vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 30 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Romania Szocilaista Köztársasag Magyar Nemzetiségü Dolgozói Tanacsa

1976. május 20.

Összehívják a magyar és német "nemzetiségi dolgozói tanácsok" kibővített plenárisait. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának plénumán elnöklő Cornel Burtică KB-titkár beszédében szokatlanul élesen rohan ki a "Horthy-fasizmus irredentizmusa" ellen. A felszólalók mindegyike az elvárt "szöveget" mondja fel (Péterfi István elnök számadatokkal igyekszik bizonyítani a magyar kisebbség "teljes jogegyenlőségét"), csupán Albert Sándor, a Brassói Lapok főszerkesztője beszél nyíltan megyéje nemzetiségi oktatási problémáiról, amire Burtică úgy válaszol, hogy "erőfeszítéseket kell tenni a nemzetiségi oktatás további javítása terén". Biczó György nagykövet úgy véli, hogy az egész tanácskozást csak azért kellett összehívni, hogy választ adjanak az amerikai magyar emigráns megmozdulásokra. (Ennek a törekvésnek a keretébe illeszthető bele az is, hogy Domokos Géza, a Kriterion Kiadó igazgatója a tanácskozás után interjút adhatott a New York Heraldnak.)

1975. december 3. - 4.

Bukarestben - fél év halogatás után - összehívják a két "dolgozói tanács" plenáris ülését. Néhány felszólaló az első nap, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának ülésén (ismét) felveti a magyar nyelvű oktatás problémáit, ám Ceauşescu a két tanács másnapi együttes ülésén tartott beszédében erre úgy reagál, hogy "vannak itt is hiányosságok", de "minden bizonnyal nem itt a helye annak, hogy most elemezzük ezeket a kérdéseket." Végeredményben ismét csak - miként egy nagykövetségi rejtjeltávirat fogalmaz - "külsőségekre épített, propagandaelemektől hemzsegő tanácskozásra került sor", ami a részt vevő értelmiségiekből "elkeseredettséget váltott ki".

1974. szeptember 17.

Mialatt az MNDT bukarestben ülésezik, Nicolae Ceauşescu Kovászna megyébe látogat. (Beszédében kijelenti, hogy a helységet "román hadosztályok szabadították fel"...) Néhány nappal később a magyar nagykövetség egyik diplomatája jár a székely városban és "megdöbbentően elkeseredett hangulattal" találkozik. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy hamarosan újabb személyi változásokra kerül sor.

1974. szeptember 17. - 18.

Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy "velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos "teljes egyetértésüket és támogatásukat" és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.

1974. április 4. - 5.

Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).

1973. szeptember 13.

Újabb szűk körű megbeszélésre kerül sor Bukarestben, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ott élő tagjai és Miron Constantinescu KB-titkár között. (Korábban őt bízták meg a nemzetiségi tanácsok irányításával.) A zaklatott légkörű megbeszélés során a magyar meghívottak ismertetik a magyar oktatási hálózat problémáit, és hiányosságait, és többek közt azt kérik a magyar-kérdés idős szakértőjétől, hogy a román nyelvű tanintézményekben tanuló magyar diákoknak legalább tegyék kötelezővé a magyar nyelv- és irodalom oktatását. Constantinescu azonban ezt "túlzónak" találja, és elutasítja a kérést.

1973. július 6.

A nemzetiségi oktatás ügyében tart megbeszélést a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója. A Miron Constantinescu elnökletével megtartott ülésen érdemi megállapodásra nem kerül sor.

1973. június 21.

Bukarestben összeül a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója (központi irodája). Ezen elhatározzák, hogy októberben megtartják az országos tanács plenáris ülését. (Ehhez a pártvezetés nem járul hozzá.) Az erről beszámoló rejtjeltáviratában Martin Ferenc nagykövet megjegyzi: "egyébként a nemzetiségi káderek hangulata, helyzete ma rosszabb, mint bármikor".

1972. március 31.

Bukarestben ülést tart a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója. A jelentéséből kiderül, hogy VIII. osztály után a továbbtanuló magyar diákok 53%-a nem az anyanyelvén tanul. Debreczi Sándor, az oktatási minisztérium főigazgatója felszólalásában közli, hogy az előző évben még a magyar diákok 60%-a tanult románul. A felszólaló Takács Lajos tiltakozik a magyar helységnevek román írásmódja ellen. (A büróülésről - mint máskor is - a lapok nem számolnak be.)

1971. március 12.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, országos plénumát (országos gyűlését), melyen jelen van Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Manea Mănescu, Leonte Răutu, Miron Constantinescu, Fazekas János, és Gere Mihály, valamint "a központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői", és a német dolgozói tanács képviselői. A magyar nagykövetség értesülése szerint összesen hatvanan jelentkeznek felszólalásra, de csak tizenhatan kapnak szót. A tanácskozás Péterfi István tájékoztatójával nyílik meg, aki közli a küldöttekkel, hogy "Nicolae Ceauşescu elvtárs utasította az Oktatásügyi Minisztériumot, hogy az 1971/72-es oktatási évtől kezdődően biztosítsa magyar tannyelvű tagozatok, vagy osztályok létrehozását egyes szakiskolákban és szaklíceumokban." Az is újdonságnak számít, hogy a felvételi vizsgára jelentkező magyar tanulók az összes tantárgyból magyarul vizsgázhatnak. (Korábban csak azokból, amelyeket magyarul tanultak.) A pártfőtitkár utasítása értelmében a szakminisztérium "intézkedéseket fog tenni" új, kizárólag magyar tannyelvű líceumok létrehozására a következő tanévtől. Arról is tájékoztatja a plénumot Péterfi, hogy a tanács bürójának felterjesztése nyomán Ceauşescu februárban "konkrét utasításokat adott" az Oktatásügyi Minisztériumnak a magyar nyelvű oktatás kibővítésére (tehát a magyarul is tanulható diszciplínák számának növelésére) a Babeş-Bolyai egyetemen és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. A felszólaló Demeter János azt is javasolja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban, tagozatokban, magyarul lehessen tanulni Románia történelmét és földrajzát. A tanácskozás - miként korábban, és későbben is - románul folyik, csupán egy Kovászna megyei TSZ-elnök beszél magyarul. A felszólaló Ceauşescu két órás záróbeszédében többek közt leszögezi, hogy "a nemzetiségek léte is hosszas perspektívájú." Ez a kijelentése az elkövetkező évek asszimiláció-ellenes kisebbségi küzdelmeinek egyik hivatkozási pontja lesz.

1970. április 17.

Plenáris ülésre hívják össze Bukarestbe a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsát. A jelentés megelégedéssel szól a párt nemzetiségi politikájáról. A lapok feltűnően hallgatnak az eseményről.

1969. július 8.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát országos plénumát. A plenárison a küldöttek nem a kisebbségi problémákkal foglalkoznak, ez a téma még csak szóba sem kerül. Ehelyett megvitatják "az RKP KB X. pártkongresszusi Téziseit és Iránytervezetét az 1971-75-ös ötéves tervről és az 1976-80-as időszak nemzetgazdaságfejlesztési irányvonaláról." A felszólalók (többek közt Demeter János, Franyó Zoltán, Balogh Edgár, Domokos Géza, Sütő András, Bányai László, Dukász Anna, Bodor Pál) beszédeikben "kifejezést adtak a romániai magyar nemzetiségű munkások, szövetkezeti parasztok, és értelmiségiek őszinte gondolatainak és érzelmeinek, hangsúlyozva teljes egyetértésüket a párt bel- és külpolitikájával...".

1968. november 15.

Bukarestben megtartja alakuló ülését a Magyar (és Német) Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az országos tanácsok megalakításán a politikai vezetés olyan reprezentatív alakjai vesznek részt, mint Paul Niculescu-Mizil, és Virgil Trofin, az RKP KB VB és az Állandó Elnökség tagjai, a KB titkárai, Fazekas János, az RKP KB VB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Iosif Banc, az RKP KB VB póttagja, a Minisztertanács alelnöke, Péterfi István, az Államtanács egyik alelnöke. Ezen kívül jelen van a tanács szervező bizottságának több tagja, valamint a megyei tanácsok kiküldött képviselői is. A gyűlést Takács Lajos nyitja meg, majd többek közt felszól Demeter János, Balogh Edgár, Sütő András, Kovács György marosvásárhelyi író, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, dr. Maros Tibor marosvásárhelyi orvos-professzor, Albert Antal, a Hargita, és Szteklács László, a Szatmári Hírlap főszerkesztői. Péterfi István beszédében többek közt kijelenti: "A tanácsok biztosítani fogják a magyar dolgozók még aktívabb részvételét az egész néppel együtt, a párt és állam politikájának kidolgozásában, és megvalósításában. [...] E tanácsok fontos feladata lesz mind a központban, mind a megyék szintjén, támogatni a párt- az állami és a társadalmi szerveket a magyar lakosság sajátos kérdéseinek tanulmányozásában, hogy szocialista társadalmunk általános érdekeivel összhangban megtaláljuk a legjobb megoldásokat." A 27 fős országos bürónak (bizottságnak) Péterfi István lesz az elnöke, alelnökei pedig Takács Lajos, Király Károly, Méliusz József, és dr. Maros Tibor. A titkár Koppándi Sándor, aki korábban a KISZ KB, majd az RKP KB munkatársa volt. A "dolgozói tanácsoknak" tényleges önállóságuk, tagságuk, infrastruktúrájuk, függetlenített apparátusuk, saját költségvetésük nincs. Helyi (városi, falusi) alapszervezeteik nincsenek, csak megyei. A megyei tanácsok tagságát a helyi megyei pártbizottságon állítják össze, ülést csak akkor hívhatnak össze, ha azt előzetesen engedélyezik.

1968. október 24. - 25.

Az RKP KB plenáris ülésén (melyen Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár ismételten kijelenti, hogy a kisebbségi kérdést "a marxizmus-leninizmus szellemében" véglegesen megoldották, és ez egy lezárt kérdés) határozatot hoznak a Szocialista Egységfront megalakításáról, valamint a "nemzetiségi dolgozók" tanácsairól. Az október 26-i pártlapok az első oldalon közlik: "A szocialista demokratizmus fejlődésének időszerű követelményei [...], arról tanúskodnak: meg kell alakítani az együttélő nemzetiségek reprezentatív jellegű szervezeteit, amelyek aktívan hozzájárulnak majd a párt politikájának megvalósításához, a szocialista társadalom fejlesztési programjának kidolgozásához és valóra váltásához. A Végrehajtó Bizottság e célból javasolja Románia Szocialista Köztársaság Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának, valamint Románia Szocialista Köztársaság Német Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának megalakítását." (Az MNDT novemberben csatlakozott a Szocialista Egységfronthoz (későbbi nevén: A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja), amely a társadalmi és tömegszervezetek ernyőszervezete.)

1977. április 4.

Ismét összehívják Bukarestben a két "nemzetiségi dolgozói tanács" "bővített" plenárisait. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ülésen megint Cornel Burtică elnököl. Az ülést azért hívják össze hogy Nicolae Ceauşescu március 28-i beszédével kapcsolatos "teljes azonosulást" demonstrálják. A kisebbségi sérelmek szóba sem kerülnek, ehelyett a felszólalók (pl. dr. Puskás György, az OGYI rektora(?), Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója, Bányai László ny. egyetemi tanár, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője) elítélik azokat, akik elhagyják az országot, és az országot ért nyugati támadásokat.

1977. június 2.

Király Károly levélben fordul Ilie Verdeţi KB-titkárhoz, aki a "nemzetiségi dolgozói tanácsok" irányításával van megbízva. Levelében határozottan kritizálja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa működését és - mint aki kezdettől fogva alelnöke az MNDT-nek, tehát belülről ismeri a problémákat - ezzel kapcsolatban számos javaslatot fogalmaz meg, melyek lényege az, hogy létezzen egy valódi szervezet, melynek van tagsága, infrastruktúrája, szervezeti szabályzata, választható vezetősége, főként pedig saját jelöltekkel vehessen részt a nemzetgyűlési választásokon, és legyen javaslattevő joga. (Tulajdonképpen Király a levelében - nyíltan ki nem mondva - az 1953-ban "önfeloszlatott" Magyar Népi Szövetség újrafelállítását javasolja.) Egy hónappal később Fazekas Jánoshoz is levelet ír, melyben fölveti, hogy tovább csökkent a magyar nyelven való tanulás lehetősége, a káderkérdésben a harmincas évekbeli "numerus valachicus" elvét alkalmazzák, és az állambiztonsági szervek esetenként a "megfélemlítési eszközökhöz nyúlnak". A levele hamarosan kijut nyugatra és ismerteti a Szabad Európa Rádió, valamint a nagy nyugati médiák. 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.

1978. január

Takács Lajos, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa alelnöke beadványt állít össze az RKP országos konferenciájára. Ebben részletes statisztikai adatokra támaszkodva bebizonyítja, hogy a hatvanas-hetvenes években miként sorvasztották el a magyar nyelvű oktatást, milyen súlyos sérelmek keletkeztek a nemzetiségi művelődés területén, milyen nemzetiségi-jogi problémák léteznek. Végül 18 pontos javaslatot fogalmaz meg. Többek közt javasolja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa átalakítását (valódi kisebbségi tömeg-szervezetté alakítását), dolgozzanak ki egy új nemzetiségi statútumot, szervezzék át (tagozatosítsák) a kolozsvári Agronómiát, a Konzervatóriumot, a Politechnikát és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet úgy, hogy a magyar szekcióknak külön beiskolázási kerete is legyen, azokon a területeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 15%-ot, az államigazgatásban vezessék be a kisebbségek nyelvét is, legyenek többnyelvű feliratok. A memoranduma hónapokon belül kijut nyugatra, már áprilisban ismerteti a The times, a The Guardian és a Financial Times. 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.

1978. január 20.

Szóbeli jegyzékben közlik a román féllel, hogy dr. Szepes Istvánt kívánja a magyar külügyminisztérium kinevezni a kolozsvári főkonzulátus élére. Február 28-án a bukaresti külügyminisztérium közli, hogy az előzetes hozzájárulást megadják, ám a működési engedély (exequateur) megadása egyre késik. Az új nagykövet, Rajnai Sándor ezért november 2-án C. Oancea külügyminiszter-helyettesnél tett látogatásakor felveti a kérdést, de érdemi választ nem kap, a román illetékesek különböző mondvacsinált indokokkal húzzák-halasztják az engedély megadását. Végül - hosszas huza-vona után - 1979. július 12-én adják át a külügyminisztériumban Rajnai Sándor nagykövetnek a kolozsvári főkonzul működési engedélyét.

1978. január 20.

Király Károly újabb levelet ír Ilie Verdeţi miniszterelnöknek. Ebben többek között részletes statisztikai adatokkal illusztrálja, hogy mennyit romlott az utóbbi években a magyar nyelvű oktatás helyzete. (A magyar nagykövetség értesülése szerint a nemzetiségi statisztikai adatok összgyűjtésében Bodor Pál, Domokos, Géza, Fazekas János, Gere Mihály és Takács Lajos segítették.) Levelében fölveti, hogy teljesen megszűnt a magyar nyelv használata a közhivatalokban, a nyilvános fórumokon (beleértve a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa üléseit is); súlyos hibának tartja a "Romániai Kisebbségi Jogok Chartájának" hiányát, bírálja az "egységes szocialista nemzet" fogalmát. Végezetül konkrét javaslatokat fogalmaz meg a kisebbségi helyzet javítása érdekében: ismerjék el a román mellett a magyart és a németet is hivatalos nyelvként és Erdélyben mindhárom nyelv tanulása legyen kötelező; dolgozzanak ki új nemzetiségi statútumot; a kisebbségek-lakta körzetekből külön közigazgatási egységeket szervezzenek. Király ezt a levelét is - akárcsak az előzőeket kijutatja Nyugatra, ahol ezek nagy feltűnést keltenek. Ezt jelzi az is, hogy a washingtoni magyar nagykövet március 13-i rejtjeltáviratában értesíti a külügyminisztériumot, hogy Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet is érdeklődött a magyar kisebbség helyzete felől, különösen a "Király-akcióról". Információi szerint Király ügyével, illetve a beadványaival a Fehér Ház és a State Departament is foglalkozik.

1978. március 13. - 14.

Bukarestben összehívják a magyar és a német "nemzetiségi dolgozói tanácsok" országos plénumait (országos gyűléseit). Az első nap külön-külön tanácskoznak, majd a második nap közös plenáris ülést tartanak, melyen Nicolae Ceauşescu is felszólal. Az első nap a 201 küldött újraválasztja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnökét (Péterfi Istvánt) és függetlenített titkárát (Koppándi Sándort), de nem választanak újjá két alelnököt: Király Károlyt és Antalfi Andrást, aki korábban "disszidált". A most megválasztott új alelnökök: Fazekas Lajos, Hargita megyei első titkár, Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár, Péter Ilona kolozsvári cipőgyári munkás és Szabó Albert nagyváradi esztergályos, az alapítás óta pedig Méliusz József és Takács Lajos. Az előterjesztésben az országos pártkonferencia határozatából adódó feladatok című beszámolót ismertetik, emellett még két referátum hangzik el. Egyik a magyar nemzetiségi oktatás helyzetéről, melyet Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár tart, a másik a kulturális ellátottság helyzetével foglalkozott, melyet Hegedűs László, az SZMNT nemzetiségi bizottságának államtitkár vezetője terjeszt elő. Takács Lajos alelnök a tanács munkatervét ismerteti. Mivel több felszólaló is felhánytorgatja a a magyar egyetemisták kihelyezésének sérelmes gyakorlatát, Ceauşescu a záróbeszédében kitér erre a problémára is: "Általában szorgalmazni kell, hogy az abszolvenseket - különösen a tanerőket, de az egészségügyi hálózatban és a mezőgazdaságba kerülőket is - szülőhelyükre irányítsák és ne küldjék őket az ország, vagy a megye egyik végéből a másikba." (Ennek ellenére a korábbi gyakorlat folytatódik, sőt, a román vidékekre kihelyezettek aránya tovább nő.)


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék