vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 14 találat | 0 - 14
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Constantinescu, Miron, kommunista politikus

1973. július 6.

A nemzetiségi oktatás ügyében tart megbeszélést a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója. A Miron Constantinescu elnökletével megtartott ülésen érdemi megállapodásra nem kerül sor.

1973. szeptember 13.

Újabb szűk körű megbeszélésre kerül sor Bukarestben, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ott élő tagjai és Miron Constantinescu KB-titkár között. (Korábban őt bízták meg a nemzetiségi tanácsok irányításával.) A zaklatott légkörű megbeszélés során a magyar meghívottak ismertetik a magyar oktatási hálózat problémáit, és hiányosságait, és többek közt azt kérik a magyar-kérdés idős szakértőjétől, hogy a román nyelvű tanintézményekben tanuló magyar diákoknak legalább tegyék kötelezővé a magyar nyelv- és irodalom oktatását. Constantinescu azonban ezt "túlzónak" találja, és elutasítja a kérést.

1974. április 4. - 5.

Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).

1971. március 12.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, országos plénumát (országos gyűlését), melyen jelen van Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Manea Mănescu, Leonte Răutu, Miron Constantinescu, Fazekas János, és Gere Mihály, valamint "a központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői", és a német dolgozói tanács képviselői. A magyar nagykövetség értesülése szerint összesen hatvanan jelentkeznek felszólalásra, de csak tizenhatan kapnak szót. A tanácskozás Péterfi István tájékoztatójával nyílik meg, aki közli a küldöttekkel, hogy "Nicolae Ceauşescu elvtárs utasította az Oktatásügyi Minisztériumot, hogy az 1971/72-es oktatási évtől kezdődően biztosítsa magyar tannyelvű tagozatok, vagy osztályok létrehozását egyes szakiskolákban és szaklíceumokban." Az is újdonságnak számít, hogy a felvételi vizsgára jelentkező magyar tanulók az összes tantárgyból magyarul vizsgázhatnak. (Korábban csak azokból, amelyeket magyarul tanultak.) A pártfőtitkár utasítása értelmében a szakminisztérium "intézkedéseket fog tenni" új, kizárólag magyar tannyelvű líceumok létrehozására a következő tanévtől. Arról is tájékoztatja a plénumot Péterfi, hogy a tanács bürójának felterjesztése nyomán Ceauşescu februárban "konkrét utasításokat adott" az Oktatásügyi Minisztériumnak a magyar nyelvű oktatás kibővítésére (tehát a magyarul is tanulható diszciplínák számának növelésére) a Babeş-Bolyai egyetemen és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. A felszólaló Demeter János azt is javasolja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban, tagozatokban, magyarul lehessen tanulni Románia történelmét és földrajzát. A tanácskozás - miként korábban, és későbben is - románul folyik, csupán egy Kovászna megyei TSZ-elnök beszél magyarul. A felszólaló Ceauşescu két órás záróbeszédében többek közt leszögezi, hogy "a nemzetiségek léte is hosszas perspektívájú." Ez a kijelentése az elkövetkező évek asszimiláció-ellenes kisebbségi küzdelmeinek egyik hivatkozási pontja lesz.

1956. március 23. - 25.

Az RMP Központi Vezetősége plénumán Gheorghe Gheorghiu-Dej, Miron Constantinescu és Iosif Chişinevschi beszámolnak az SZKP XX. kongresszusáról. Dej minden korábbi hibát a Luka-Pauker-Georgescu-frakció nyakába varrja, kijelentve, hogy Romániában az előbbiek 1952-es eltávolításával gyakorlatilag felszámolták a személyi kultuszt. A lapok csak a plénum megtartásárol adnak hírt, az ott lefolyt eseményekről hallgatnak.

1956 vége

1956 végén megjelenik Kolozsvárott a bukaresti pártvezetés által a "lázongó" magyar értelmiségiek megfegyelmezése" céljából Miron Constantinescu, a Központi Vezetés tagja, Fazekas János, a KV titkára és Iosif Ardeleanu, az országos cenzúrahivatal vezetője. A "brigád" már ekkor is több megbeszélést folytat a helyi értelmiségi elit tagjaival (Balogh Edgárral, Gáll Ernővel, Jordáky Lajossal, Demeter Jánossal, Tóth Sándorral, Szabédi Lászlóval és másokkal). <- 1955. március

1956. szeptember 26.

Ismét Kolozsvárra érkezik Miron Constantinescu, Fazekas János, valamint Iosif Ardeleanu, Vasile Vaida. Az első nap az 1955-ös "nagulatjelentés" szerzői (Tóth Sándor, Csehi Sára, Weiszmann Endre) folytatnak megbeszélést, majd 27-én fogadják Balogh Edgárt, Demeter Jánost, Gáll Ernőt. Constantinescu kijelenti, hogy "számos nemzetiségi sérelmet azonnal orvosolnak." Másnap, 28-án Jordáky Lajossal is megbeszélést folytatnak a magyar kisebbség sérelmeivel, problémáival kapcsolatban.

1956. október 24.

A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet (Főiskola) központi épületében, Mátyás király szülőházában tartják meg - az előző nap meghirdetett - diákszövetségi közgyűlést. Ezen Balázs Imre (korábban a főiskola IMSZ-titkára) elnököl, és felolvas egy 5 pontból álló követelést. (Például: a megalakuló diákszövetségek ne csak a kelet-európai, hanem a nyugati szervezetekkel is kapcsolatot létesíthessenek; a művészeti főiskolákon az orosz és román nyelv mellett a nyugati nyelvek oktatása is fakultatív legyen; állítsák vissza az egyetemi autonómiát.) A gyűlésen magyarul és románul hangzanak el a felszólalások, a hallgatóság között nagy számban románok is vannak. Daniel Popescu, az intézet rektora korábban értesítette a Securitatét, amely körbekerítette az épületet. A gyűlésen résztvett diákok (akik egy része más főiskolákról volt jelen) pánikszerűen távoznak az épületből. - Az RMP Központi Vezetősége Politikai Bizottsága ülést tart, amelyen elhatározzák, hogy "az állami- és pártmunka megerősítésére" a nemzetiségek-lakta tartományokba küldi a vezetés néhány tagját, ahol azok gyakorlatilag "kormánybiztosi" jogkörrel rendelkeznek. Temesvár tartományba Petre Lupu, Kolozsvár tartományba Miron Constantinescu, Nagybánya tartományba Muzsik Mihály, Nagyvárad tartományba Szenkovits Sándor, a Magyar Autonóm Tartományba pedig Fazekas János megy.

1956. november 3.

Az egyetemi pártszervezet rendkívüli gyűlésén Miron Constantinescu tart tájékozatást a magyarországi "eseményekről". Beszédében többek között "engedékenységgel", a "kötelező éberség" hiányával, és általában "liberalizmussal" vádolva Gáll Ernő prorektort teszi felelőssé a Bolyai Tudományegyetemen történtekért. Késő este beszédét azzal fejezi be, hogy mindenki haza mehet, a magyarországi ellenforradalom kérdése meg van oldva... (Constantinescu minden bizonnyal tudomást szerzett a pár órán belül bekövetkező szovjet beavatkozásról.)

1956. november 5.

Az Előrének hétfői különkiadása jelenik meg, amelyet teljes terjedelmében a magyarországi "ellenforradalommal" kapcsolatos budapesti és romániai eseményeknek szentelnek. Többek között beszámolnak arról, hogy Magyarországon Kádár János vezetésével megalakult a "Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány", valamint közlik az RMP Központi Vezetősége és a Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének üzenetét "a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányához, a magyar munkásosztályhoz, az egész magyar néphez." - A két kolozsvári egyetem, a Babeş és a Bolyai, valamint "1500 tudós, tanár és tanító részvételével" nagygyűlést tartanak az Egyetemiek Házában, ahol az ismét beszédet mondó Miron Constantinescu elítéli, hogy "egyes imperialista rádióállomások és a volt Nagy Imre kormány rádióállomásai propagandisztikus célokból azt a provokáló hazugságot terjesztették, hogy a kolozsvári diákság tüntetést rendezett." (Ez a téves hír valóban elterjedt a nyugati hírközlő eszközök révén...) A gyűlésen továbbá határozottan visszautasítják a résztvevők, a "kalandor és nacionalista elemek minden arra irányuló kísérletét, hogy megtévesszenek egyes ifjakat."

1957. március 20.

A gyulafehérvári vasútállomáson - a házi őrizetben lévő Márton Áron római katolikus püspöktől jövet - letartóztatják Dobai István kolozsvári jogászt. Megtalálják nála azt a memorandumot, amelyben kidolgozta az "erdélyi kérdés" rendezésének módozatát.

1957. március 20.

Megalakul Chivu Stoica kormánya. A Minisztertanács elnöke (miniszterelnök):, alelnökei: Emil Bodnăraş, Mogyorós Sándor, Petre Borilă, Miron Constantinescu, Alexandru Bârlădeanu és Ştefan Voitec. A fontosabb tárcák: belügyminiszter Alexandru Drăghici, külügyminiszter Grigore Preoteasa, pénzügyminiszter Aurel Vijoli, igazságügyminiszter Gheorghe Diaconescu.

1957. június 28. - július. - 3.

Bukarestben tartják az RMP Központi Vezetőségének plenáris ülését. A lapok az ülés munkálatairól hallgatnak, nem közölnek az ilyen esetekben szokásos terjedelmes pártdokumentumokat. Ráadásul egyedülálló módon a tanácskozást egy napra (30-ára) felfüggesztik, ami a moszkvai hatalmi harccal van összefüggésben. Miután 29-én Hruscsov legyőzi a sztálinista ellenfeleit, Gheorghiu-Dej is megváltoztatja (enyhíti) saját ellenzékével szembeni politikáját. Az eredmény: a július 4-i Scînteia közli, hogy "pártellenes tevékenységükért" kizárták a Politikai Bizottságból (az ortodox sztalinista) Iosif Chişinevschit és (a reformista, a hruscsovi liberalizáció hívének tartott) Miron Constantinescut (aki egyébként a magyar kisebbséggel szemben is békülékenyebb politikát mutatott korábban).

1958 szeptember eleje

1958 szeptember elején értekezletet tartanak az RMP Központi Vezetősége titkárságának vezetésével a nyár végén elkészült - de terjesztési engedélyt már nem kapott -, XIX. századi magyar irodalom szöveggyűjteményéről, melyen többek közt Balogh Edgár, Csehi Gyula, Antal Árpád oktatók, Leonte Răutu és Fazekas János KV-titkárok, Miron Constantinescu, Bihari László, a központi sajtóellenörző hivatal munkatársa, Vécsei Károly, a KV titkársága alatt működő, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársa, valamint Kovács György író, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője és Szemlér Ferenc, a tankönyvkiadó magyar szerkesztője vesznek részt. A pártapparátus tagjai által megfogalmazott vádak szerint a szöveggyűjtemény szerkesztői "következetesen mellőzték a múltszázadi osztályharcos szellemű alkotásokat", ezzel szemben azokat a műveket favorizálták, amelyekben "a magyar nacionalizmus eszméi dominálnak". A magyar szöveggyűjtemény elleni támadás egyik következményeként az egyik szerkesztőt, Fejér Miklóst eltávolítják a tanügyből, másfelől pedig tovább folytatódik a forgalomban lévő magyar tankönyvek elleni kampány. A kampányban a marosvásáhelyi Igaz Szó jár az élen.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék