vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 26 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Balogh Edgár, politikus, egyetemi tanár

1952. augusztus 30.

Letartóztatják Jordáky Lajost, a Bolyai Tudományegyetem volt professzorát, a kolozsvári magyar színház művészeti titkárát, Demeter Jánost, a Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskola oktatási igazgatóját, Veress Pált, Kolozsvár korábbi polgármeterét, Fodor-Pataky Ádámot, az MNSZ Kolozs megyei korábbi titkárát, valamint az egy évvel korábban szabad lábra helyezett Balogh Edgárt.

1954. január 21.

A nagyváradi hadbíróságon megkezdődik az 1949-ben, illetve 1952-ben letartóztatott dr. Csőgör Lajosnak, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet volt rektorának, Jordáky Lajos volt egyetemi tanárnak, Demeter János volt egyetemi tanárnak, és Balogh Edgárnak, a Bolyai Tudományegyetem volt rektorának pere. (A tárgyalást eredetileg január 7.-re tűzték ki, de 21.-ére elnapolták. A négy fő mellé ötödikként "odacsapják" Székely László marosvásárhelyi orvostanhallgatót is, majd őt elkülönítik a többektől.) Egy hónap múlva a tárgyalást elnapolják, majd márciusban visszaviszik a vádlottakat Bukarestbe. - 1954. április 13.

1954. április 13.

Újra kezdődik a bukaresti katonai törvényszék előtt Balogh Edgár, dr. Csőgör Lajos, Demeter János és Jordáky Lajos Nagyváradon felfüggesztett pere. Az a vád ellenük, hogy 1944. augusztus 23. után "mozgalmat szerveztek Erdélynek Romániától történő elszakítására, melynek már illegális kormánya is volt". Ráadásul "külföldi reakciós körökkel" is kapcsolatban álltak.

1954. május 17.

Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu tábornok-vezette tanácsa ítéletet hirdet az ún. "transzilvanisták" perében: Jordáky Lajos volt egyetemi tanárt 12 év, Demeter János egyetemi tanárt 10 év, Balogh Edgárt, a Bolyai Tudományegyetem rektorát 8 év, dr. Csőgör Lajost, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet rektorát 6 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélik. Az ítéletről csak egy hónappal később, a jilavai fegyházban értesülnek. A zárt tárgyalás híre kiszivárog, és az erdélyi magyar értelmiség körében nagy nyugtalanságot okoz.

1955. május 27.

Petru Groza, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke kegyelmi rendeletének köszönhetően szabadlábra helyezik az 1952-ben, illetve 1949-ben letartóztatott Jordáky Lajos és Demeter János egyetemi tanárokat, valamint Balogh Edgárt, a Bolyai Tudományegyetem és dr. Csőgör Lajost, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet korábbi rektorait. - 1954. május 17.

1944. szeptember 16.

Kolozsváron mintegy ötven észak-erdélyi polgári és kommunist politikus, baloldali értelmiségi, formálisan is megalakítja az Erdélyi Magyar Tanácsot. A tanács elnöke Vásárhelyi János református püspök, a végrehajtó bizottság tagjai: Járosi Andor, Jordáky Lajos, Mikó Imre. A Tanács Dálnoki Veress Lajos jóváhagyásával megszervezi a lakosság, a közigazgatás helybenmaradását, megbízásából Balogh Edgár és Bíró Tibor - a kolozsvári Tízes Szervezet, valamint a szakszervezetek segítségével - felállítják a városi Polgárőrséget. Az EMT a szovjet-román csapatok Kolozsvárra történő bejövetelekor szűnik meg.

1974. szeptember 17.

Mialatt az MNDT bukarestben ülésezik, Nicolae Ceauşescu Kovászna megyébe látogat. (Beszédében kijelenti, hogy a helységet "román hadosztályok szabadították fel"...) Néhány nappal később a magyar nagykövetség egyik diplomatája jár a székely városban és "megdöbbentően elkeseredett hangulattal" találkozik. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy hamarosan újabb személyi változásokra kerül sor.

1974. szeptember 17. - 18.

Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy "velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos "teljes egyetértésüket és támogatásukat" és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.

1974. november 29.

Kolozsváron meghal Jordáky Lajos (Kolozsvár, 1913. szept. 6.) szociológus, történész, kritikus. 1945-től a Bolyai egyetem tanára, 1947-től a magyar színház irodalmi titkára. 1952-ben letartóztatják és Demeter Jánossal, Balogh Edgárral, Csőgör Lajossal együtt bíróság elé állítják. Az ún. transzilvánisták perében 12 év börtönbüntetésre ítélik, de 1954-ben elnöki kegyelemmel mindnyájan kiszabadulnak. Ezt követően a Bolyai egyetem tanára, 1957-ben azonban az ún. Dobai-ügyben ismét vizsgálati fogságba vetik. Bár szabadlábra helyezik, de ennek az ára a "nyilvános önkritika" lesz. 1957-től a kolozsvári Történeti Intézet kutatója. Az Egyetemiek Házában Balogh Edgár mond "bátor hangú" emlékbeszédet, mely - Biczó György nagykövet információi szerint - "rendkívüli hatást váltott ki" és "többen megjegyezték, hogy a temetés valóságos demonstrációval ért fel...". (A december 3-i temetésén a magyar nagykövetség is képviselteti magát.)

1968. november 15.

Bukarestben megtartja alakuló ülését a Magyar (és Német) Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az országos tanácsok megalakításán a politikai vezetés olyan reprezentatív alakjai vesznek részt, mint Paul Niculescu-Mizil, és Virgil Trofin, az RKP KB VB és az Állandó Elnökség tagjai, a KB titkárai, Fazekas János, az RKP KB VB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Iosif Banc, az RKP KB VB póttagja, a Minisztertanács alelnöke, Péterfi István, az Államtanács egyik alelnöke. Ezen kívül jelen van a tanács szervező bizottságának több tagja, valamint a megyei tanácsok kiküldött képviselői is. A gyűlést Takács Lajos nyitja meg, majd többek közt felszól Demeter János, Balogh Edgár, Sütő András, Kovács György marosvásárhelyi író, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, dr. Maros Tibor marosvásárhelyi orvos-professzor, Albert Antal, a Hargita, és Szteklács László, a Szatmári Hírlap főszerkesztői. Péterfi István beszédében többek közt kijelenti: "A tanácsok biztosítani fogják a magyar dolgozók még aktívabb részvételét az egész néppel együtt, a párt és állam politikájának kidolgozásában, és megvalósításában. [...] E tanácsok fontos feladata lesz mind a központban, mind a megyék szintjén, támogatni a párt- az állami és a társadalmi szerveket a magyar lakosság sajátos kérdéseinek tanulmányozásában, hogy szocialista társadalmunk általános érdekeivel összhangban megtaláljuk a legjobb megoldásokat." A 27 fős országos bürónak (bizottságnak) Péterfi István lesz az elnöke, alelnökei pedig Takács Lajos, Király Károly, Méliusz József, és dr. Maros Tibor. A titkár Koppándi Sándor, aki korábban a KISZ KB, majd az RKP KB munkatársa volt. A "dolgozói tanácsoknak" tényleges önállóságuk, tagságuk, infrastruktúrájuk, függetlenített apparátusuk, saját költségvetésük nincs. Helyi (városi, falusi) alapszervezeteik nincsenek, csak megyei. A megyei tanácsok tagságát a helyi megyei pártbizottságon állítják össze, ülést csak akkor hívhatnak össze, ha azt előzetesen engedélyezik.

1969. július 8.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát országos plénumát. A plenárison a küldöttek nem a kisebbségi problémákkal foglalkoznak, ez a téma még csak szóba sem kerül. Ehelyett megvitatják "az RKP KB X. pártkongresszusi Téziseit és Iránytervezetét az 1971-75-ös ötéves tervről és az 1976-80-as időszak nemzetgazdaságfejlesztési irányvonaláról." A felszólalók (többek közt Demeter János, Franyó Zoltán, Balogh Edgár, Domokos Géza, Sütő András, Bányai László, Dukász Anna, Bodor Pál) beszédeikben "kifejezést adtak a romániai magyar nemzetiségű munkások, szövetkezeti parasztok, és értelmiségiek őszinte gondolatainak és érzelmeinek, hangsúlyozva teljes egyetértésüket a párt bel- és külpolitikájával...".

1956. június 16.

Bukarestben a hadbíróság újratárgyalja dr. Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Demeter János és Jordáky Lajos perét, majd felmentik őket a korábbi vádak alól. Ezt követően az RMP Központi Vezetősége javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés törli a büntetésüket és visszahelyezik őket minden jogaikba. (Ez az egyetlen eset 1968 előtt, hogy koncepciós perben elítélt személyeket hivatalosan rehabilitálnak.)

1956 vége

1956 végén megjelenik Kolozsvárott a bukaresti pártvezetés által a "lázongó" magyar értelmiségiek megfegyelmezése" céljából Miron Constantinescu, a Központi Vezetés tagja, Fazekas János, a KV titkára és Iosif Ardeleanu, az országos cenzúrahivatal vezetője. A "brigád" már ekkor is több megbeszélést folytat a helyi értelmiségi elit tagjaival (Balogh Edgárral, Gáll Ernővel, Jordáky Lajossal, Demeter Jánossal, Tóth Sándorral, Szabédi Lászlóval és másokkal). <- 1955. március

1956. szeptember 26.

Ismét Kolozsvárra érkezik Miron Constantinescu, Fazekas János, valamint Iosif Ardeleanu, Vasile Vaida. Az első nap az 1955-ös "nagulatjelentés" szerzői (Tóth Sándor, Csehi Sára, Weiszmann Endre) folytatnak megbeszélést, majd 27-én fogadják Balogh Edgárt, Demeter Jánost, Gáll Ernőt. Constantinescu kijelenti, hogy "számos nemzetiségi sérelmet azonnal orvosolnak." Másnap, 28-án Jordáky Lajossal is megbeszélést folytatnak a magyar kisebbség sérelmeivel, problémáival kapcsolatban.

1956. november 6.

Az Előre és az Igazság közli a kolozsvári magyar írók 5-i gyűlésének nyilatkozatát ("Felzárkózunk az RMP oldalán"). Ebben többek között kijelentik: "A reakció bűnös kísérletet tett arra, hogy kiszakítsa Magyarországot a szocialista népek testvéri, nagy családjából... Úgy érezzük, hogy Magyarország népének érdekében is cselekszünk, amikor a számunkra egyetlen járható utat követjük: felzárkózunk az RMP oldalán..." A nyilatkozat aláírói: Asztalos István, Balogh Edgár, Csehi Gyula, Bartalis János, Földes László, Horváth István, Horváth Imre, Kacsó Sándor, Kiss Jenő, Létay Lajos, Marosi Péter, Salamon László, Szabó Gyula, Szabó István, Szabédi László, Szentimrei Jenő, Tamás Gáspár.

1956. december 5.

Leonte Răutu és Fazekas János, a Központi Vezetés titkárai terjedelmes feljegyzést terjesztenek a pártvezetés elé a kolozsvári helyzetről. Ebből kiderül, hogy bár "a magyar értelmiségiek és az egyetemi hallgatók körében a hangulat javult", ennek ellenére "az értelmiség egy részének még mindig nincs szilárd álláspontja, különösen a szovjet csapatoknak az ellenforradalmi összeesküvés szétzúzásában nyújtott segítségét illetően." A jelentés készítői kitérnek a Várhegyi István nevéhez fűződő Határozattervezetre is, megjegyezve, hogy a szöveg készítői közül négyet letartóztattak. Megjegyzik azt is, hogy míg a börtönéből nemrég szabadult Jordáky Lajos "negatív hatással" van a hallgatóira, addig Demeter János, Takács Lajos, Kacsó Sándor, és különösen Balogh Edgár (mindnyájukkal azokban a napokban közölték, hogy visszavették őket a pártba) "jó magatartást tanúsítottak".

1957. február 21.

Megjelenik az újságárusoknál a Korunk c. "világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle" új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja többek közt: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A 3.000 példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.

1957. május 22.

A kolozsvári 3. sz. katonai törvényszéken megkezdődik a ."nyilvános izgatással" vádolt, március 12-én letartóztatott Dávid Gyula egyetemi tanársegéd és a március 19-én letartóztatott Páskándi Géza egyetemi hallgató, költő pere. A június 13-i tárgyaláson "nyilvános bujtogatás" vádjával (Dávidot valójában a Házsongárdi temetői megemlékezés, valamint a magyar forradalommal való rokonszenvnyilvánítás miatt, Páskándit pedig azért, mert a Várhegyi-féle diákszövetségi programot támogatta és azt kiegészítette) 7, illetve 6 év fogházbüntetésre ítélik őket. (A tárgyaláson több meghívott egyetemi oktató is részt vesz - a cél nyilvánvalóan a magyar értelmiség megfélemlítése. A védelem részéről felolvassák Balogh Edgárnak a Bolyai professzorának, és Bányai Lászlónak, a volt rektornak a levelét, amelyben igazolják, hogy Dávidék nem tüntetni mentek a Házsongárdba.) Dávid Gyula 1964. március 9-én, Páskándi egy fél évvel korábban szabadul.

1958 szeptember eleje

1958 szeptember elején értekezletet tartanak az RMP Központi Vezetősége titkárságának vezetésével a nyár végén elkészült - de terjesztési engedélyt már nem kapott -, XIX. századi magyar irodalom szöveggyűjteményéről, melyen többek közt Balogh Edgár, Csehi Gyula, Antal Árpád oktatók, Leonte Răutu és Fazekas János KV-titkárok, Miron Constantinescu, Bihari László, a központi sajtóellenörző hivatal munkatársa, Vécsei Károly, a KV titkársága alatt működő, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársa, valamint Kovács György író, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője és Szemlér Ferenc, a tankönyvkiadó magyar szerkesztője vesznek részt. A pártapparátus tagjai által megfogalmazott vádak szerint a szöveggyűjtemény szerkesztői "következetesen mellőzték a múltszázadi osztályharcos szellemű alkotásokat", ezzel szemben azokat a műveket favorizálták, amelyekben "a magyar nacionalizmus eszméi dominálnak". A magyar szöveggyűjtemény elleni támadás egyik következményeként az egyik szerkesztőt, Fejér Miklóst eltávolítják a tanügyből, másfelől pedig tovább folytatódik a forgalomban lévő magyar tankönyvek elleni kampány. A kampányban a marosvásáhelyi Igaz Szó jár az élen.

1959. február 26.

Az Egyetemiek Házában tartják a kolozsvári felsőoktatási intézetek párttag és tagjelölt tanerői, valamint a párt-, IMSZ- és diákegyesületek aktívájának nagygyűlését. Az elnökségben többek között jelen vannak: Nicolae Ceauşescu, Athanasie Joja, Vaida Vasile, Ion Iliescu, Constantin Daicoviciu, Takács Lajos, Koszti István és Kacsó magda. A gyűlésen felszólaló Demeter János az egyetemek egyesítését támogatva arra hivatkozik, hogy a jogtudományi karok már 1950-ben megkísérelték az egyesítést - "amely kísérlet nagyon sikeres volt". Demeter végül kijelenti: "Nekünk, magyar tanároknak és diákoknak az a kötelességünk, hogy erőteljesen harcot folytassunk mindenekelőtt az ellen a nacionalizmus ellen, amelyet egyes korrupt, ellenséges elemek igyekeznek terjeszteni a magyar tanügyi káderek és diákok között." A gyűlésen a későbbiekben felszólal Nagy István író (1950-52 közt a Bolyai rektora) is, aki azon aggodalmaskodik, hogy mit fog vajon szólni a Nyugat az egyesítéshez, nem fogják-e azt kisebbségellenes lépésnek tartani. Erre a hozzászóló oktatásügyi miniszterhelyettes, Athanasie Joja kijelenti: "A kutya ugat, a karaván halad." (Ezt a lapok nem közlik.) Amikor pedig a felszólaló Balogh Edgár a magyar és a román kulturák kölcsönhatását fejtegeti, Ceauşescu durván közbevág és kijelenti, hogy "nem is lehet beszélni külön magyar és külön román kulturáról, hanem csak a szocialista, a szocializmust építő nép kulturájáról." (A lapok erről az afférról is hallgatnak.)


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék