Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 35 találat | 0 - 20 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1944. augusztus 26.

Az Úz völgyében átlépik a magyar határt az első szovjet egységek. (Az elkövetkező napokban a Kárpátok keleti átjárójában heves összecsapásokra kerül sor a magyar és szovjet csapatok között.)

1944. szeptember 1.

A magyar kormány tiltakozó közleményt ad ki, mivel tudomására jut, hogy a dél-erdélyi hatóságok augusztus 24. óta több száz magyar tanítót, ügyvédet, katolikus, és református papot, apácát, valamint tisztviselőket, iparosokat, földműveseket szedtek össze és internáltak különböző regáti és dél-erdélyi táborokba, Tîrgu-Jiuba, Lugosra, Belényesre, Nagyhalmágyra és más helyekre. (Csak Tîrgu-Jiun 22 református és katolikus pap raboskodik. Belényesre internálták többek között Buthy Sándor magyarremetei lelkipásztort, későbbi nagyváradi református püspököt, Nagyhalmágyra pedig Olosz Lajost, a királyhágómelléki református egyházkerület főgondnokát, ismert költőt.) - 1944. október 26.

1944. szeptember 5.

Támadásba lendül a magyar 25. gyalog- és a 2. páncélos hadosztály a Kolozsvár-Torda szakaszon. Még ezen a napon bevonulnak Tordára, a további előrenyomulás azonban pár nap múlva Miriszló körül elakad. A támadásra válaszként Románia szeptember 7-én hadat üzen Magyarországnak. - 1944. szeptember 19.

1944. szeptember 6.

Gavril Olteanu, Szászrégenből elmenekült ügyvéd, volt vasgárdista, Brassóban - a román hatóságok támogatásával - elkezdi szervezni önkéntesekből álló félkatonai alakulatát. - 1944. szeptember 15.

1944. szeptember 9.

Kolozsváron az Erdélyi Kör (az Erdélyi Párt értelmiségi klubja) Fő téri helyiségében ismert kolozsvári magyar polgári és baloldali személyiségek aláírnak egy memorandumot, melyben kérik Horthy Miklós kormányzót, hogy nyomban kezdjen fegyverszüneti tárgyalásokat a Szovjetunióval. A memorandum megszövegezésében Mikó Imre, Szabédi (Székely) László, Tamási Áron és Nagy István írók vettek részt, melyet gr. Teleki Géza 15-én átnyújt a kormányzónak. A memorandum aláírói: Tavaszy Sándor (református püspökhelyettes), Sándor Imre (római katolikus püspöki helytartó), Vásárhelyi János (református püspök), Józan Miklós (unitárius püspök), Maksay Albert (református teológiai igazgató), Boga Alajos (római katolikus prelátus, kanonok), Járosi Andor (ágostai evangélikus esperes), gr. Teleki Béla (az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület és az Erdélyi Párt elnöke), Mikó Imre, Vita Sándor (országgyűlési képviselők), Haynal Imre (orvosprofesszor), Tamási Áron (író), Venczel József (az Erdélyi Tudományos Intézet üv. igazgatója), Jordáky Lajos, (a szociáldemokrata párt részéről) Nagy István (kommunista író), Szabédi László (író), Csifó Nagy László (unitárius püspöki titkár), Nagy Géza (az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára), Kiss Jenő (író). A Memorandumot gr. Teleki Géza egyetemi tanár, a tragikusan meghalt gr. Teleki Pál fia adja át 14-én Horthy Miklósnak.

1944. szeptember 13.

A második dél-erdélyi támadás során a magyar és német csapatok elfoglalják Aradot. Heszlényi altábornagy, Arad városparancsnoka másnap plakáton felhívja a város zsidó származású lakosait a sárga csillag viselésére. Szeptember 22-én a szovjet-román erők visszafoglalják Aradot.

1944. szeptember 15.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Rektori Tanácsának ülésén elhatározzák, hogy "az erdélyi magyarságnak különböző foglalkozású és pártállású képviselői kérésére" az egyetem a 12-i kiürítési parancsot megtagadva helyén marad. (A Rektori Tanács - helyben maradt - tagjai: Miskolczy Dezső rektor, Buza László prorektor, Rajty Tivadar dékán, Haynal Imre dékán, Balogh Ernő prodékán, Kristóf György prodékán.) A Csendőrség Általános Felügyelősége - a szovjet-román fegyverszüneti egyezmény 2. pontjára hivatkozva, amely előírja, hogy a román hatóságok internálják a Románia területén található német és magyar állampolgárokat - 44.328. számú táviratával utasítja a vidéki felügyelőségeket, hogy internálják a német és magyar állampolgárságú személyeket, családtagjaikkal együtt. (Ez a rendelet az összes észak-erdélyi magyarra vonatkozik, hiszen a második bécsi döntést követően a magyar fennhatóság alá került magyarok mindnyájan megkapták a magyar állampolgárságot.) - 1944. november 11

1944. szeptember 16.

Kolozsváron mintegy ötven észak-erdélyi polgári és kommunist politikus, baloldali értelmiségi, formálisan is megalakítja az Erdélyi Magyar Tanácsot. A tanács elnöke Vásárhelyi János református püspök, a végrehajtó bizottság tagjai: Járosi Andor, Jordáky Lajos, Mikó Imre. A Tanács Dálnoki Veress Lajos jóváhagyásával megszervezi a lakosság, a közigazgatás helybenmaradását, megbízásából Balogh Edgár és Bíró Tibor - a kolozsvári Tízes Szervezet, valamint a szakszervezetek segítségével - felállítják a városi Polgárőrséget. Az EMT a szovjet-román csapatok Kolozsvárra történő bejövetelekor szűnik meg.

1944. szeptember 18.

A román hatóságok Nagyenyedről, Gyulafehérváról, és a környező falvakból magyar túszokat szednek össze. (Többek között Vita Zsigmondot, a Bethlen Kollégium tanárát, Kacsó Sándor újságírót, valamint Szentmiklósi Ferencet, a gyulafehérvári Majláth Főgimnázium tanárát és Jénáki Ferenc gyulafehérvári pápai kamarást.) - 1944. szeptember 1.

1944. szeptember 23.

A szeptember 11-21. közt a magyar csapatok által megszállt Belényes melletti Magyarremetén, a visszavonuló magyarok nyomában megérkező román hadsereg katonái a szomszéd falubeli román lakossággal feldúlják és kifosztják a falut, és "partizán-akciók" vádjával 37 polgári lakost kivégeznek, (köztük 12-14 éves gyerekeket és 60 éven felüli öregeket.) A közeli Kishalmágyon még további öt remeteit gyilkolnak le.

1944. szeptember 24.

Gyantán a 3. román hegyivadász hadosztály csapatai nyomában érkező ún. ">Someşul< batalioane fix" (helyben mozgósított, önkéntesekből álló alakulat) parancsnoka, Teodor Brîndea őrnagy 47 magyar civilt kivégeztet. - 1947. május 17.

1944. szeptember 26.

Az előző nap néhány helybeli román által Szárazajtára hívott, mintegy 30-35 fős, Gavril Olteanu-vezette Maniu-gárda kivégez 11 ártatlan helybéli civilt. (Két sebesült pár nappal később halt meg.) A gyilkosságokat és fosztogatásokat követő napokban a helybeli csendőrök mintegy hetven-nyolcvan férfit elhurcolnak a földvári haláltáborba, akiknek nagy többsége ott hal meg. Gyergyószentmiklós felé vonulva a gárdisták mindenütt terrorizálják a helybeli lakosságot, útközben még nyolc székelyt gyilkolnak meg. - 1944. október 6.

1944. szeptember 30.

Marosvásárhelyen Antalffy Endre tanár és Horváth Dénes, a helyi EMGE vezetője kezdeményezésére megalakul a Magyar Demokrata Szövetség. (A kommunista párthoz közel álló szervezet decemberben csatlakozik a kolozsváriakhoz és fölveszi a Romániai Magyar Népi Szövetség nevet.) - 1944. október 15.

1944. október 4.

Vincze Jánosnak, az RKP Brassó tartományi titkárának kezdeményezésére aktivizálódik a Magyar Dolgozók Szövetsége (1934 és 1938 közt az illegális kommunista párt magyar fedőszerve) Kurkó Gyárfás-vezette brassói csoportja.

1944. október 8.

Az előző napon Csíkszentdomokosra érkező, Gavril Olteanu-vezette Maniu-gárda - miután végigrabolta a falut - 11 helybeli civilt (köztük egy 81 éves asszonyt) agyonlő.

1944. október 10.

A Monitorul Oficialban megjelenik az 487. sz. törvény, amellyel létrehozzák a Felszabadított Erdélyi Területek Közigazgatását Irányító Kormánybiztosságot (Comisariatul pentru Administrarea Regiunilor Eliberate din Transilvania). A kormánybiztosságot ideiglenesen Bukarestben állítják fel (állandó székhelye Kolozsváron lenne). A kormánybiztosság - a kormány utólagos jóváhagyásával - jogosult határozatokat és rendeleteket is hozni. Vezetőjévé Ionel Pop-ot, Iuliu Maniu unokaöccsét nevezik ki. - 1944. október 20.

1944. október 11.

Kolozsvárra bevonulnak a szovjet 27. hadsereg, és a 18. lövész hadosztály csapatai.-Egeresen a magyar és a román munkások megakadályozzák, hogy a visszavonuló németek felrobbantsák az áramfejlesztő telepet. - 1944. október 22.

1944. október 12. - 15.

közti napokban román feljelentések alapján a szovjetek "partizántevékenység" vádjával mintegy 3.000-5.000 magyar férfit hurcolnak el a szovjet katonák Kolozsvárról, akiknek nagy többsége sohasem tér haza a szovjet fogságból.

1944. október 13.

A szovjet katonai parancsnokság - a kommunista párt helyi képviselőinek ajánlására - kinevezi az új közigazgatási vezetőket: Kolozsvár főpolgármestere Tudor Bugnariu egyetemi tanár, az RKP tagja? az alpolgármester Demeter János, jogász, a MADOSZ egyik alapítója; Kolozs megye főispánja id. Teofil Vescan banktisztviselő? az alispán dr. Csőgör Lajos fogász, egyetemi tanársegéd, az RKP régi szimpatizánsa. A rendőrfőkapitány id. Virgil Salvan építészmérnök, helyettese Nicolae Pojghi.

1944. október 13. - 16.

Kolozsvárra bevonul a Bukarestből oda küldött prefektúra az adminisztrációjával, a térparancsnokság, az ügyészség, valamint egyes kisebb katonai egységek, és a csendőrlégió teljes létszámmal. Még ezen a napon megérkezik Kolozsvárra a Nagyszebenben székelő Ferdinánd Király Tudományegyetem bizottság is, valamint egy csendőrkülönítmény. Megpróbálják erőszakkal átvenni a magyar egyetem épületeit, 16-án pedig a klinikáknál összegyűlt román értelmiségiek előtt Ilie Lazăr, a román miniszterelnökség és a hadműveleti parancsnokság összekötője kijelenti, hogy "a magyar uralomnak egyszer s mindenkorra vége, s ő gondoskodni fog arról, hogy az egyetem azonnal román kézre jusson". Amikor a történtekről értesítetik a szovjet városparancsnokot, Makedon - Malinovszkij marsall parancsára, és a fegyverszüneti egyezmény 17. pontjára hivatkozva - ultimátumszerűen elrendeli, hogy a bevonult csendőrség, a polgári közigazgatás emberei és a román egyetemi személyzet három órán belül hagyja el a város területét, kilátásba helyezve, hogy mindazokat a személyeket, akik a garnizonban lesznek 14 óra után, lefegyverzik. A román hatóságok egy része visszavonul Felekre, egy másik része meg Szamosfalvára, Kolozsvár mellé.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék