vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 16 találat | 0 - 16
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1964. január - február.

tartományi pártkonferenciák után - a magyar nagykövetség információi szerint - azokban az erdélyi városokban, ahol még mindig jelentős arányú magyar lakosság él, megkezdik az utcanevek kicserélését. Például ekkor "keresztelik" át Kolozsvárott a Jókai utcát Napoca-vá. (A névváltoztatásokat a sajtó nem közli.)

1964. április 1.

A bécsi Magyar Híradó ismerteti a Nemzetközi Jogász Bizottságnak a Bulletin der Internationalen Juristen-Kommissionban az erdélyi magyarság helyzetéről írott szakértői tanulmányát. (A tanulmányban több téves adat is szerepel. Például a szerzők szerint az 1960 decemberi közigazgatási reform után létrejött Maros-Magyar Autonóm Tartományban többségbe kerültek a románok; lebontották az erdélyi magyar könyvtárakat és levéltárakat; ebben az összeállításban is szerepel az a széleskörben elterjedt tévhit, miszerint rendeletet hoztak, hogy a magyar családoknak csak a legidősebb gyermeke tanulhat magyar iskolában.

1964. április 26.

A román pártvezetés kiadja a később "függetlenségi nyilatkozatnak" aposztrofált nyilatkozatát: "A Román Munkáspárt álláspontja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről". Ebben kinyílvánítják, hogy Románia nem tűr beavatkozást a politikájába és szuverenitását, függetlenségét megvédi. A nyilatkozat megfogalmazásában a nemzeti állam kategóriája központi szerepet játszik.

1964. május 17.

A nagyváradi Szent László templomban kihirdetik, hogy a városi hatóságok elrendelték, miszerint másnap, vagyis Pünkösd-hétfőn le fogják bontani a templomot. (Kilenc évvel korábban, 1955-ben Iosif Pop káptalani helynök hozzájárulásával már lebontottak egy templomot, az ún. Kálvária templomot, helyére vendéglő épült.) Másnap azonban - és az elkövetkező 5 napban - mintegy 1500-1600 ember, katolikusok, valamint számos protestáns és román ortodox hívő élőlánccal tiltakozik a templom lebontása miatt. A tiltakozók végül küldöttséget menesztenek Bukarestbe, ahol elérik, hogy a fővárosi illetékesek utasítják a városi hatóságokat, álljanak el a tervüktől. Mindezek mellett azonban - "államellenes szervezkedés" miatt - a tiltakozók közül tizenhárom személyt letartóztatnak és hetet több éves börtönbüntetésre ítélnek.

1964. június 10.

Corneliu Mănescu külügyminiszter meghívására Bukarestbe érkezik Péter János magyar külügyminiszter. A következő napok tárgyalásain a román fél felveti, hogy a magyar-román határforgalom kiszélesedése folytán Erdélyben megforduló magyar állampolgárok "nagy sokasága" az elmúlt egy-két év során "burzsoá nacionalista hangulatkeltésben vétkes". (A magyar látogatók állítólag azt híresztelik, hogy Erdély, legalábbis Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszatérése csak rövid idő kérdése, mert Hruscsov visszaadja azt Kádárnak. Állítólag olyan vonatszerelvények érkeztek Romániába, amelyeken krétával fölfirkálták, hogy: "Erdélyt vissza!") A nyári romániai pártaktívákon számos helyen az előadók "lelki készenlétre" mozgósítják a hallgatóságot.

1964. július 1. - 3.

Budapesten megbeszélést tart az MSZMP Kállai Gyula-vezette és az RMP Nicolae Ceauşescu-vezette delegációja. Kölcsönösen tájékoztatják egymást országaik belső helyzetéről, a két ország kapcsolatinak alakulásáról, a "nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseiről", és a KGST-ben történő együttműködés kérdéséről. A tárgyalásokról készült feljegyzés megjegyzi, hogy "Ceauşescu elvtárs beszámolóját az önelégültség és az önteltség, a problémamentesség jellemezte." Kállai felveti, hogy a Magyar Autonóm Tartomány 1961-es "átszervezése", "annak ellenére, hogy azok a román testvérpárt belügyét képezik, Magyarországon is bizonyos problémákat vetnek fel az emberekben." Ceauşescu erre "csodálkozását fejezte ki, hogy ez a kérdés felmerült.

1964. július 6.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök a kultuszdepartament vezértitkárának írott levelében nehezményezi, hogy akadályozzák a papok áthelyezését. Közli, hogy 1964. január 1-én még mindig 28 megyéspapja és 13 szerzetes van börtönben.

1964 nyara

1964 nyarán visszamegy Magyarországra a magyar állampolgárságú dr. Miskolczy Dezső agysebész, a volt kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem utolsó rektora, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet nyugalmazott professzora.

1964. augusztus 4.

Az általános amnesztia következtében kiszabadul szamosújvári börtönéből Boros Béla, a temesvári egyházmegye titokban fölszentelt püspöke, akit még 1952 januárjában ítéltek el egy koncepciós perben.

1964. szeptember 21. - 25.

Kállai Gyula miniszterelnök vezetésével magyar kormányküldöttség jár Romániában.

1964. október 9.

A tokiói olimpián Magyarország labdarúgó csapata 2:0-ra legyőzi Románia válogatottját. (Románia olimpikonjai 2 arany, 4 ezüst és 6 bronzérmmel térnek haza, mivel pedig korábban a propaganda azt súlykolta, hogy legkevesebb 7 aranyra lehet számítani, a közvélemény igen csalódott lesz.)

1964. október 20.

A Népszabadság bukaresti tudósítója, Horváth József feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "több változatban" azt híresztelik a közvélemény előtt, hogy "Kádár meg akarja kaparintani Erdélyt", és hogy "Hruscsov ebben első számú bábjának, Kádárnak a kezére játszik." (Amikor augusztusban a tudósító Erdélyben járt, ottani románok aggódva kérdezték tőle, "igaz-e, hogy Erdélyt el akarja venni tőlünk Magyarország?") A fölülről terjesztett rémhírek célja a figyelem elterelése a belső nehézségekről, a nagyarányú drágulásról.

1964. november 19.

A new yorki The Reporterben megjelenik George Bailey újságíró nagy feltűnést keltő cikke az erdélyi magyarságról ("Trouble over Transylvania"). A szerző a helyszínen tett több hetes látogatása nyomán részletesen beszámol a magyar kisebbség súlyos elnyomásáról, többek között az anyanyelvi oktatás elsorvasztásáról, a magyar nyelv használatának visszaszorításáról. Írásában több olyan tévedés is van, amelyek tovább éltek a későbbi, Romániával foglalkozó írásokban is: Így például azt írja, hogy 1956 októberében diáktüntetések voltak Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Medgyesen (!) és Temesváron, (valójában csak az utóbbi városban volt utcai tüntetés), 1956 után pedig többezer magyart tartóztattak le, "ezek közül feltehetően többszázat kivégeztek" (a kivégzettek számát ma sem tudjuk pontosan), a hatósági intézkedések következtében 1962-ben már egyetlen magyar önálló iskola sem működött Romániában. (A magyar iskolák románosítása elsősorban a középiskolákat érintette, az elemi iskolák közt több is megőrizhette az önállóságát.)

1964. december 4.

Budapesten meghal Felvinczi Takács Zoltán (1880-1964) művészettörténész. Középiskoláit Nagybányán és Kolozsvárott végezte, egyetemi tanulmányait Budapesten. A két világháború között Európa-szerte a keleti művészetek egyik legismertebb szakértőjeként tartják számon. 1940-től a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ny. r. tanára. 1945-ben - idős korára hivatkozva - Bukarest nem járul hozzá, hogy a Bolyai Tudományegyetemen is oktasson, ezért 1947-ben Magyarországra távozik. (RMIL-I., 568.)

1964. december 18.

A Hivatalos Közlönyben megjelent 799. sz. rendelet több erdélyi magyar többségű település megváltozott hivatalos nevét közli. (Egy 41 oldalas jegyzék közli a települések megváltozott neveit. Például a Maros Magyar Tartományban: Jedd: Iedu - Livezeni; Magyarsáros: Şaroşu Unguresc - Deleni; Jobbágyfalva: Iobăgeni - Valea; Székelykakasd: Cocoş - Vălureni.

1964. december 27.

Kolozsváron meghal Köpeczi Sebestyén József (1878-1964) művészettörténész, heraldikus. 1919-41 közt Köpecen él. 1921-ben ő tervezi meg Nagy-Románia címerét, később irányítja a gelencei műemléktemplom és a vargyasi Daniel-kastély restaurálási munkálatait. Az ötvenes években Kolozsváron részt vesz a Szent Mihály-templom és a Farkas utcai református templom restaurálási munkálataiban.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék