Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 3 találat | 0 - 3
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1977. június 2.

Király Károly levélben fordul Ilie Verdeţi KB-titkárhoz, aki a "nemzetiségi dolgozói tanácsok" irányításával van megbízva. Levelében határozottan kritizálja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa működését és - mint aki kezdettől fogva alelnöke az MNDT-nek, tehát belülről ismeri a problémákat - ezzel kapcsolatban számos javaslatot fogalmaz meg, melyek lényege az, hogy létezzen egy valódi szervezet, melynek van tagsága, infrastruktúrája, szervezeti szabályzata, választható vezetősége, főként pedig saját jelöltekkel vehessen részt a nemzetgyűlési választásokon, és legyen javaslattevő joga. (Tulajdonképpen Király a levelében - nyíltan ki nem mondva - az 1953-ban "önfeloszlatott" Magyar Népi Szövetség újrafelállítását javasolja.) Egy hónappal később Fazekas Jánoshoz is levelet ír, melyben fölveti, hogy tovább csökkent a magyar nyelven való tanulás lehetősége, a káderkérdésben a harmincas évekbeli "numerus valachicus" elvét alkalmazzák, és az állambiztonsági szervek esetenként a "megfélemlítési eszközökhöz nyúlnak". A levele hamarosan kijut nyugatra és ismerteti a Szabad Európa Rádió, valamint a nagy nyugati médiák. 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.

1977. június 15. - 16.

Debrecenben, majd másnap Nagyváradon találkozik az MSZMP KB első titkára, Kádár János és az RKP főtitkára, államelnök, Nicolae Ceauşescu. Román részről az elmúlt években többször szorgalmazzák a legfelső szintű találkozót, de a magyar álláspont az, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha azt jól előkészítik és attól "érdemi döntések" várhatók. Diplomáciai úton februárban közli a magyar külügyminisztérium, hogy Kádár János egy "kötetlen határmenti találkozót" javasol június hónapban. Erre nem jön válasz, de Ceauşescu március 28-i beszédében utal arra, hogy hamarosan találkoznak. Magyar részről előzetesen megfogalmazzák, hogy az egyik legfontosabb célja a találkozónak "a nemzetiségek összekötő szerepének" kiemelése. Az előzetes tárgyalási tervben hangsúlyosan szerepel a főkonzulátusok ügye is. A két nap alatt a román fél - fogcsikorgatva bár de - elfogadja a magyar álláspont nagy részét: megegyeznek a főkonzulátusok mielőbbi megnyitásában, a kishatárforgalom bővítésében, kívánatosnak tartják az egymás fővárosaiban történő kulturális házak felállításának meggyorsítását. A találkozónak pozitív visszhangja van a magyar értelmiség soraiban. (Szokai Imre, a külügyminisztérium román referatúrájának beosztottja információi szerint a legfelső találkozó utáni napokban Kovászna megyében a Securitate több ismert magyar értelmiségit zaklatott és házkutatásokat is tartottak.)

1977. június 20.

Mivel a hivatalos magyar-román könyvcsere a román fél miatt akadozik, és "hasonló módon, a román fél ellenállásába ütközik az Országos Széchenyi Könyvtár által a romániai közkönyvtáraknak és kulturális személyiségeknek hivatalos úton küldött könyvek kijuttatása is", Roska István külügyminiszter-helyettes átiratában azt javasolja Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek, hogy az illetékes határszervek tegyék lehetővé magánszemélyek olyan mennyiségű romániai könyvbevitelét, "amelyről megállapítható, hogy nem üzérkedés célját szolgálja" Faluvégi a július 18-i válaszában közli, hogy - bár a hatályos devizajogszabályok szerint devizahatósági engedély nélkül az utasok 1000 ft. belföldi értéket meg nem haladó ajándéktárgyat vihetnek magukkal, a vámszervek pedig általában 500 ft. értékű könyvet engednek ki, max. 3 darabot. - "figyelembe véve politikai érdekeltségünk fontosságát", a magyar-román viszonylatban a vámhivatalok olyan utasítást kaptak, hogy a megengedett 1000 ft. értékkereten belül, mennyiségi korlátozás nélkül tegyék lehetővé magyar könyvek kivitelét.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék