vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 11 találat | 0 - 11
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1965. február 12.

Caracasban meghal dr. Koleszár László (1888-1965) orvos. A két világháború közt az EME orvostudományi szakosztályának titkára, majd elnöke, 1940-44 közt a Ferenc József Tudományegyetem ny. r. tanára, az ortopéd kórház igazgatója, 1944-ben az egyetem nyugatra történő telepítésekor Németországba kerül, onnan már nem jön vissaz Erdélybe.

1965. február 21.

Kolozsváron meghal Bruder Ferenc, 1948 előtt szociáldemokrata politikus. 1948-ig az RSZDP kolozsvári titkára, 1945-46-ban Nagy Gézával az RSZDP magyar Bizottságának titkára. A szociáldemokrata párt felszámolása (hivatalosan az RKP-val történő "egyesülése") után bebörtönzik, ítélet nélkül börtönben ül, majd szabadon bocsátják.

1965. március 7.

Parlamenti választásokat tartanak az országban. Az új öszetételű Nagy Nemzetgyűlésbe 43 magyar nemzetiségű képviselő kerül be (az előző ciklusban 41-en voltak), alelnöknek választották Kovács György írót és Bisztray Mária színészt (Petru Groza lányát), az egyik titkár Fejes Gyula lesz Kolozsvár tartományból. (A Maros-Magyar Autonóm Tartományból 9 román és 11 magyar képviselő van a nemzetgyűlésben, Kolozsvár tartományból 22 román és 8 magyar, Brassó tartományból 13 román, 7 magyar, Kőrös tartományból 13 román, 7 magyar.

1965. március 19.

Meghal Gheorghe Gheorghiu-Dej, az RMP első titkára, az Államtanács elnöke.

1965. március 19.

Horváth József, a Népszabadság bukaresti tudósítója feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "a román nacionalisták egyszerűen nem tudják meggyőződéssel elhinni, hogy Magyarország lemondott volna az erdélyi területi igényekről." Állítólag magyar turisták azt híresztelték, hogy "Hruscsov visszaadja Erdélyt Kádárnak".

1965. március 22.

Plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége, melyen Nicolae Ceauşescut első titkárrá választják, Chivu Stoica lesz az Államtanács elnöke. Ceauşescu beszédében hangzanak el először a "szocialista nemzet" és a "szocialista nemzeti állam" kifejezések, és az új főtitkár a kisebbségi kérdésről mint "befejezett folyamatról" beszél.

1965. július 19. - 24.

Bukarestben tartják a kommunista párt IX. Kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy "mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar-román pártközi tárgyalások szerepelnek." (A kongresszuson változtatják meg az RMP nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő nemzetiségi bizottságot. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár "ügyel", de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata "a magyar nemzetiség életét érintő - elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása". A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.

1965. augusztus 21.

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai "nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti." A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: "Románia Szocialista Köztársaságban az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.

1965. augusztus 21.

Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.

1965. szeptember 24. - 26.

Az új összetételű kormány első vidéki útja Marosvásárhelyre vezet. A másnapi "tudósítás jellegű kommüniké" elhallgatja, hogy magyar többségű tartományban járt a delegáció, csupán"a román, magyar, német és más nemzetiségű" dolgozókról tesznek említést. Ez a formula ettől kezdve általánossá válik, amikor magyar többségű vidékekről van szó.

1965 ősze

1965 őszén nagy méretű kivándorlási láz ütötte fel a fejét az erdélyi magyarság soraiban. (Főleg Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben volt nagy a kérvényezők száma.) Hírek szerint több, mint tízezren iratkoznak fel a Kanadába szól kivándorlási engedélyért, akiknek egy kis töredéke - Szemlér Ferenc író információi szerint - megkapta az engedélyt, "a többieket behivatták a rendőrségre, ahol csak nagyon kevesen mertek elhatározásuk valódik okairól nyilatkozni.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék