vincze gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 18 találat | 0 - 18
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1984. január 6.

Pár napos előkészítés után Bukarestben összehívják a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa országos plenárisát. (Ugyanekkor ül össze a német tanács is.) A pártvezetésből Petru Enache, a nemzetiségi tanácsokat felügyelő-, és Emil Bobu, a szervezési kérdésekkel foglalkozó KB-titkárok vesz részt a tanácskozáson. 120-an vannak jelen, a felszólalások csak román nyelven hangzanak el. Bobu záróbeszédében a nemzetiségi kérdés megoldottságát hangoztatja.

1984. február 7.

Bukarestben meghal Kovács József (Temeskeresztes, 1919. ápr. 28.) történész, egyetemi tanár, 1976 és 1984 közt a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prorektora, az Államtanács tagja.

1984. február 21.

Kolozsváron meghal Kacsó Sándor (Mikháza, 1901. febr. 21.), író, szerkesztő, publicista. Kezdettől tagja az ún. helikoni munkaközösségnek, 1927-től munkatársa, 1938-tól főszerkesztője a Brassói Lapoknak. Eközben regénye, novellái jelennek meg, szövetkezetet szervez (ÁGISZ). 1942-től Nagyenyeden az Erdélyi Gazda szerkesztője, 1944 szeptemberében - a helybeli magyar értelmiség zömével együtt - Târgu Jiu-ba hurcolják, ahonnan csak egy évvel később szabadul. 1945-46-ban a Falvak Népe szerkesztője, 1947-52 közt az MNSZ elnöke, majd az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, ill. az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókjának szerkesztője.

1984. március 12.

A marosvásárhelyi kórházban gyanús eredetű kórban meghal Pálffi Géza székelyudvarhelyi plébános. A Securitatén "figyelmét" már akkor fölkeltette, amikor a hatvanas években a gyulafehérvári kántorképzőben tanított. Addig zaklatták (rendszeresen berendelték és megverték), hogy Gyulafehérvárról Gyergyóalfaluba kellett helyezni. Onnan Székelyudvarhelyre került, de hamar súlyos betegség lett úrrá rajta. 43 évesen húnyt el, utolsó útjára óriási tömeg kíséri, temetése néma tüntetés számba megy.

1984. április 4.

Miniszteri utasításra nevet változtat a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem: ettől kezdve Kolozsvári Tudományegyetem (Universitatea din Cluj-Napoca) a neve.

1984. május 24.

Az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése leváltja püspökhelyettesi tisztségéből Tőkés István teológiaprofesszort, egyben fölmentik a Református Szemle főszerkesztői posztjáról is. Fiát, Tőkés Lászlót májusban fölfüggesztették a dési lelkészi állásából és egy kis eldugott faluba, Mezőszentpéterre helyezték. (Tőkés László ezt a helyet nem hajlandó elfoglalni.)

1984. június 4.

Sepsiszentgyörgyön a déli órákban felrobban egy négy-öt dinamitrúdból álló robbanószerkezet a sepsiszentgyörgyi Gábor Áron téren álló Mihai Viteazul szoborcsoport alatt, amely csak megsérül, de egy helybeli kisgyerek olyan súlyosan megsebesül, hogy a kórházban meghal. A Securitate nagy erőkkel nyomozni kezd, de a tettest nem találják meg. Helyi vélemények szerint az egész a Securitate bukaresti vezetésének az akciója volt, azzal a célla, hogy ürügyet találjanak az állambitonság helyi vezetőinek (Ion Hanches, Harmati ?) eltávolítására és regáti származású tisztek odahelyezésére.

1984. július 8.

Családjával elhagyja Erdélyt a nagyváradi Tóth Károly, az Ellenpontok című szamizdat folyóirat egyik szerkesztője. (Korábban a magyar hatóságok nem akarták befogadni.) Velük együtt megy el Nagyváradról Kertész Lóránt és felesége, akik szintén az Ellenpontok köréhez tartoztak.

1984. szeptember

A kolozsvári 3. sz. Matematika-Fizika Líceumba (a 400 éves református kollégium utódába) román tannyelvű osztályt helyeznek. Ezzel megszűnik a városban az utolsó, csak magyar tannyelven oktató elméleti középiskola. Ugyanekkor megszüntetik Marosvásárhely egyetlen, csak magyar nyelven oktató ipari líceumát is, az 5. számú líceumot.

1984. szeptember 3.

Gyergyószentmiklóson öngyilkos lesz Böjte Balázs vasúti forgalmista, aki több beadványt küldött a különböző felettes szerveknek, melyekben különböző kisebbségi sérelmeket panaszolt fel. Emiatt a Securitate egy idő után rendszeresen zaklatta, kihallgatásra hurcolta.

1984. szeptember 13.

Kolozsváron meghal Juhász István (Nagyenyed, 1915. ápr. 16.), történész, teológiai tanár. 1941-47 közt az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa, 1948-tól a kolozsvári Református Teológiai Fakultás tanára, 1960-66 közt az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet rektora. 1944 előtt az erdélyi románok és a reformáció kapcsolatát kutatja, Jakó Zsigmonddal közösen a nagyenyedi diákokról jelentet meg tanulmánykötetet.

1984. szeptember 15.

Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentése szerint Bákóban őrizetbe vették és durván bántalmazták, majd kitoloncolták a megyéből Gazda József kovásznai középiskolai tanárt, néprajzkutatót.

1984. szeptember

elfogadják az "illetékesek" Gáll Ernő lemondását a Korunk főszerkesztői posztjáról. Október 1-től az utóda Rácz Győző, az addigi helyettese.

1984. október 6.

Mintegy ezer helyi magyar részvételével történik az aradi mártírok obeliszkjénél a koszorúzás. A bukaresti pártvezetés nem járul hozzá, hogy a magyar nagykövetségen kívül a szomszéd megye, Békés, delegációja is hivatalos jelleggel koszorúzzon, ráadásul a határon két órára feltartóztatják a békési fiatalok két autóbuszát a határon, emiatt azok lekésik az eseményt. Barity Miklós nagykövet az október 10-i rejtjeltáviratában annak a véleményének ad hangot, hogy "az egész ügy előzményei, fejleményei világosan jelzik azt az eddig is már többször érvényesülő román szándékot, hogy romániai területen lévő magyar vonatkozású emlékhelyek látogatására, vagy az ide is kapcsolódó magyar évfordulók ünneplésére érkező magyarországi hivatalos szervek beutazását megakadályozzák.

1984. november 19. - 23.

Bukarestben tartják az RKP XIII. kongresszusát. A Központi Bizottság tagja marad Létay Lajos, Hajdú Győző és Koppándi Sándor, Fazekas Lajos, a Politikai Végrehajtó Bizottságnak pedig Szász József. Sütő Andrást, Domokos Gézát és Fazekas Jánost nem jelölik a KB-ba. Ekkor hallható először a "magyar nemzetiségű román" kifejezés, többek között Ceauşescu ismételt főtitkárrá választása alkalmából gratuláló táviratokban és Fazekas Lajos felszólalásában. (Pár nappal korábban a megyei konferenciákon még az "együttélő nemzetiség" kifejezést használták.) A magyar nagykövetség értesülése szerint a kongresszus után a bukaresti rádió magyar szerkesztősége utasítást kapott az új kifejezés használatára.

1984. december 1.

Megszűnik Romániában a kisebbségek nyelvén sugárzott teleízióadás. Megszüntetik adásaikat a kolozsvári és marosvásárhelyi vidéki rádióstúdiók, ezután csak a bukaresti rádióban van naponta egy- (majd csak fél-) óra magyar nyelvű rádióadás.

1984. december 6.

Mialatt a budapesti televízióban születésének centenáriuma alkalmából Petru Groza emlékének szentelt műsort vetítenek, a biharpüspöki határátkelőhelyen a román határőrök mintegy 70 magyar állampolgárt szállítanak le a vonatról és fordítanak vissza minden indoklás nélkül. (A két esemény között összefüggés van, ugyanis a bukaresti vezetést kifejezetten irritálja, hogy Budapesten arról a Grozáról emlékeznek meg, melyet Ceauşescu a nyilvánosság előtt már 1959-ben, a két kolozsvári egyetem "egyesítése" idején "kiátkozott".)

1984 folyamán

1984 folyamán a két ország közti utasforgalom tovább nő: Romániából Magyarországra 560.000 személy utazik be, míg a magyar utasforgalom Romániába pedig 800.000 fő. A román határőrizeti szervek 2790 esetben tagadják meg a magyar állampolgárok Romániába történő belépését és visszafordítják őket a határról. (A külügyminisztérium egyik 1985. július 12-i feljegyzése szerint "a román hivatalos szervek a magyar állampolgárok beutazását tiltólistákkal, adminisztratív, bürokratikus, esetenként az emberi méltóságot sértő módszerekkel akadályozzák.") A magyarországi statisztikai nyilvántartás szerint összesen 442-en, a román szerint 773-an telepedtek át Magyarországra. (A magyar belügyminisztérium az elfogadott áttelepülési kérelmeknek csak 54%-át hagyja jóvá.)


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék