A kolozsvári Világosság lapzártával ismerteti id. Teofil Vescan főispán falragaszokon közzétett 7-i közleményét, mely szerint Észak-Erdély) szovjet katonai közigazgatás alá tartozik. - 1944. november 12.
1944. november 10.
Megjelenik Kurocskin őrnagy, Marosvásárhely katonai parancsnoka Ioan Bozdoc prefektus előtt, és közli vele, hogy "a közigazgatás a szovjet hadsereg fennhatósága alá kerül", és a prefektus, "ha akarja, továbbra is dolgozhat, de anélkül, hogy [a román] főhatalmat képviselné." Ugyanakkor közli azt is vele, hogy a hadsereg, a csendőrség és a rendőrség el fogja hagyni a várost. Bozdoc hiába kéri a parancs végrehajtásának elhalasztását, mert azt Kurocskin visszautasítja. Ugyanezen a napon Aurel Ţeţu csíki prefektus is azt az utasítást kapja a csíkszeredai szovjet katonai parancsnoktól, hogy 48 óra alatt Csík megyéből távolítsa el az összes román hatóságot.
1944. november 11.
A marosvásárhelyi Magyar Demokrata Szövetség emlékiratot ad át a megye prefektusának, a "manista" Ioan Bozdocnak, melyben a román közigazgatás alatt elszenvedett magyar sérelmeket sorolják fel, többek közt megemlítve a tömeges elhurcolásokat. (Csak Maros-Torda vármegyéből közel 4.000 magyar lakost hurcoltak el, köztük mintegy 450 kiskorút a Maniu-gárdisták és a román csendőrök Földvárra, akiknek nagy része ott hal meg az internálótáborban. A megyéből elhurcolt kiskorúak egy részét - marosvásárhelyi közbenjárásra - december elején haza engedik.)
1944. november 12.
A romániai Szövetséges Ellenörző Bizottság nevében Vinogradov tábornok, és Vasziljev vezérkari főnök átairatában közli Sănătescu miniszterelnökkel, hogy hogy "a Vörös Hadsereg által felszabadított Erdélyben tilos a román közigazgatás bevezetése" és az államapparátust 14-ig vissza kell vonni az 1940. augusztus 30-i, "belvederei" határ mögé. - 1945. március 9-13.
1944. november 14.
A Monitorul Oficialban megjelenik az 575. sz. törvényrendelet, mellyel felállítják a Kisebbségügyi Minisztériumot (Ministrul Nationalităţiilor Minoritare), egyelőre még konkrét hatáskör nélkül. (Felépítését az 1945. január 5-i, 7. sz. törvény szabályozza.) A minisztériumot Gheorghe Vlădescu-Răcoasa szociológus vezeti miniszteri rangban. (A jogszabályt a király csak egy hónappal később hajlandó aláírni.) - 1945. március 24.
1945. november 15. - 18.
Marosvásárhelyen ülésezik az MNSZ "százas" intézőbizottsága, melyet eredetileg október 27-re hívtak össze. A tanácskozáson részletesen megvitatják a még mindig orvosolatlan kisebbségi sérelmeket. 17-én, az intézőbizottsági ülés utolsó napján - napirendi ponton kívül - Bányai László előterjeszt egy kiáltvány-tervezetet, amely szerint az intézőbizottság egyértelműen kiáll a trianoni magyar-román határ visszaállítása mellett. Mivel ez a szövegváltozat túl nagy ellenkezést vált ki, Jancsó Elemér és dr. Csőgör Lajos javaslatára átfogalmazzák a kiáltvány szövegét. Ezt végül hosszas vita után (amelyen nem-IB-tagok is részt vehettek) a száz fős intézőbizottságnak - a fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint - csupán mintegy a kétharmada szavazza meg, az IB-tagok hozzávetőlegesen harmada vagy jelen sincs, vagy kivonul a folyosóra, és csak egy ellenszavazat születik. A pár nappal később közzétett kiáltványban az MNSZ vezetősége az erdélyi magyarság nevében kijelenti, hogy: "Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés. [...] Nem helyeselhetünk semmiféle >áttelepítést< amely anyaföldünktől szakítana el. Nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést [...] amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel [...] Erdélyből újból háborús tűzfészket teremtene."
1946. november 19.
Parlamenti választásokat tartanak Romániában, meyen durva csalások, atrocitások fordulnak elő. (Nem csak a polgári pártok szavazatait "lopták" el, hanem a szövetséges MNSZ szavazatainak egy részét is.) A parlament hivatalos kiadványa szerint a Demokratikus Pártok Blokkja (4.766.630 szavazatot), 346 mandátumot kapott. (A DPB-n belül a Romániai Szociáldemokrata Párt 82, az RKP 67, az Ekésfront 70, Gheorghe Tătărescu szakadár liberális pártja 73, Alexandrescu szakadár parasztpártja 21, és a Nemzeti Néppárt 26 mandátumot kapott.) Az MNSZ (569.651 szavazat), 29 mandátumot kapott, a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt (878.927 szavazatot), 31 mandátumot, a Brătianu-féle Nemzeti Liberális Párt (239.806 szavazatot), 3 mandátumot, a Lupu-féle Demokratikus Parasztpárt (156.775 szavazat), 2 mandátumot kapott. (A két háború közt meglévő ún. "prémiumos" választási rendszer helyett az ún. arányos, listás rendszert használták. A 414 fős parlamentbe az MNSZ képviselőin kívül az RSZDP és az RKP listáin még 5-5 magyar jutott be.) A helyhatósági választásokat az 1945-ös ígéretek ellenére nem tartják meg a parlamenti választásokkal egy időben, elhalasztják 1947 nyarára, majd végül csak a tanács-rendszer bevezetése után tartanak választásokat.)
1947. november 1.
Helyreállnak a hivatalos magyar-román diplomáciai kapcsolatok.
1947. november 21. - 23.
Temesváron tartják az MNSZ III. országos kongresszusát, melyen a harmadik napon megjelenik a Romániába érkező, Dinnyés Lajos-vezette magyarországi kormányküldöttség is. A kongresszuson Petru Groza bejelenti, hogy Takács Lajost kinevezi nemzetiségügyi "alminiszter"-ré - valójában a minisztertanács alá rendelt nemzetiségi államtitkárság vezetőjévé. (A döntés a december 3-i Monitorul Oficiálban jelenik meg.) Megválasztják az MNSZ új vezetőségét: Kurkó Gyárfás helyett Kacsó Sándor lesz az új elnök. Kacsó mellett Vass Márton, Juhász Lajos és Bányai László lesznek az alelnökök. A politikai titkárság tagjai: Kurkó Gyárfás, Csákány Béla, Takács Lajos, Czikó Nándor, Révy Ilona. Az 1945-ben megválasztott száz intézőbizottsági tagból ekkor már csak tizennégyet választanak újjá. - 1948. december 10-12.
1947. november 22. - 25.
Magyar-román kormánytárgyalások folynak Bukarestben. (A tárgyalásoknak magyar részről Dinnyés Lajos, Ortutay Gyula, Révai József, Marosán György, Szentiványi István, és Erdei Ferenc a tagjai.) A tárgyalások eredményeképp (25-én) aláírják a román-magyar kulturális egyezményt. Ennek értelmében a felek Debrecenben és Budapesten román, illetve Kolozsváron és Bukarestben magyar kérdésekkel foglalkozó tudományos intézetet hoznak létre. Szabaddá teszik a tudósok, művészek, könyvek, folyóiratok cseréjét és forgalmát. (Az egyezményből gyakorlatilag szinte semmi sem valósul meg.) - 1948. október 12.
1948. november 15.
A Monitorul Oficialban megjelenik a vallásügyi miniszternek "a vallásfelekezeteket szolgáló személyzet előkészítéséhez szükséges iskolák" felállításáról szóló 42.898. sz. rendelete. A rendelet a vallásoktatás célját szolgáló 4 iskolatípust ismer el: 1) kántoriskolákat, 2) világi papok és szerzetesek előkészítését szolgáló szemináriumokat, 3) teológiai intézeteket, 4) főiskolai, vagy egyetemi rangú teológiai intézeteket. A rendeletnek megjelenése után létrehozzák a három erdélyi protestáns egyház, a református, unitárius és evangélikus közös teológiáját, az egyetemi fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetet. (Hivatalosan 1949. február 22-én nyitják meg.) A római katolikusoknak csak a gyulafehérvári teológiájuk marad meg.-Megkezdődik a magyar nyelvű képzés a kolozsvári Agrártudományi Intézetben. A magyar tagozat egyszerre 3 évfolyammal, 13 fős magyar tanári karral indul. Az MNSZ ajánlására a dékán: Lazányi Endre (1952-ig). - 1948. október 26.
1948. november 29.
Megnyitja első tanévét a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet. (Az OGYI 1948-ig a Bolyai Tudományegyetem egyik kara, melyet a tanügyi reformkor leválasztottak az anyaintézményről.) - 1945. június 12.
1949. november 1.
A magyar-román határügyi egyezmény értelmében megszűnik a kishatárforgalom, az addig működö határátlépőket bezárják.
1949. november 3.
Letartóztatják dr. Csőgör Lajost, Szász Pált, Korparich Edét, Kurkó Gyárfást, Méliusz Józsefet és Balogh Edgárt. (Baloghot 1951 júniusában szabadon engedik.) A Securitate eleinte igyekszik a Rajk-pert felhasználni, és Tito ügynökeinek beállítani a csoportot. A vallatások elhúzódnak 1950 nyaráig, és az ítélethozatal egyre késik. - 1951. augusztus 7.
1950. november 1.
Ünnepélyesen felavatják az átszervezett 2 (magyar és román) kolozsvári művészeti intézetet. A megalakuló önálló Gheorghe Dima Zenekonzervatórium igazgatója: Eisikovits Mihály. Az oktatás két nyelven folyik. A Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet szintén kétnyelvű, rektora: Aurel Ciupe. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet magyar és román tagozatos. (A magyar tagozatot 1954-ben Marosvásárhelyre helyezik.) Igazgató: Maria Cupcea.
1952. november 30.
Nemzetgyűlési választásokat tartanak az osrzágban. Az eddigi 39 magyar képviselő (30 a Magyar Népi Szövetség, 9 az RMP listáján került be) helyett most csak 25 magyar képviselő jut be a Nagy Nemzetgyűlésbe.) Többek közt: Juhász Lajos Arad, Vass Gizella Bârlad, Bányai László, Szenkovics Sándor Nagyvárad, Ady László, Csupor Lajos, Fazekas János, Goldberger Miklós, Kovács György, Ottrok Ferenc, Szövérfi Zoltán a Magyar Autonóm Tartományból.
1953. november
szabadlábra helyezik az 1952. augusztus 30-án letartóztatott és azóta bírósági ítélet nélkül börtönben ülő Veress Pált, Kolozsvár volt alpolgármesterét, régi kommunista politikust.
1954. november 4.
Temesváron a kórházban meghal Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspök, akit még 1951. szeptember 17-én ítéltek 18 évnyi börtönbüntetésre, de magas (74 éves) korára való tekintettel 1954 júniusában szabadon engedtek.
1955. november 26.
Nagyváradon a háború előtt "Müllerei" néven ismert cukrászda épületében több éves huza-vona után megnyílik az Ady Endre Emlékmúzeum, amely a zilahi Wesselényi Kollégium megmaradt gyűjteményéből és a nagyváradi Rozsnyai Kálmán-féle Ady ereklye-gyűjteményből állt össze. A múzeum megszervezője és - 1958-ban bekövetkezett haláláig - igazgatója: Tabéry Géza író.
1955. november 9.
Marosvásárhelyen tartják a Magyar Autonóm Tartomány vallásfelekezeteinek békegyűlését, több mint száz résztvevővel. (Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök szabadon engedése után hónapokon belül megszűnik a "békepapi mozgalom" az erdélyi katolikus egyházban.) - 1959 nyara
