állampolgár pedig csak útlevéllel léphet be Romániába.

1948. július 7.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 125. számú rendelet: leszármazással, vagy az országban való születéssel is megszerezhető a román állampolgárság. Külföldi állampolgárok 5 év helybenlakás után kaphatják meg az állampolgárságot. - 1949. június 19.

1948. július 17.

A román kormány egyoldalúan felmondja a Vatikánnal 1927. május 10-én kötött Konkordátumot. - 1948. július 29.

1949. július 5.

A Bihar megyei magyar lakosságú Árpád községben helyi zendülés tör ki az erőszakos kollektivizálás ellen. A megmozdulást a Securitate egységei leverik.

1949. július 24.

Megalakul az első öt kollektív gazdaság az országban. (Ebből négy Erdélyben van: Kistorony, Szászszentlászló, Kendilóna és Zábrány.) - 1952. április 15.

1949. július 29.

A vallásügyi miniszter 810. sz. rendelete (mely másnap jelenik meg a Monitorul Oficiálban) feloszlatja azokat a szerzetes rendeket, melyek oktatással, betegápolással foglalkoznak. A rendelet 15 katolikus rendet és kongregációt érint, melyeknek 41 férfi és 71 női házát, kolostorát elkobozzák. A szerzeteseket, apácákat egy-egy rendházba "koncentrálják". A ferenceseket ez nem érinti, ezért egyedüliként megmaradnak. - 1949. november 4.

1950. július 11.

Megjelenik a 153. sz. belügyminiszteri rendelet, mely szerint 10 napon belül be kell szolgáltatni az egyházközségek 1850-1895 közti időből származó anyakönyvi nyilvántartásait. Az ortodoxok nem adják át anyakönyveiket, arra való hivatkozással, hogy szabad betekintést engednek bárkinek az anyakönyvekbe.

1951. július 30.

Bukarestben elkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. A vád többek között: Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a nyugati kapitalistákkal) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról.

1952. július 18.

Megválasztják a Népi Demokrácia Frontja (melyet az RMP, az Ekésfront, és a nemzeti kisebbségek pártjai hoznak létre) központi tanácsát. A 43 tagból 6 magyar származású: Ottrok Ferenc, Juhász Lajos, Muzsik Mihály, Kopetin Géza, Horváth Imre és Mogyorós Sándor.A Romániai Magyar Szó közzéteszi az új alkotmánytervezet szövegét, melyben szó van a Székelyföld közigazgatási-területi autonómiájáról. - 1952. szeptember 27

1953. július

megjelenik Marosvásárhelyen az Igaz Szó első száma, az RNK Írószövetsége Magyar Autonóm Tartományi fiókjának folyóirata. Főszerkesztője: Hajdú Győző.

1956. július 14.

Az Előrében közlik az RMP Központi Vezetősége és a Minisztertanács határozatát az "általános oktatást megjavításáról". Ez - többek között - bevezeti a koedukációs iskolákat, az 1956/57-es tanévtől pedig a pedagógiai iskolák átalakulnak tanítóképző pedagógiai iskolákká. Visszaáll az 1951-ben megszüntetett 11 éves oktatás, tehát a három éves gimnáziumi képzés (V-VII. osztályok) után négy éves oktatás következik, de az utolsó két évben (X-XI. oszt.) két irányba: humán és reál tagozatra válik szét az oktatás. Ezen kívül azonban a rendelet előírja, hogy bár "az együttélő nemzetiségek iskoláiban az általános oktatás az illető nemzetiség anyanyelvén folyik", de "a többnemzetiségű vidékeken és helységekben román és kisebbségi tagozatokkal, illetve osztályokkal rendelkező iskolákat kell létesíteni." A felháborodást csillapítandó azonban a rendelet a nemzeti kisebbségek tanulóinak csak az elemi iskola 2. tanévétől teszi kötelezővé a román nyelv tanulását. (A határozat következtében az 1956/57-es tanévvel kezdetét veszi a román és a nemzetiségi tannyelvű iskolák összevonása, az ún. vegyes iskolák" létrehozása.)

1957. június 28. - július. - 3.

Bukarestben tartják az RMP Központi Vezetőségének plenáris ülését. A lapok az ülés munkálatairól hallgatnak, nem közölnek az ilyen esetekben szokásos terjedelmes pártdokumentumokat. Ráadásul egyedülálló módon a tanácskozást egy napra (30-ára) felfüggesztik, ami a moszkvai hatalmi harccal van összefüggésben. Miután 29-én Hruscsov legyőzi a sztálinista ellenfeleit, Gheorghiu-Dej is megváltoztatja (enyhíti) saját ellenzékével szembeni politikáját. Az eredmény: a július 4-i Scînteia közli, hogy "pártellenes tevékenységükért" kizárták a Politikai Bizottságból (az ortodox sztalinista) Iosif Chişinevschit és (a reformista, a hruscsovi liberalizáció hívének tartott) Miron Constantinescut (aki egyébként a magyar kisebbséggel szemben is békülékenyebb politikát mutatott korábban).

1958. július 14.

Börtönlázadás tör ki Szamosújváron, amelyet rögtön levernek. Egyesek szerint az elképesztő zsúfoltság volt a kiváltó ok, mások szerint a lázadást a börtönvezetés tudatosan provokálta ki. A lázadás leverése után a körülmények drasztikusan megszigorodnak.

1958. július 29.

Székelyudvarhelyen meghal Haáz Ferenc Rezső (1883-1958) etnográfus, pedagógus, a székelyudvarhelyi múzeum megszervezője, alapítója, 1948-51 közt az első igazgatója.

1961. július 16.

Budapesten meghal Roska Márton régész, ókortörténész (1880-1961). 1913 és 1919 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára, majd amikor azt a románok elüldözik, a kolozsvári Filológiai Intézetben dolgozik. 1936-ban azzal az indokkal, hogy a Magyarországon megjelent "Történeti Erdély" c. kötetben (amelyet Bukarestben irredenta szelleműnek tartottak) tanulmánya jelent meg Erdély őstörténetéről, meghurcolják, hadbíróság elítéli, majd királyi kegyelemmel szabadul és Magyarországra távozik, a debreceni tudományegyetemre. 1940-45 között a Ferenc József Tudományegyetem professzora, a román hatóságok azonban - magas korára hivatkozva - nem járulnak hozzá, hogy a Bolyai Tudományegyetemen is katedrát kapjon, ezért Magyarországra költözik.

1962. július 23.

Nagy Gyulát, a pártszervek, ill. a kultuszdepartament jelöltjét választják meg a kolozsvári (erdélyi) református egyházkerület új püspökévé.

1963. július 29.

Kolozsváron meghal Kelemen Lajos (1877-1963) történész, levéltáros. 1918-1944 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárosa, az EME levéltárának egyik kialakítója. A hetvenedik születésnapjára, 1947-ben az Erdélyi Tudományos Intézet által megjelentetni kívánt emlékkönyvet a cenzúra (Gaál Gábor) nem engedte kinyomtatni, (a tanulmányok azonban az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatban megjelenhetnek). Tíz év múlva, a nyolcvanadik születésnapja alkalmából megjelenik a Kelemen Lajos Emlékkönyv (a Bolyai Tudományegyetem utolsó, reprezentatív kiadványa), majd 1977-ben és 1982-ben tanulmányaiból két válogatás-kötet.

1964. július 1. - 3.

Budapesten megbeszélést tart az MSZMP Kállai Gyula-vezette és az RMP Nicolae Ceauşescu-vezette delegációja. Kölcsönösen tájékoztatják egymást országaik belső helyzetéről, a két ország kapcsolatinak alakulásáról, a "nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseiről", és a KGST-ben történő együttműködés kérdéséről. A tárgyalásokról készült feljegyzés megjegyzi, hogy "Ceauşescu elvtárs beszámolóját az önelégültség és az önteltség, a problémamentesség jellemezte." Kállai felveti, hogy a Magyar Autonóm Tartomány 1961-es "átszervezése", "annak ellenére, hogy azok a román testvérpárt belügyét képezik, Magyarországon is bizonyos problémákat vetnek fel az emberekben." Ceauşescu erre "csodálkozását fejezte ki, hogy ez a kérdés felmerült.

1964. július 6.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök a kultuszdepartament vezértitkárának írott levelében nehezményezi, hogy akadályozzák a papok áthelyezését. Közli, hogy 1964. január 1-én még mindig 28 megyéspapja és 13 szerzetes van börtönben.

1965. július 19. - 24.

Bukarestben tartják a kommunista párt IX. Kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy "mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar-román pártközi tárgyalások szerepelnek." (A kongresszuson változtatják meg az RMP nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő nemzetiségi bizottságot. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár "ügyel", de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata "a magyar nemzetiség életét érintő - elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása". A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék