vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 6 találat | 0 - 6
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 

MĂ©liusz JĂłzsef, Ă­rĂł

1954. augusztus

a piteşti-i börtönből szabadon engedik az 1949 novemberében letartóztatott Méliusz József írót. (Méliuszt nem állították bíróság elé. Kezdetben Rajk Lászlóval hozták kapcsolatba, majd "titoizmussal" vádolták. A szintén letartóztatott feleségét a börtönben meggyilkolták.)

1968. november 15.

Bukarestben megtartja alakuló ülését a Magyar (és Német) Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az országos tanácsok megalakításán a politikai vezetés olyan reprezentatív alakjai vesznek részt, mint Paul Niculescu-Mizil, és Virgil Trofin, az RKP KB VB és az Állandó Elnökség tagjai, a KB titkárai, Fazekas János, az RKP KB VB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Iosif Banc, az RKP KB VB póttagja, a Minisztertanács alelnöke, Péterfi István, az Államtanács egyik alelnöke. Ezen kívül jelen van a tanács szervező bizottságának több tagja, valamint a megyei tanácsok kiküldött képviselői is. A gyűlést Takács Lajos nyitja meg, majd többek közt felszól Demeter János, Balogh Edgár, Sütő András, Kovács György marosvásárhelyi író, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, dr. Maros Tibor marosvásárhelyi orvos-professzor, Albert Antal, a Hargita, és Szteklács László, a Szatmári Hírlap főszerkesztői. Péterfi István beszédében többek közt kijelenti: "A tanácsok biztosítani fogják a magyar dolgozók még aktívabb részvételét az egész néppel együtt, a párt és állam politikájának kidolgozásában, és megvalósításában. [...] E tanácsok fontos feladata lesz mind a központban, mind a megyék szintjén, támogatni a párt- az állami és a társadalmi szerveket a magyar lakosság sajátos kérdéseinek tanulmányozásában, hogy szocialista társadalmunk általános érdekeivel összhangban megtaláljuk a legjobb megoldásokat." A 27 fős országos bürónak (bizottságnak) Péterfi István lesz az elnöke, alelnökei pedig Takács Lajos, Király Károly, Méliusz József, és dr. Maros Tibor. A titkár Koppándi Sándor, aki korábban a KISZ KB, majd az RKP KB munkatársa volt. A "dolgozói tanácsoknak" tényleges önállóságuk, tagságuk, infrastruktúrájuk, függetlenített apparátusuk, saját költségvetésük nincs. Helyi (városi, falusi) alapszervezeteik nincsenek, csak megyei. A megyei tanácsok tagságát a helyi megyei pártbizottságon állítják össze, ülést csak akkor hívhatnak össze, ha azt előzetesen engedélyezik.

1957. február 21.

Megjelenik az újságárusoknál a Korunk c. "világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle" új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja többek közt: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A 3.000 példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.

1978. március 13. - 14.

Bukarestben összehívják a magyar és a német "nemzetiségi dolgozói tanácsok" országos plénumait (országos gyűléseit). Az első nap külön-külön tanácskoznak, majd a második nap közös plenáris ülést tartanak, melyen Nicolae Ceauşescu is felszólal. Az első nap a 201 küldött újraválasztja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnökét (Péterfi Istvánt) és függetlenített titkárát (Koppándi Sándort), de nem választanak újjá két alelnököt: Király Károlyt és Antalfi Andrást, aki korábban "disszidált". A most megválasztott új alelnökök: Fazekas Lajos, Hargita megyei első titkár, Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár, Péter Ilona kolozsvári cipőgyári munkás és Szabó Albert nagyváradi esztergályos, az alapítás óta pedig Méliusz József és Takács Lajos. Az előterjesztésben az országos pártkonferencia határozatából adódó feladatok című beszámolót ismertetik, emellett még két referátum hangzik el. Egyik a magyar nemzetiségi oktatás helyzetéről, melyet Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár tart, a másik a kulturális ellátottság helyzetével foglalkozott, melyet Hegedűs László, az SZMNT nemzetiségi bizottságának államtitkár vezetője terjeszt elő. Takács Lajos alelnök a tanács munkatervét ismerteti. Mivel több felszólaló is felhánytorgatja a a magyar egyetemisták kihelyezésének sérelmes gyakorlatát, Ceauşescu a záróbeszédében kitér erre a problémára is: "Általában szorgalmazni kell, hogy az abszolvenseket - különösen a tanerőket, de az egészségügyi hálózatban és a mezőgazdaságba kerülőket is - szülőhelyükre irányítsák és ne küldjék őket az ország, vagy a megye egyik végéből a másikba." (Ennek ellenére a korábbi gyakorlat folytatódik, sőt, a román vidékekre kihelyezettek aránya tovább nő.)

1982. április

megjelenik Ion Lăncrănjan Cuvînt despre Transilvania (Gondolatok Erdélyről) című könyve. A magyarellenes kirohanásoktól hemzsegő mű nagy felháborodást vált ki az erdélyi magyar és a magyarországi értelmiségből, többen (Szabó Gyula, Méliusz Józseft Beke György) válaszolnak rá, de a cenzúra egyet sem engedi leközölni. Méliusz (akit a szerző irredentizmussal vádol Nicolae Ceauşescunak ír emiatt levelet, aki azt üzeni, hogy "a pártvezetés nem ért egyet Lăncrănjannal".) Végül magyar értelmiségiek egy csoportja (Huszár Sándor, ......) június elején közös levélben tiltakozik a könyv megjelenése miatt.

1982. december 7.

Az RKP KB sajtóosztályának vezető-helyettese, Eugen Florescu magához hivatja a központi lapok főszerkesztőit, köztük Huszár Sándort, A Hét vezetőjét, akinek kijelenti, hogy "a hazánk ellen imperialista kampányhoz szomszédunk, Magyarország is csatlakozott és ez ellen a romániai magyar sajtó nem lép fel kellő határozottsággal..." Florescu burkoltan megfenyegeti Huszárt, hogy felmentik az állásából, ha nem képes a "központi elvárásoknak" eleget tenni. Amikor Méliusz József, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa alelnöke erről tudomást szerez, élénken tiltakozik Fejes Gyulánál, a tanács titkáránál, aki a pártapparátusban dolgozik.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék