vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 9 találat | 0 - 9
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

Macskási Pál, hadbíró

1956. március 18. - 19.

Kolozsváron folyik az ún. "jurisdikciós" per. A zárt tárgyaláson a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa "hazaárulással" és "tiltott iratok rejtegetése és terjesztésével" vádolja a Simonfi-csoport tagjait. Valójában az a "bűnük", hogy szembenálltak Adorján Károllyal és néhány társával (akik egy Rómával szembenálló, a part alá rendelt, kvázi "államosított" katolikus egyházat akartak létrehozni) és a még szabad lábon lévő titkos ordinárius, Fuchs Gábor, valamint a plébánosok egy része megpróbálták megakadályozni, hogy Adorjánék befolyásukat a papok nagyobb részére ki tudja terjeszteni. A per másnapján a törvényszék Simonfi Andor baróti káplánt, Pál József bonchidai plébánost, Ferencz Benjámin volt gyulafehérvári püspöki irodaigazgatót és dr. Gurzó Anaklét ferences teológiai tanárt 7-7; Fuchs Gábor petrozsényi plébánost, Erőss Lajos kolozsvári káplánt, Csutak László kolozsvár-szentpéteri káplánt, Ambrus György katonai plébánost, és Dénes Anna Szeréna kolozsvári szociális nővért 6-6; Márton József csíkszentsimoni káplánt és Hajdú Gyula kolozsvár-belvárosi káplánt "izgatás" vádjával 5-5 év börtönbüntetéssel sújtják. Hajdú és Márton József büntetése éppen amnesztia alá esik, ezért március 21-én kiszabadulnak. P. Gurzó Anaklét 1962-ben, Simonfi, Fuchs és Erőss 1964-ben szabadul. Pál Józsefnek 1961. november 29-én lejárt volna a büntetése, de őt is a Bărăgánba száműzik, akárcsak Ferencz Benjamint és Csutak Lászlót, ahonnan mindnyájan 1964-ben szabadulnak. Ambrus György 1958 körül meghal a Băile Mocrini mocsaraknál lévő munkatelepen.

1957. február 27.

A kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál vezette tanácsa nyilvános tárgyaláson ítéletet hirdet a Várhegyi István és társai perben. Várhegyit 7, Nagy Benedeket 5, Koczka Györgyöt és Kelemen Kálmánt 5 - 5 év fogházbüntetésre ítélik.

1957. november 5.

Megszületik az ítéletet a Dobai-perben. A kolozsvári katonai törvényszék (elnök: Macskási Pál): "hazaárulásért és az RNK belső és külső biztonsága elleni cselszövés", valamint "tiltott közlemények terjesztéséért" Dobait és Vargát életfogytiglani kényszermunkára és még 10 év szabadságvesztésre; Komáromit ("cselekedetei kimerítik a társadalmi rend elleni felbújtás tényét, mivel izgató és propagandatevékenységével nagy veszélyt hozhatott volna az állam biztonságára.") 25 év kényszermunkára és még 8 év börtönre; Kertészt 25 év kényszermunkára és még 10 év börtönre ("a vádlott nyíltan szolidarizált a magyarországi ellenforradalmárokkal"); Bereczkit 15 év kényszermunkára; Gazdát 10 év nehézbörtönre (hazaárulás stb. fel nem jelentése miatt), még 7 év börtönre ("áskálódás" miatt) és még 5 év börtönre ("tiltott kiadványok tartása miatt"); Nagyot 5 év nehézbörtönre; Dobrit ("a társadalom elleni áskálódás miatt" valójában Ravasz László püspök egy beszédéért és Illyés verséért) 6 év börtönre; Lászlót ("tilos közlemények tartása"! miatt) 5 év börtönre ítélik. Utóbbi kivételével mindenkinél még teljes vagyonelkobzást is elrendelnek. Dobri 1963. február 2-án érkezik haza, Dobai 1964. augusztus 5-én szabadul. Kertész Gábor és Nagy József meghalnak a börtönben.

1958. április 10. - május. - 30.

Temesváron, a nagyszínházban a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa előtt folyik Szoboszlay Aladár és társai monstre-pere. Mintegy 200 személyt tartóztattak le, végül 57 főt állítanak a bíróság elé. Szoboszlay és társai ellen többek között az a vád, hogy: 1) még 1950-ben Keresztény Munkapárt néven "ellenforradalmi szervezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy az RNK belső és külső biztonsága ellen mesterkedjenek"; 2) terjesztették Szoboszlay "felforgató" írásait és "a lakosság nyugalmas életére és munkájára káros hangulatot keltettek"; 3) fegyveres lázadást készítettek elő a "a népi demokratikus rendszer megdöntésére és az elnyomó tőkés-földesúri rendszer restaurációjára, mind az RNK-ban mind az MNK-ban, és egy román-magyar konföderáció létrehozására..." (Szoboszlay 1956 folyamán valóban széleskörű szervezkedésbe kezdett, amelynek eredményeként a Székelyföldtől Aradig nyúltak az összeesküvés szálai. Nem csak magyarokat szervezett be, hanem Aurel Dan görögkeleti főesperest és Alexandru Fîntînarut a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt egyik volt Arad megyei vezetőjét, valamint Constantin Drăgăniţa ezredest, a Tîrgu Măgurele-i tankezred parancsnokát.)

1958. május 30.

A temesvári katonai törvényszék Macskási-tanácsa ítéletet hirdet a Szoboszlay-perben. 10 (?) vádlottra mondják ki a halálos ítéletet. Kivégzik Szoboszlay Aladár pécskai és Ábrahám Árpád torjai plébánost, br. Huszár Józsefet, Orbán Károlyt, Orbán Istvánt, dr. Kónya Béla Istvánt, Tamás Imrét, Tamás Dezsőt, Lukács Istvánt és dr. Ştefan (Alexandru?) Fîntînarut. A letartóztatott lelkészek és szerzetesek közül életfogytiglani fegyházra ítélik: P. Ferencz Béla Ervin ferences szerzetest, Ráduly Géza gyergyószentmiklósi plébánost; P. Karácsony István minorita szerzetest és Ráduly István gelencei plébánost - "feljelentés vétkes elmulasztása" (nedenuntare) vádjával - 22 évre; Dénes Dávid hátszegi plébánost és P. Mezei Mózes Levente ferences szerzetest 20 évre; Müller Jenő érszegi plébánost 15 évre; Kosza József ozsdolai plébánost 10 évre; Kovács Béla Lajos kovásznai plébánost 7 évre ítélik. A legidősebb elítélt: Kovács Balázs, 73 éves szentkatolnai plébános, aki "feljelentés elmulasztása" vádjával - magas korára való tekintettel - "csak" 4 év börtönbüntetést kap. (Letartóztatásának ideje nem ismert.) Constantin Drăgăniţa alezredes nincs a kivégzettek és az életfogytiglanra ítéltek között, az összeesküvésben betöltött szerepe még tisztázásra szorul. A felesége, Drăgăniţa Mogyorós Mária, Baróthy Pál torjai magángazda, Schell István, és gr. Kuún Zsigmond életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, 25 év nehézbörtönre (szigorított fegyházra) a torjai Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, és Pataki Istvánt, valamint a kivégzett Orbán István (1956-ban még csak 17 éves) fiát, Pétert. 15 év börtönbüntetésre ítélik a kolozsvári br. Bánffy Istvánt, dr. Rend László állatorvost, dr. Pietsch Béla aradi ügyvédet, Mikó László volt főispánt, Pietsch Miklós építészt. A többi elítélt 5-8-10 év börtönbüntetést kap. Müller Jenő az 511. (?) sz. tvr. alapján 1964. július 28-án szabadul, Kosza József Ostrovról 1964. augusztus 3-án a 411-sel.

1958. június 3.

Kolozsváron a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa ítéletet hirdet az ún. "mikós diákok" ügyében. Szalai Andrást 18, Szabó Lajost 15, Gyertyánosi Csabát és Bordás Attilát 12-12, Gyertyánosi Gábort és Jancsó Csabát 10-10, Jancsó Sándort 8, Sándor Csabát 7, Molnár Bélát 6 évre ítéli. (Szabót kivéve a "bűncselekmény" elkövetésekor mindannyian 15-16 évesek voltak!)

1958. október 6.

A Macskási Pál-vezette kolozsvári katonai törvényszék ítéletet hirdet a 31 fős ún. érmihályfalvi csoport perében. Az 1957. február 19-én letartóztatott Sass Kálmán érmihályfalvi, és Balaskó Vilmos érolaszi református lelkipásztorokat, valamint dr. Hollós István egykori hadbírót hazaárulás vádjával halálra ítélik. (Balaskó büntetését a szobrász bátyja közbenjárására életfogytiglanra változtatják.) Érmihályfalváról 13 személyt (köztük Számadó Ernő költőt) 25 év, 2 személyt ennél kevesebb börtönbüntetésre; Érolasziból 4 személyt 25 évre; Biharvajdáról 6 személyt 25 évre, 3 személyt pedig 20 év börtönbüntetésre ítélnek. (Az elítéltek az Érmellék tekintélyes értelmiségei, iparosai, magángazdái. A perekkel a hatóság feltehetően a határ mellett lakó magyarságot akarja megfélemlíteni.) Sass Kálmánt és Hollós Istvánt december 2-án Szamosújváron kivégzik.

1959. március 9. - 19.

között Kolozsváron, a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa tárgyalja az ún. "EMISZ-pert", amelyben 76 fő áll a bíróság előtt. 19-én Orbán László, Opra Benedek tanár, Sándor Balázs, Nyitrai Berta unitárius lelkész 25-25 év börtönbüntetést kapnak.

1959. szeptember 15.

A Macskási-féle katonai törvényszék Kolozsváron ítéletet hoz a csíkszeredai középiskolai tanárok ügyében: Puskás Attilát 20, Palczer Károlyt 15, Bereczk Lajost, Lőrinczi Jánost, Kovács Gyulát 8-8, László Gizellát 4 évnyi kényszermunkára ítélik. (Rajtuk kívül még öt diákot ítélnek el 3-tól 8 évig terjedő börtönbüntetésre.) Az elítéltek többsége az 1964-es amnesztia idején szabadul. (A tanárokat az 1956-os forradalom szimpatizálásával vádoltak - valójában a székelyföldi magyar értelmiség megfélemlítése lehetett a cél.)


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék