Nemzetgyűlési választásokat tartanak az osrzágban. Az eddigi 39 magyar képviselő (30 a Magyar Népi Szövetség, 9 az RMP listáján került be) helyett most csak 25 magyar képviselő jut be a Nagy Nemzetgyűlésbe.) Többek közt: Juhász Lajos Arad, Vass Gizella Bârlad, Bányai László, Szenkovics Sándor Nagyvárad, Ady László, Csupor Lajos, Fazekas János, Goldberger Miklós, Kovács György, Ottrok Ferenc, Szövérfi Zoltán a Magyar Autonóm Tartományból.
1960. június 20. - 25.
Megtartják Bukarestben az RMP III. kongresszusát. A meghívott külföldi vendégek közt jelen vannak a magyarországiak is (az MSzMP küldöttségét Kádár János vezeti). A Központi Vezetőség tagja lesz Csupor Lajos, Fazekas János, Kovács György, Mogyorós Sándor, Szenkovits Sándor, Vass Gizella, a KV póttagja pedig Levente Mihály. A Politbürónak ismét tagja lesz Mogyorós Sándor, a KV titkára Fazekas János.
1965. március 7.
Parlamenti választásokat tartanak az országban. Az új öszetételű Nagy Nemzetgyűlésbe 43 magyar nemzetiségű képviselő kerül be (az előző ciklusban 41-en voltak), alelnöknek választották Kovács György írót és Bisztray Mária színészt (Petru Groza lányát), az egyik titkár Fejes Gyula lesz Kolozsvár tartományból. (A Maros-Magyar Autonóm Tartományból 9 román és 11 magyar képviselő van a nemzetgyűlésben, Kolozsvár tartományból 22 román és 8 magyar, Brassó tartományból 13 román, 7 magyar, Kőrös tartományból 13 román, 7 magyar.
1968. március 21. - 23.
A Hivatalos Közlönyben megjelenik a minisztertanács határozata a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság felállításáról. A bizottság magyar tagjai: Bene József, Csíky András, Hajdú Győző, Horváth Imre, Kovács György színész, Létay Lajos, Sütő András, Székely Zoltán. A végrehajtó bizottság (büró) tagja Domokos Géza. A bizottság alárendeltségébe tartoznak a fővárosi és a vidéki nagyobb nyomdák.
1968. november 15.
Bukarestben megtartja alakuló ülését a Magyar (és Német) Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az országos tanácsok megalakításán a politikai vezetés olyan reprezentatív alakjai vesznek részt, mint Paul Niculescu-Mizil, és Virgil Trofin, az RKP KB VB és az Állandó Elnökség tagjai, a KB titkárai, Fazekas János, az RKP KB VB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Iosif Banc, az RKP KB VB póttagja, a Minisztertanács alelnöke, Péterfi István, az Államtanács egyik alelnöke. Ezen kívül jelen van a tanács szervező bizottságának több tagja, valamint a megyei tanácsok kiküldött képviselői is. A gyűlést Takács Lajos nyitja meg, majd többek közt felszól Demeter János, Balogh Edgár, Sütő András, Kovács György marosvásárhelyi író, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, dr. Maros Tibor marosvásárhelyi orvos-professzor, Albert Antal, a Hargita, és Szteklács László, a Szatmári Hírlap főszerkesztői. Péterfi István beszédében többek közt kijelenti: "A tanácsok biztosítani fogják a magyar dolgozók még aktívabb részvételét az egész néppel együtt, a párt és állam politikájának kidolgozásában, és megvalósításában. [...] E tanácsok fontos feladata lesz mind a központban, mind a megyék szintjén, támogatni a párt- az állami és a társadalmi szerveket a magyar lakosság sajátos kérdéseinek tanulmányozásában, hogy szocialista társadalmunk általános érdekeivel összhangban megtaláljuk a legjobb megoldásokat." A 27 fős országos bürónak (bizottságnak) Péterfi István lesz az elnöke, alelnökei pedig Takács Lajos, Király Károly, Méliusz József, és dr. Maros Tibor. A titkár Koppándi Sándor, aki korábban a KISZ KB, majd az RKP KB munkatársa volt. A "dolgozói tanácsoknak" tényleges önállóságuk, tagságuk, infrastruktúrájuk, függetlenített apparátusuk, saját költségvetésük nincs. Helyi (városi, falusi) alapszervezeteik nincsenek, csak megyei. A megyei tanácsok tagságát a helyi megyei pártbizottságon állítják össze, ülést csak akkor hívhatnak össze, ha azt előzetesen engedélyezik.
1956. november 2.
A Magyar Autonóm Tartomány vezető magyar értelmiségei levelet küldenek a bukaresti pártvezetőséghez: "Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez" címmel, amelyben elítélik a magyarországi "ellenforradalmat" és "hűséget fogadnak" a pártnak, illetve a vezetőségnek. (A marosvásárhelyi Vörös Zászló 4-én közli a szöveget.) A magyar dolgozókat felhívják, hogy védjék meg a "legszebb vívmányaikat". "A hűségnyilatkozatot" Hajdú Győző és Kovács György fogalmazták, aláírják többek között: Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Hajdú Zoltán, Kovács György, Molter Károly és Sütő András írók. (A nyilatkozat előtt néhány nappal korábban is készült egy távirat, azonban ezt az Előre nem közölte le, mivel utólag Sütő András és Gálfalvi György kérték a főszerkesztőt, Robotos Imrét, hogy törölje nevüket az aláírók közül.)
1958 szeptember eleje
1958 szeptember elején értekezletet tartanak az RMP Központi Vezetősége titkárságának vezetésével a nyár végén elkészült - de terjesztési engedélyt már nem kapott -, XIX. századi magyar irodalom szöveggyűjteményéről, melyen többek közt Balogh Edgár, Csehi Gyula, Antal Árpád oktatók, Leonte Răutu és Fazekas János KV-titkárok, Miron Constantinescu, Bihari László, a központi sajtóellenörző hivatal munkatársa, Vécsei Károly, a KV titkársága alatt működő, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársa, valamint Kovács György író, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője és Szemlér Ferenc, a tankönyvkiadó magyar szerkesztője vesznek részt. A pártapparátus tagjai által megfogalmazott vádak szerint a szöveggyűjtemény szerkesztői "következetesen mellőzték a múltszázadi osztályharcos szellemű alkotásokat", ezzel szemben azokat a műveket favorizálták, amelyekben "a magyar nacionalizmus eszméi dominálnak". A magyar szöveggyűjtemény elleni támadás egyik következményeként az egyik szerkesztőt, Fejér Miklóst eltávolítják a tanügyből, másfelől pedig tovább folytatódik a forgalomban lévő magyar tankönyvek elleni kampány. A kampányban a marosvásáhelyi Igaz Szó jár az élen.
