A hazafelé tartó magyar delegáció megáll Kolozsvárott, ahol az állomás előtti téren rövid gyűlést tartanak a vendégek tiszteletére. Az itt szónokló Kádár János kijelenti: "Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés..." (Ebből és Kállai beszédéből a román pártvezertés azt a következtetést vonja le az elkövetkező hónapokban, hogy Budapest "levette a kezét" az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabadkezet kapott az asszimilációs politikájához...)
1959. február 15.
Megjelenik az Előrében Sztrányeczki Gábornak, a Bolyai egyetem oktatójának cikke ("A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai egyetemen"), amelyben kijelenti, hogy "a Bolyai egyetem különösen ki van téve a burzsoá nacionalista ideológia megtévesztően burkolt, vagy egyenesen szemérmetlenül nyílt támadásának".
1959. február 13.
Megkezdődik a bolyais tanárok és diákok (Varró János és Lakó Elemér tanársegédek és Péterffy Irén, Vastag Lajos, Páll Lajost, Iamandi Emil és Szilágyi Árpád hallgatók) pere. A kolozsvári katonai törvényszék 19-én - nyilvános tárgyaláson - ítéletet hirdet a Varró János és "bűntársai"-perben. A "közrend elleni szervezkedés vádjával" a két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemért 16, ill.15 év kényszemunkára ítélik, Péterffy Irén 10, Vastag Lajos 8(?), Páll Lajost 6, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5-5 év börtönbüntetésre ítélik.
1959. február 19. - 22.
Bukarestben tartják a Román Népköztársaság Diákszövetségeinek II. országos konferenciáját. Az elnökségben jelen van a pártvezetés több tagja is, többek között Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Petre Borilă, Nicolae Ceauşescu, Constantin Pîrvulescu és Leonte Răutu. Az első napon Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke megnyitóbeszédében kijelenti: "Az RMP bölcs politikája folytán megoldódott a nemzeti [sic!] kérdés s ezáltal megerősödött és megszilárdult a nemzetiségek testvéri barátsága. [...] A román és az együttélő nemzetiségekhez tartozó diákoknak együttes munkával és tanulással közös szakmai, tudományos és kulturális akciók szervezésével, közösen töltve szabad idejüket, még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket a szocializmus győzelméért vívott harcban." A következő napon felszólaló Koszti István (a Bolyai hallgatója) arról biztosítja a kongresszus résztvevőit, hogy: "Teljes erőnkből azon leszünk, hogy gyökerestől kiírtsuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek ártanak a román nép és a nemzetiségek megbonthatatlan barátságának.", Nemes István, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatója pedig kijelenti, hogy az intézet növendékei "kérik, hogy küldjék őket más tartományokba dolgozni." (A hatvanas évek elejétől elkezdődik a marosvásárhelyi magyar végzősöknek román lakosságú vidékekre történő kihelyezése.) A felszólaló Kacsó Magda, szintén bolyais diák (akit a záróülésen beválasztanak az országos vezetőségbe is) már egyenesen azt kéri: tegyék lehetővé, hogy a különböző szakos magyar és román diákok "együtt tanulhassanak".
1959. február 26.
Az Egyetemiek Házában tartják a kolozsvári felsőoktatási intézetek párttag és tagjelölt tanerői, valamint a párt-, IMSZ- és diákegyesületek aktívájának nagygyűlését. Az elnökségben többek között jelen vannak: Nicolae Ceauşescu, Athanasie Joja, Vaida Vasile, Ion Iliescu, Constantin Daicoviciu, Takács Lajos, Koszti István és Kacsó magda. A gyűlésen felszólaló Demeter János az egyetemek egyesítését támogatva arra hivatkozik, hogy a jogtudományi karok már 1950-ben megkísérelték az egyesítést - "amely kísérlet nagyon sikeres volt". Demeter végül kijelenti: "Nekünk, magyar tanároknak és diákoknak az a kötelességünk, hogy erőteljesen harcot folytassunk mindenekelőtt az ellen a nacionalizmus ellen, amelyet egyes korrupt, ellenséges elemek igyekeznek terjeszteni a magyar tanügyi káderek és diákok között." A gyűlésen a későbbiekben felszólal Nagy István író (1950-52 közt a Bolyai rektora) is, aki azon aggodalmaskodik, hogy mit fog vajon szólni a Nyugat az egyesítéshez, nem fogják-e azt kisebbségellenes lépésnek tartani. Erre a hozzászóló oktatásügyi miniszterhelyettes, Athanasie Joja kijelenti: "A kutya ugat, a karaván halad." (Ezt a lapok nem közlik.) Amikor pedig a felszólaló Balogh Edgár a magyar és a román kulturák kölcsönhatását fejtegeti, Ceauşescu durván közbevág és kijelenti, hogy "nem is lehet beszélni külön magyar és külön román kulturáról, hanem csak a szocialista, a szocializmust építő nép kulturájáról." (A lapok erről az afférról is hallgatnak.)
1959. február 27.
Megjelenik a bukaresti Új Sport ("a RNK Testnevelési és Sportuniójának lapja") utolsó száma. Ezzel 1990-ig több magyar nyelvű sportújság nem jelenik meg.
1959. február 27. - május. - 1.
Kolozsváron "egyesítési nagygyűléseket" tartanak az Egyetemiek Házában a kolozsvári főiskolák tantestületeinek részvételével. A felszólalók között található Gáll Ernő, a Korunk főszerkesztője, az egyetem volt prorektora, Kerekes Jenő, Jancsó Elemér, az egyetem tanárai, Lászlóffy Csaba hallgató és mások. Szombaton, február 28-án fölszólal Szabédi László egyetemi tanár is. Beszédében azt fejtegeti, hogy "A Bolyai egyetemet Petru Groza demokratikus kormánya hozta létre s ez megfelelt az akkori fejlődési követelményeknek", de Ceauşescu egy idő múlva durván közbevág: "A Groza-kormány tévedett! Hiba volt a Bolyai egyetem létesítése! Amit pedig Szabédi végez, az nem egyéb zavarkeltésnél!" (Ezt a kirohanását természetesen nem közlik a lapok.) A gyűlés végén Athanasie Joja megkérdőjelezi, hogy "az olyan gondolkodású embereknek, mint Szabédi, lehet-e helyük az új egyetemen.
1961. február 26.
Némety Béla bukaresti nagykövet jelenti a budapesti külügyminisztériumnak - a helyszínen történt látogatása alapján -, hogy Hunyad tartományban befejeződött a magyar és a roman tannyelvű középiskolák összevonása, de a magyar általános iskolák közül néhány még megmegőrizhette az önállóságát.
1964. január - február.
tartományi pártkonferenciák után - a magyar nagykövetség információi szerint - azokban az erdélyi városokban, ahol még mindig jelentős arányú magyar lakosság él, megkezdik az utcanevek kicserélését. Például ekkor "keresztelik" át Kolozsvárott a Jókai utcát Napoca-vá. (A névváltoztatásokat a sajtó nem közli.)
1965. február 12.
Caracasban meghal dr. Koleszár László (1888-1965) orvos. A két világháború közt az EME orvostudományi szakosztályának titkára, majd elnöke, 1940-44 közt a Ferenc József Tudományegyetem ny. r. tanára, az ortopéd kórház igazgatója, 1944-ben az egyetem nyugatra történő telepítésekor Németországba kerül, onnan már nem jön vissaz Erdélybe.
1965. február 21.
Kolozsváron meghal Bruder Ferenc, 1948 előtt szociáldemokrata politikus. 1948-ig az RSZDP kolozsvári titkára, 1945-46-ban Nagy Gézával az RSZDP magyar Bizottságának titkára. A szociáldemokrata párt felszámolása (hivatalosan az RKP-val történő "egyesülése") után bebörtönzik, ítélet nélkül börtönben ül, majd szabadon bocsátják.
1968. február 16.
A Nagy Nemzetgyűlés megszavazza a 2/1968. sz. törvényt az ország közigazgatási-területi átszervezéséről. Erdélyben az 1950 előtt létezett huszonkettő helyett tizenhat megyét hoznak létre. (Nem alakul újjá Kis-, és Nagy-küküllő, valamint Torda-Aranyos és Szörény megyék.) A történelmi Székelyföld három megye: Maros, Hargita, Kovászna közt oszlik meg. Maros megye első titkára (egyben tanácselnök) Nicolae Vereş, Hargitáé Branis László, Kovásznáé pedig Király Károly.
1968. február 23.
Csíkszeredában megjelenik Hargita megye magyar nyelvű napilapja a Hargita. Az RKP Hargita megyei bizottsága és a megyei néptanács által kiadott lap főszerkesztője Albert Antal. Papírtakarékossági okok miatt 1974. május 4. és 1976. május 29. közt hetilapként jelenik meg.
1968. február 24.
Sepsiszentgyörgyön megjelenik a frissen létrehozott Kovászna megye magyar nyelvű hetilapja a Megyei Tükör. Az RKP Kovászna megyei bizottsága és a megyei néptanács által kiadott lap főszerkesztője Dali Sándor. 1970-74 között naponta jelenik meg, majd papírtakarékosságra hivatkozva 1974. május 4. és 1976. június 1. közt hetente, ezt követően ismét napilap.
1970. február 13.
Brassóban, a helyi pártszékház előtt Moyses Márton (akit még diákként 1960-ban két év börtönbüntetésre ítéltek, mert a magyar forradalom leverése után Magyarországra akart szökni, hogy a forradalmárokat segítse) benzinnel leönti és meggyújtja magát. Három hónapnyi szenvedés után belehal a sérüléseibe.
1970. február 25.
Kolozsváron meghal Nagy Albert (Torda, 1902. okt. 5.) festőművész. Tanulmányait Budapesten és Olaszországban végzi, 1941-ben kerül vissza Kolozsvárra.
1972. február 15.
Bukarestben meghal Kohn Hillel (Kolozsvár, 1891. jún. 26.) jogász, közgazdasági író, szociológus, politikus. A harmincas vektől tagja az illegális KRP-nek, 1934-től a MADOSZ-nak, 1940-től a KMP észak-erdélyi tartományi titkárságának titkára, az ún. Szamosfalvi kommunista perben életfogytiglanra ítélik. Buchenwaldból szabadulva visszatér Kolozsvárra és az RKP egyik tömegszervezetének, a Demokratikus Zsidó Népközösségnek lesz a vezetője. 1946-tól a Bolyai egyetem tanára.
1972. február 24. - 25.
Bukarestbe látogat Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő, a minisztertanács elnöke. A két napos tárgyalás végén aláírják a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A közös emlékeztető többek közt előírja, hogy a külügyminisztériumok fejezzék be a két főkonzulátus megnyitására vonatkozó tárgyalásokat. (Az 1973. november 28-án Bukarestben aláírt konzuli egyezmény rendelkezései szerint mindkét félnek jogában áll a másik fél területén konzuli képviseletet létesíteni.) A kiadott közös nyilatkozatban - a román fél merev ellenállása miatt - a nemzetiségi kérdés semmiféle formában sem szerepelhet.
1972. február
már azt jelenti a nagykövetség a budapesti külügyminisztériumnak, hogy "szemmel láthatólag, az erőszakos asszimiláció a legérzékenyebb ponton, a nemzetiségi oktatás frontján lendül támadásba. [...] Egymás után szüntetik meg az ún. elméleti líceumokat (ált. gimn.) és helyettük szaklíceumokat hoznak létre. A rendelkezések szerint amennyi nemzetiségi osztályt megszüntetnek az előbbiből, annyi nemzetiségi osztályt be kell indítani az utóbbiból. A valóságban - a szakoktatók és segédeszközök hiányára való hivatkozással - ez csak igen kis részben valósul meg.
1973. február 25.
Egy összejövetelen Csernátonban elhatározzák, hogy megalakítják a Bod Péter Közművelődési Egyesületet, a helyi népfőiskolát és a szabadtéri múzeumot. Utóbbi id. Haszmann Pál ny. igazgató-tanító mintegy 8000 darabos gyűjteményéből jön létre, mint a Kovászna megyei múzeum szabadtéri néprajzi részlegét. A tájmúzeumot a Damokos Gyula-féle kúriában és a körülötte elterülő 2 hektáros parkban hozzák létre, ifj. Haszmann Pál és Haszmann József vezetik.