Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 57 találat << | 20 - 40 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1958. február 28.

A hazafelé tartó magyar delegáció megáll Kolozsvárott, ahol az állomás előtti téren rövid gyűlést tartanak a vendégek tiszteletére. Az itt szónokló Kádár János kijelenti: "Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés..." (Ebből és Kállai beszédéből a román pártvezertés azt a következtetést vonja le az elkövetkező hónapokban, hogy Budapest "levette a kezét" az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabadkezet kapott az asszimilációs politikájához...)

1959. február 15.

Megjelenik az Előrében Sztrányeczki Gábornak, a Bolyai egyetem oktatójának cikke ("A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai egyetemen"), amelyben kijelenti, hogy "a Bolyai egyetem különösen ki van téve a burzsoá nacionalista ideológia megtévesztően burkolt, vagy egyenesen szemérmetlenül nyílt támadásának".

1959. február 13.

Megkezdődik a bolyais tanárok és diákok (Varró János és Lakó Elemér tanársegédek és Péterffy Irén, Vastag Lajos, Páll Lajost, Iamandi Emil és Szilágyi Árpád hallgatók) pere. A kolozsvári katonai törvényszék 19-én - nyilvános tárgyaláson - ítéletet hirdet a Varró János és "bűntársai"-perben. A "közrend elleni szervezkedés vádjával" a két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemért 16, ill.15 év kényszemunkára ítélik, Péterffy Irén 10, Vastag Lajos 8(?), Páll Lajost 6, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5-5 év börtönbüntetésre ítélik.

1959. február 19. - 22.

Bukarestben tartják a Román Népköztársaság Diákszövetségeinek II. országos konferenciáját. Az elnökségben jelen van a pártvezetés több tagja is, többek között Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Petre Borilă, Nicolae Ceauşescu, Constantin Pîrvulescu és Leonte Răutu. Az első napon Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke megnyitóbeszédében kijelenti: "Az RMP bölcs politikája folytán megoldódott a nemzeti [sic!] kérdés s ezáltal megerősödött és megszilárdult a nemzetiségek testvéri barátsága. [...] A román és az együttélő nemzetiségekhez tartozó diákoknak együttes munkával és tanulással közös szakmai, tudományos és kulturális akciók szervezésével, közösen töltve szabad idejüket, még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket a szocializmus győzelméért vívott harcban." A következő napon felszólaló Koszti István (a Bolyai hallgatója) arról biztosítja a kongresszus résztvevőit, hogy: "Teljes erőnkből azon leszünk, hogy gyökerestől kiírtsuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek ártanak a román nép és a nemzetiségek megbonthatatlan barátságának.", Nemes István, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatója pedig kijelenti, hogy az intézet növendékei "kérik, hogy küldjék őket más tartományokba dolgozni." (A hatvanas évek elejétől elkezdődik a marosvásárhelyi magyar végzősöknek román lakosságú vidékekre történő kihelyezése.) A felszólaló Kacsó Magda, szintén bolyais diák (akit a záróülésen beválasztanak az országos vezetőségbe is) már egyenesen azt kéri: tegyék lehetővé, hogy a különböző szakos magyar és román diákok "együtt tanulhassanak".

1959. február 26.

Az Egyetemiek Házában tartják a kolozsvári felsőoktatási intézetek párttag és tagjelölt tanerői, valamint a párt-, IMSZ- és diákegyesületek aktívájának nagygyűlését. Az elnökségben többek között jelen vannak: Nicolae Ceauşescu, Athanasie Joja, Vaida Vasile, Ion Iliescu, Constantin Daicoviciu, Takács Lajos, Koszti István és Kacsó magda. A gyűlésen felszólaló Demeter János az egyetemek egyesítését támogatva arra hivatkozik, hogy a jogtudományi karok már 1950-ben megkísérelték az egyesítést - "amely kísérlet nagyon sikeres volt". Demeter végül kijelenti: "Nekünk, magyar tanároknak és diákoknak az a kötelességünk, hogy erőteljesen harcot folytassunk mindenekelőtt az ellen a nacionalizmus ellen, amelyet egyes korrupt, ellenséges elemek igyekeznek terjeszteni a magyar tanügyi káderek és diákok között." A gyűlésen a későbbiekben felszólal Nagy István író (1950-52 közt a Bolyai rektora) is, aki azon aggodalmaskodik, hogy mit fog vajon szólni a Nyugat az egyesítéshez, nem fogják-e azt kisebbségellenes lépésnek tartani. Erre a hozzászóló oktatásügyi miniszterhelyettes, Athanasie Joja kijelenti: "A kutya ugat, a karaván halad." (Ezt a lapok nem közlik.) Amikor pedig a felszólaló Balogh Edgár a magyar és a román kulturák kölcsönhatását fejtegeti, Ceauşescu durván közbevág és kijelenti, hogy "nem is lehet beszélni külön magyar és külön román kulturáról, hanem csak a szocialista, a szocializmust építő nép kulturájáról." (A lapok erről az afférról is hallgatnak.)

1959. február 27.

Megjelenik a bukaresti Új Sport ("a RNK Testnevelési és Sportuniójának lapja") utolsó száma. Ezzel 1990-ig több magyar nyelvű sportújság nem jelenik meg.

1959. február 27. - május. - 1.

Kolozsváron "egyesítési nagygyűléseket" tartanak az Egyetemiek Házában a kolozsvári főiskolák tantestületeinek részvételével. A felszólalók között található Gáll Ernő, a Korunk főszerkesztője, az egyetem volt prorektora, Kerekes Jenő, Jancsó Elemér, az egyetem tanárai, Lászlóffy Csaba hallgató és mások. Szombaton, február 28-án fölszólal Szabédi László egyetemi tanár is. Beszédében azt fejtegeti, hogy "A Bolyai egyetemet Petru Groza demokratikus kormánya hozta létre s ez megfelelt az akkori fejlődési követelményeknek", de Ceauşescu egy idő múlva durván közbevág: "A Groza-kormány tévedett! Hiba volt a Bolyai egyetem létesítése! Amit pedig Szabédi végez, az nem egyéb zavarkeltésnél!" (Ezt a kirohanását természetesen nem közlik a lapok.) A gyűlés végén Athanasie Joja megkérdőjelezi, hogy "az olyan gondolkodású embereknek, mint Szabédi, lehet-e helyük az új egyetemen.

1961. február 26.

Némety Béla bukaresti nagykövet jelenti a budapesti külügyminisztériumnak - a helyszínen történt látogatása alapján -, hogy Hunyad tartományban befejeződött a magyar és a roman tannyelvű középiskolák összevonása, de a magyar általános iskolák közül néhány még megmegőrizhette az önállóságát.

1964. január - február.

tartományi pártkonferenciák után - a magyar nagykövetség információi szerint - azokban az erdélyi városokban, ahol még mindig jelentős arányú magyar lakosság él, megkezdik az utcanevek kicserélését. Például ekkor "keresztelik" át Kolozsvárott a Jókai utcát Napoca-vá. (A névváltoztatásokat a sajtó nem közli.)

1965. február 12.

Caracasban meghal dr. Koleszár László (1888-1965) orvos. A két világháború közt az EME orvostudományi szakosztályának titkára, majd elnöke, 1940-44 közt a Ferenc József Tudományegyetem ny. r. tanára, az ortopéd kórház igazgatója, 1944-ben az egyetem nyugatra történő telepítésekor Németországba kerül, onnan már nem jön vissaz Erdélybe.

1965. február 21.

Kolozsváron meghal Bruder Ferenc, 1948 előtt szociáldemokrata politikus. 1948-ig az RSZDP kolozsvári titkára, 1945-46-ban Nagy Gézával az RSZDP magyar Bizottságának titkára. A szociáldemokrata párt felszámolása (hivatalosan az RKP-val történő "egyesülése") után bebörtönzik, ítélet nélkül börtönben ül, majd szabadon bocsátják.

1968. február 16.

A Nagy Nemzetgyűlés megszavazza a 2/1968. sz. törvényt az ország közigazgatási-területi átszervezéséről. Erdélyben az 1950 előtt létezett huszonkettő helyett tizenhat megyét hoznak létre. (Nem alakul újjá Kis-, és Nagy-küküllő, valamint Torda-Aranyos és Szörény megyék.) A történelmi Székelyföld három megye: Maros, Hargita, Kovászna közt oszlik meg. Maros megye első titkára (egyben tanácselnök) Nicolae Vereş, Hargitáé Branis László, Kovásznáé pedig Király Károly.

1968. február 23.

Csíkszeredában megjelenik Hargita megye magyar nyelvű napilapja a Hargita. Az RKP Hargita megyei bizottsága és a megyei néptanács által kiadott lap főszerkesztője Albert Antal. Papírtakarékossági okok miatt 1974. május 4. és 1976. május 29. közt hetilapként jelenik meg.

1968. február 24.

Sepsiszentgyörgyön megjelenik a frissen létrehozott Kovászna megye magyar nyelvű hetilapja a Megyei Tükör. Az RKP Kovászna megyei bizottsága és a megyei néptanács által kiadott lap főszerkesztője Dali Sándor. 1970-74 között naponta jelenik meg, majd papírtakarékosságra hivatkozva 1974. május 4. és 1976. június 1. közt hetente, ezt követően ismét napilap.

1970. február 13.

Brassóban, a helyi pártszékház előtt Moyses Márton (akit még diákként 1960-ban két év börtönbüntetésre ítéltek, mert a magyar forradalom leverése után Magyarországra akart szökni, hogy a forradalmárokat segítse) benzinnel leönti és meggyújtja magát. Három hónapnyi szenvedés után belehal a sérüléseibe.

1970. február 25.

Kolozsváron meghal Nagy Albert (Torda, 1902. okt. 5.) festőművész. Tanulmányait Budapesten és Olaszországban végzi, 1941-ben kerül vissza Kolozsvárra.

1972. február 15.

Bukarestben meghal Kohn Hillel (Kolozsvár, 1891. jún. 26.) jogász, közgazdasági író, szociológus, politikus. A harmincas vektől tagja az illegális KRP-nek, 1934-től a MADOSZ-nak, 1940-től a KMP észak-erdélyi tartományi titkárságának titkára, az ún. Szamosfalvi kommunista perben életfogytiglanra ítélik. Buchenwaldból szabadulva visszatér Kolozsvárra és az RKP egyik tömegszervezetének, a Demokratikus Zsidó Népközösségnek lesz a vezetője. 1946-tól a Bolyai egyetem tanára.

1972. február 24. - 25.

Bukarestbe látogat Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő, a minisztertanács elnöke. A két napos tárgyalás végén aláírják a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A közös emlékeztető többek közt előírja, hogy a külügyminisztériumok fejezzék be a két főkonzulátus megnyitására vonatkozó tárgyalásokat. (Az 1973. november 28-án Bukarestben aláírt konzuli egyezmény rendelkezései szerint mindkét félnek jogában áll a másik fél területén konzuli képviseletet létesíteni.) A kiadott közös nyilatkozatban - a román fél merev ellenállása miatt - a nemzetiségi kérdés semmiféle formában sem szerepelhet.

1972. február

már azt jelenti a nagykövetség a budapesti külügyminisztériumnak, hogy "szemmel láthatólag, az erőszakos asszimiláció a legérzékenyebb ponton, a nemzetiségi oktatás frontján lendül támadásba. [...] Egymás után szüntetik meg az ún. elméleti líceumokat (ált. gimn.) és helyettük szaklíceumokat hoznak létre. A rendelkezések szerint amennyi nemzetiségi osztályt megszüntetnek az előbbiből, annyi nemzetiségi osztályt be kell indítani az utóbbiból. A valóságban - a szakoktatók és segédeszközök hiányára való hivatkozással - ez csak igen kis részben valósul meg.

1973. február 25.

Egy összejövetelen Csernátonban elhatározzák, hogy megalakítják a Bod Péter Közművelődési Egyesületet, a helyi népfőiskolát és a szabadtéri múzeumot. Utóbbi id. Haszmann Pál ny. igazgató-tanító mintegy 8000 darabos gyűjteményéből jön létre, mint a Kovászna megyei múzeum szabadtéri néprajzi részlegét. A tájmúzeumot a Damokos Gyula-féle kúriában és a körülötte elterülő 2 hektáros parkban hozzák létre, ifj. Haszmann Pál és Haszmann József vezetik.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék