vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 13 találat | 0 - 13
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Kádár János, MSZMP főtitkára

1960. június 20. - 25.

Megtartják Bukarestben az RMP III. kongresszusát. A meghívott külföldi vendégek közt jelen vannak a magyarországiak is (az MSzMP küldöttségét Kádár János vezeti). A Központi Vezetőség tagja lesz Csupor Lajos, Fazekas János, Kovács György, Mogyorós Sándor, Szenkovits Sándor, Vass Gizella, a KV póttagja pedig Levente Mihály. A Politbürónak ismét tagja lesz Mogyorós Sándor, a KV titkára Fazekas János.

1964. június 10.

Corneliu Mănescu külügyminiszter meghívására Bukarestbe érkezik Péter János magyar külügyminiszter. A következő napok tárgyalásain a román fél felveti, hogy a magyar-román határforgalom kiszélesedése folytán Erdélyben megforduló magyar állampolgárok "nagy sokasága" az elmúlt egy-két év során "burzsoá nacionalista hangulatkeltésben vétkes". (A magyar látogatók állítólag azt híresztelik, hogy Erdély, legalábbis Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszatérése csak rövid idő kérdése, mert Hruscsov visszaadja azt Kádárnak. Állítólag olyan vonatszerelvények érkeztek Romániába, amelyeken krétával fölfirkálták, hogy: "Erdélyt vissza!") A nyári romániai pártaktívákon számos helyen az előadók "lelki készenlétre" mozgósítják a hallgatóságot.

1964. október 20.

A Népszabadság bukaresti tudósítója, Horváth József feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "több változatban" azt híresztelik a közvélemény előtt, hogy "Kádár meg akarja kaparintani Erdélyt", és hogy "Hruscsov ebben első számú bábjának, Kádárnak a kezére játszik." (Amikor augusztusban a tudósító Erdélyben járt, ottani románok aggódva kérdezték tőle, "igaz-e, hogy Erdélyt el akarja venni tőlünk Magyarország?") A fölülről terjesztett rémhírek célja a figyelem elterelése a belső nehézségekről, a nagyarányú drágulásról.

1965. március 19.

Meghal Gheorghe Gheorghiu-Dej, az RMP első titkára, az Államtanács elnöke.

1965. március 19.

Horváth József, a Népszabadság bukaresti tudósítója feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "a román nacionalisták egyszerűen nem tudják meggyőződéssel elhinni, hogy Magyarország lemondott volna az erdélyi területi igényekről." Állítólag magyar turisták azt híresztelték, hogy "Hruscsov visszaadja Erdélyt Kádárnak".

1966. március 10. - 11.

Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke baráti látogatásra Bukarestbe érkezik.

1972. február 24. - 25.

Bukarestbe látogat Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő, a minisztertanács elnöke. A két napos tárgyalás végén aláírják a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A közös emlékeztető többek közt előírja, hogy a külügyminisztériumok fejezzék be a két főkonzulátus megnyitására vonatkozó tárgyalásokat. (Az 1973. november 28-án Bukarestben aláírt konzuli egyezmény rendelkezései szerint mindkét félnek jogában áll a másik fél területén konzuli képviseletet létesíteni.) A kiadott közös nyilatkozatban - a román fél merev ellenállása miatt - a nemzetiségi kérdés semmiféle formában sem szerepelhet.

1956. november 5.

Az Előrének hétfői különkiadása jelenik meg, amelyet teljes terjedelmében a magyarországi "ellenforradalommal" kapcsolatos budapesti és romániai eseményeknek szentelnek. Többek között beszámolnak arról, hogy Magyarországon Kádár János vezetésével megalakult a "Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány", valamint közlik az RMP Központi Vezetősége és a Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének üzenetét "a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányához, a magyar munkásosztályhoz, az egész magyar néphez." - A két kolozsvári egyetem, a Babeş és a Bolyai, valamint "1500 tudós, tanár és tanító részvételével" nagygyűlést tartanak az Egyetemiek Házában, ahol az ismét beszédet mondó Miron Constantinescu elítéli, hogy "egyes imperialista rádióállomások és a volt Nagy Imre kormány rádióállomásai propagandisztikus célokból azt a provokáló hazugságot terjesztették, hogy a kolozsvári diákság tüntetést rendezett." (Ez a téves hír valóban elterjedt a nyugati hírközlő eszközök révén...) A gyűlésen továbbá határozottan visszautasítják a résztvevők, a "kalandor és nacionalista elemek minden arra irányuló kísérletét, hogy megtévesszenek egyes ifjakat."

1958. február 20.

Romániába érkezik a Kádár János-vezette magyar párt- és kormányküldöttség. (A látogatás eredeti tervek szerint még 1957 szeptemberére volt ütemezve, de közös megegyezéssel elhalasztották.) A küldöttség tagjai: Kádár János az MSzMP KB első titkára, államminiszter, Apró Antal a kormány első alelnöke, Kállai Gyula államminiszter, az MSzMP KB titkára, Némety Károly az MSzMP KB tagja, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Keleti Ferenc nagykövet. A delegáció Arad - Temesvár - Craiova - Piteşti érintésével 21-én Bukarestbe érkezik.

1958. február 28.

A hazafelé tartó magyar delegáció megáll Kolozsvárott, ahol az állomás előtti téren rövid gyűlést tartanak a vendégek tiszteletére. Az itt szónokló Kádár János kijelenti: "Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés..." (Ebből és Kállai beszédéből a román pártvezertés azt a következtetést vonja le az elkövetkező hónapokban, hogy Budapest "levette a kezét" az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabadkezet kapott az asszimilációs politikájához...)

1977. június 15. - 16.

Debrecenben, majd másnap Nagyváradon találkozik az MSZMP KB első titkára, Kádár János és az RKP főtitkára, államelnök, Nicolae Ceauşescu. Román részről az elmúlt években többször szorgalmazzák a legfelső szintű találkozót, de a magyar álláspont az, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha azt jól előkészítik és attól "érdemi döntések" várhatók. Diplomáciai úton februárban közli a magyar külügyminisztérium, hogy Kádár János egy "kötetlen határmenti találkozót" javasol június hónapban. Erre nem jön válasz, de Ceauşescu március 28-i beszédében utal arra, hogy hamarosan találkoznak. Magyar részről előzetesen megfogalmazzák, hogy az egyik legfontosabb célja a találkozónak "a nemzetiségek összekötő szerepének" kiemelése. Az előzetes tárgyalási tervben hangsúlyosan szerepel a főkonzulátusok ügye is. A két nap alatt a román fél - fogcsikorgatva bár de - elfogadja a magyar álláspont nagy részét: megegyeznek a főkonzulátusok mielőbbi megnyitásában, a kishatárforgalom bővítésében, kívánatosnak tartják az egymás fővárosaiban történő kulturális házak felállításának meggyorsítását. A találkozónak pozitív visszhangja van a magyar értelmiség soraiban. (Szokai Imre, a külügyminisztérium román referatúrájának beosztottja információi szerint a legfelső találkozó utáni napokban Kovászna megyében a Securitate több ismert magyar értelmiségit zaklatott és házkutatásokat is tartottak.)

1982. május 26.

Szepes István kolozsvári főkonzul jelenti, hogy Balogh Edgártól származó értesülés szerint olyan hírek terjedtek el, miszerint "a közeljövőben várható Nagyváradon a két ország legfelső szintű találkozója". (Balogh Nagyváradon járva azt hallotta, hogy a megyei tanács épületét ezért tatarozták soron kívül.) A találkozóra - Kádár Jánossal - nem kerül sor.

1987. június 4. - 5.

Budapesten megbeszéléseket folytat az Emil Bobu (az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága tagja a KB titkára) és Ion Stoian, (a KB titkára) vezette román pártdelegáció a Szűrös Mátyás és Horváth István (az MSZMP KB titkárai) vezette küldöttséggel. (A román delegációt fogadja Kádár János főtitkár is, aki kitér a romániai meghívás elől.) A megbeszéléseken a román fél előveszi az Erdély története kérdését és nehezményezi, hogy azt éppen egy miniszter (Köpeczi Béla, aki "mellesleg" történész is) szerkesztette és az MTA adta ki. Szerintük a könyv kimondottan sértő a román népre. Végeredményben a kétnapos tárgyalás a süketek párbeszédének bizonyul.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék