vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 57 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Ceauşescu, Niocolae, RKP főtitkára

1954. szeptember 19.

Bukaresten Románia és Magyarország B-válogattottja mérkőzik meg egymással, és a románok 2:1-re győznek. A mérkőzés alatt a nacionalista román szurkolók vad magyarellenes hangulatot keltenek, ordítoznak, fütyülnek, egy idő után köveket, sörösüvegeket dobálnak a magyar játékosokhoz, majd 40-50 suhanc berohan a pályára, és köveket dobál a magyarok felé. (A meccsen kinnt van a politikai vezetés számos magas tagja is, többek közt Gheorghe Apostol, Constantin Pîrvulescu, Nicolae Ceauşescu.) Pataki László bukaresti magyar nagykövet tapasztalata szerint "a karhatalmi szervek szemmel láthatóan nem nagyon igyekeztek a történtek elé akadályokat gördíteni".

1955. december 23. - 28.

Többszöri halasztás után megtartják az RMP II. kongresszusát. Ismét Gheorghe Gheorghiu-Dej-t választják a párt első titkárává. A Politikai Bizottság korábbi tagjai mellé beválasztják Nicolae Ceauşescut, Petre Borilă-t és Alexandru Drăghici-et.

1955. december 23. - 28.

Többszöri halasztás után megtartják a Román Munkáspárt II. kongresszusát. Ismét Gheorghe Gheorghiu-Dej-t választják a párt első titkárává. A Politikai Bizottság korábbi tagjai mellé beválasztják Nicolae Ceauşescut, Petre Borilă-t és Alexandru Drăghici-et.

1974. április 4. - 5.

Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).

1974. szeptember 17.

Mialatt az MNDT bukarestben ülésezik, Nicolae Ceauşescu Kovászna megyébe látogat. (Beszédében kijelenti, hogy a helységet "román hadosztályok szabadították fel"...) Néhány nappal később a magyar nagykövetség egyik diplomatája jár a székely városban és "megdöbbentően elkeseredett hangulattal" találkozik. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy hamarosan újabb személyi változásokra kerül sor.

1974. szeptember 17. - 18.

Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy "velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos "teljes egyetértésüket és támogatásukat" és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.

1974. szeptember 17.

Mialatt az MNDT bukarestben ülésezik, Nicolae Ceauşescu Kovászna megyébe látogat. (Beszédében kijelenti, hogy a helységet "román hadosztályok szabadították fel"...) Néhány nappal később a magyar nagykövetség egyik diplomatája jár a székely városban és "megdöbbentően elkeseredett hangulattal" találkozik. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy hamarosan újabb személyi változásokra kerül sor.

1974. szeptember 17. - 18.

Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy "velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos "teljes egyetértésüket és támogatásukat" és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.

1974. október 16.

Ünnepi nagygyűlést tartanak - Nicolae Ceauşescu jelenlétében - "Kolozsvár fennállásának 1850. évfordulója" alkalmából. A főtitkár beszédében a hősi múltról és a jövőben fejlődés távlatairól beszél. (Másfél órás beszéde alatt feltűnően ideges, dekoncentrált.) Ez alkalommal - Drobeta-Turnu-Severin mintájára - átkeresztelik a várost: a hivatalos román neve ezután - utalva a város latin előzményére - Cluj-Napoca.

1975. szeptember 22.

Az RKP Központi Bizottságának ülésen Nicolae Ceauşescu éles hangon kel ki a magyar történészek "támadásai" ellen. Kijelenti, hogy fel kell venni a kesztyűt és válaszolni kell a "kihívásra". Ettől kezdve megszaporodnak a magyar történészi munkákkal polemizáló írások. Például az Era Socialista (a párt elméleti folyóirata) 12. számában Dumitru Berciu professzor visszautasítja "azon országok történészeinek állításait, akik kétségbe vonják a vlahok és a románok azonosságát...

1976. október 5.

Nicolae Ceauşescu munkalátogatáson Hargita megyében jár. Csíkszeredában tartott beszédében bejelenti, hogy az ötéves tervben mintegy hatezer lakást építenek és "Csíkszereda az egyik traktorgyártó központ lesz". Az elkövetkező években a település belső városmagját "eltüntetik" és "modern városközpontot" építenek. A város iparosítása együtt jár a románosítással. Míg az 1966-os népszámlálás idején 807 román nemzetiségű lakos élt a székely városban, addig 1977-ben már 4818.) Kilátásba helyezi azt is, hogy létesítenek egy almérnöki (3 éves posztliceáris képzés) szekciót a városban, ez azonban nem jön létre.

1960. december 22.

Megkezdi munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 9. ülésszaka. 23-án Nicolae Ceauşescu előterjeszti a pártvezetés által 19-én elfogadott, a Román Népköztársaság "területi és közigazgatási beosztásának megjavítására" vonatkozó törvénytervezetet. Ebben "...a különböző rajonok és községek lakosainak kérései alapján" bizonyos módosításokat javasolnak az addigi közigazgatási beosztásokon. Többek közt javasolják, hogy Sármás rajon - néhány község kivételével, amely Kolozsvár tartománynál marad - és Ludas rajon teljes egészében kerüljön a Magyar Autonóm Tartományhoz, ("e két rajon ugyanis Marosvásárhely közvetlen közelében van." - szól az indoklás), e két rajont pedig összevonják Marosludas székhellyel. Javasolják továbbá, hogy ugyancsak kerüljön át a MAT-ba Dicső [sic!] rajon, Balázsfalva város és még négy község kivételével. Indítványozzák továbbá, hogy Sepsi és Kézdi rajonok, ("amelyek közvetlenül Sztálinváros [Brassó] közelében terülnek el") kerüljenek át Sztálin tartományba. A tervezet megszünteti továbbá Kolozsvár tartományban Kolozsvár, Bethlen, Zsibó, Sztálin tartományban Feketehalom, a Magyar Autonóm Tartományban Keresztúr és Erdőszentgyörgy, Nagyvárad tartományban Székelyhíd és Vaskóh, Hunyad tartományban Vajdahunyad, Nagybánya tartományban pedig Tasnád rajonokat. Megváltozik egyes tartományok elnevezése is. Nagybánya tartomány új neve: Máramaros tartomány, Nagyvárad tartományból Krisána [sic!], Sztálin tartományból Brassó, Temesvár tartományból Bánát tartomány, végül pedig a Magyar Autonóm Tartományból Maros-Magyar Autonóm Tartomány lesz. (Ez utóbbinak a lakossága a közigazgatási beosztás változása után 802.000-re emelkedik.)

1963 nyár vége

1963 nyár végén - utolsó alkalommal - ismét hazalátogat a szülőföldjére Tamási Áron író.

1963 ősze

1963 őszétől megkezdik a közintézmények, közterek elnevezésének megváltoztatását. Ennek során egyrészt eltűnnek az orosz/szovjet személyek nevei, Erdély magyarok által is lakott településein pedig - az 1964 január-februári pártkonferenciák után - a magyar személyiségek neveinek nagy része.A hivatalos álláspont szerint olyan személyekről való utcaelnevezés meghagyása indokolható, akik az adott helységben születtek Erre hivatkozással Kolozsváron például a Jókai utcából Napoca lesz, a Kossuthból pedig - Lenin. (A széleskörű névváltozásokról a sajtó leginkább hallgat.) Az utcák, közterek átkeresztelése mellett tovább folyik a magyar nyelvű táblák lecserélése is.

1963 nyara

1963 nyarától a román hatóságok mereven érvényesíteni kezdik azt az előírást, amely szerint az uticélnak megjelölt helyet a magyarországi látogató csak a helyi milícia engedélyével hagyhatja el. (A román állampolgárok ezzel szemben szabadon utazthatnak Magyarország területén.) Az egy évvel későbbi, július 1-3-i kétoldalú tárgyalásokon Kállai Gyula ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez az intézkedés "a magyar közvéleményre negatívan hatott", mire Ceauşescu közli, hogy erre azért volt szükség, mert "az oda utazó személyek nacionalista tevékenységet folytatnak", "nacionalista anyagokat" terjesztenek.

1963 tavasza

1963 tavaszán az emigrációban élő magyar diákság szervezete, a Genfben székelő MEFESZ (Magyar Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Szövetsége) VIII. szövetségi közgyűlésén elfogadnak egy határozatot, amelyben a romániai magyar kisebbség helyzetével foglalkoznak. Ebben többek között követelik a megszüntetett/beolvasztott magyar iskolák és a Bolyai egyetem helyreállítását, a Magyar Autonóm Tartomány visszaállítását az eredeti határai között, a cenzúra eltörlését, Magyarország és Románia közötti látogatások, utazások megkönnyítését, a túlzó nacionalizmus, sovinizmus és irredentizmus megszüntetését.

1965. március 22.

Plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége, melyen Nicolae Ceauşescut első titkárrá választják, Chivu Stoica lesz az Államtanács elnöke. Ceauşescu beszédében hangzanak el először a "szocialista nemzet" és a "szocialista nemzeti állam" kifejezések, és az új főtitkár a kisebbségi kérdésről mint "befejezett folyamatról" beszél.

1967. december 6. - 8.

Az RKP országos konferenciáján, az októberi KB-határozat végrehajtása céljából egy központi párt- és állami bizottságot állítanak fel, mely javaslatokat dolgoz ki a megyék és munícipiumok megszervezésére. A felszólaló Fazekas János azt javasolja, hogy a Székelyföldet (Marosvásárhely és környéke kivételével) egy megyébe szervezzék. Beszédében kiemeli az RKP nemzetiségi politikájának eredményeit, kihangsúlyozva Nicolae Ceausescu személyes szerepét.

1968. január 11. - 13.

Csíkszeredában, amikor egy gyűlésen a résztvevők megtudják, hogy a tervezett Hargita megye székhelye Székelyudvarhely lesz, botrány tör ki. 13-án a városi kultúrház előtt spontán tömegdemonstráció kezdődik és követelik a döntés megváltoztatását. A konfliktust sikerül békésen rendezni (Bukarestből leutazik Gere Mihály és Vasile Patilineţi is, de őket foglyul ejti a tömeg): egy delegációt küldenek Bukarestbe. A húsz fős küldöttség 14-én találkozik Nicolae Ceauşescuval is és sikerül kiharcolniuk, hogy a megye székhelye Csíkszeredába kerüljön.

1968. június 27.

Váratlanul Bukarestbe hívnak több, mint száz prominens magyar értelmiségit. (Július 3-án a vezető német értelmiségieket is Bukarestbe hívják.) A Központi Bizottság főépületében megtartott találkozón Nicolae Ceauşescu mellett jelen van Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök, Paul Niculescu-Mizil, Leonte Răutu, Dumitru Popescu, Gere Mihály és Fazekas János, a KB titkárai. Míg a felszólalók többsége az aktuális sérelmeket hozza szóba, Takács Lajos, a Bolyai egyetem utolsó rektora beszédében "a nemzetiségi kérdést megoldottnak" tekinti és kijelent, hogy "a legnagyobb baj az, hogy a magyarok még mindig nem tudnak elég jól románul", éppen ezért fokozni kell a román nyelv tanítását. Az egész napos tanácskozást a főtitkár záróbeszéde rekeszti be. A résztvevők legnagyobb megdöbbenésére azonban Ceauşescu a felvetett problémák döntő többségével szemben igen elutasító. A magyar nyelvű szakoktatás megszervezését azzal sepri le az asztalról, hogy "a munkásosztály egységes", és "akármilyen az anyanyelvünk, a fontos, hogy mindenki a munka közös nyelvét beszélje". Itt fogalmazódik meg nyilvánosan először az a tétel, miszerint "valójában mind románok vagyunk, ha a származásunk különböző is


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék