Kolozsváron "Észak-Erdély ügyeinek intézése" céljából megalakul az ODA Észak-Erdélyi Központi (Legfelsőbb) Tanácsadó Testülete, melyben 12 fő képviseli a Román Demokrata Szövetséget, 6-6 fő az RKP-t, a RSZDP-t, a szakszervezeteket és az MNSZ-et, 4 fő az Ekésfrontot, 2-2 fő a Hazafiak Szövetségét, a Zsidó Demokrata Népközösséget és a Népvédelmi Egyesületet. (A Román Demokrata Szövetség politikai obstrukciót folytat, nem vesz részt az ODA munkálataiban, mivel az a véleményük, hogy "a Nemzeti Demokrata Arcvonal egyes csoportjai vagy képviselői észak-erdélyi autonómiát követelnek".) A Tanácsadó Testület hét szakbizottságot állít fel, melynek munkaköre kiterjed Észak-Erdély minden lényeges problémájára. -Kolozsváron helyi népességösszeírást tartanak. (A népszámlálás megrendezését még november közepén rendelte el id. Teofil Vescan Kolozs megyei főispán. Elszórt adatok szerint november-december folyamán Csík, és Udvarhely vármegyékben is voltak népszámlálások, ezek eredményei azonban még nem ismeretesek.) Az összeírás szerint Kolozsvár összlakossága 73 ezer fő. 83,5%-a, (61 ezer) magyar, 11%-a román. (1941-ben: az összlakosság 110.956, amiből magyar 97.698, román 10.029).-Marosvásárhelyen is népességösszeírást tartanak. Az összlakosság 29.692 (1941-ben 44.932) fő. A város 94,5%-a magyar, 27.778 (1941-ben: 42.435), 6,07%-a román, 1.802 fő (1941-ben: 1.726), 0,16%-a német. Mintegy nyolc és félezer főre tehető azok száma, akik még a frontokon, vagy hadifogságban vannak, vagy a román adminisztráció után internálótáborba hurcolták. A deportált zsidók száma öt és félezer.).
1945. december 15.
Kolozsváron megalakul a Romániai Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottsága. A titkárságot Bruder Ferenc és Nagy Géza vezeti.
1945. december 18.
A Monitorul Oficialban megjelenik a nemzetnevelési miniszter 347.101. sz. rendelete, mely szerint a kolozsvári magyar egyetem új hivatalos elnevezése: Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem - Universitatea Bolyai din Cluj.
1945. december 24.
A kolozsvári szociáldemokratat napilap, az Erdély hasábjain közzéteszi kiáltványát az RSZDP Országos Magyar Bizottsága. Ebben többek közt élesen kritizálják az MNSZ novemberi 15-i állásfoglalását, és a kommunista vezetőség addig folytatott politikáját. Követelik a magyar politikai élet "demokratikus szabadságának helyreállítását", és szükségesnek tartják a magyar egyházak demokratikus vezetőivel történő kapcsolatok fenntartását. - 1946. január 28.
1946. december 1.
Összeül a választások utáni új parlament, melyen bemutatkozik az új kormány. Miniszterelnök: Petru Groza (ideiglenesen a nemzetiségügyi államtitkárságot is átveszi); belügyminiszter: Teohari Georgescu; külügyminiszter (és miniszterelnök helyettes): Gheorghe Tătărescu; igazságügyminiszter: Lucreţiu Pătrăşcanu; hadügyminiszter: Mihail Lascăr tábornok; nemzetgazdasági miniszter: Gheorghe Gheorghiu-Dej. Czikó Lőrincet megválasztják a parlament jegyzőjévé. Az MNSZ frakciója titkárságát Csákány Béla, Czikó Nándor és Nagy Tibor vezeti. Kilépnek a kormányból a polgári politikusok: Emil Haţieganu és Mihail Romnâceanu.
1946. december 7.
Kurkó Gyárfás a parlament elé terjeszti az MNSZ székelyudvarhelyi kongresszusán elfogadott nemzetiségi törvénytervezetet, kérve annak elfogadását és törvénybeiktatását. 12-én megismétli kérését, de választ nem kap.
1947. december 30.
Lemondatják I. Mihály román királyt, és a 362. számú "alkotmányjellegű" törvény kikiáltja a Román Népköztársaságot (Republica Populară Român-t). Szovjet mintára elnöki tanács jön létre, melynek tagjai: Ion Constantin Parhon (elnök), Mihail Sadoveanu, Ştefan Voitec, Gheorghe Stere, Ion Niculi.
1948. december 8.
Bukarestben is ratifikálják a még október 16-án Budapesten aláírt magyar-román vízumegyezmény. Az egyezmény szerint a diplomáciai és szolgálati természetű utazások esetén is szükséges román beutazási vízum. A kettősbirtokos gazdák a következő év tavaszán és őszén még használhatják a kijelölt határátkelőhelyeket. - 1949. november 1.
1948. december 10. - 12.
Kolozsváron tartják az MNSZ IV. (egyben utolsó) kongresszusát. (A kolozsvári Diákházban vendégként ott van Luka László/Vasile Luca, Petru Groza, és Széll Jenő magyar követ. Kacsó Sándor, az MNSZ elnöke javaslatára megint díszelnökké választják Sztálint, Molotovot, Visinszkijt, és Ana Paukert.) Az MNSZ Politikai Bizottságának tagja lesz Juhász Lajos, Bányai László, Révy Ilona, Czikó Nándor, Takács Lajos, és Rácz György. A "százas" intézőbizottságból kimarad Kós Károly is, Kurkó Gyárfás még marad. - 1949. november 3.
1948. december 12.
"Kiadják az RMP Központi Vezetősége Politikai Irodájának Határozatát a nemzetiségi kérdésben. (A lapok csak 15-én közlik.) Ebben többek közt kijelentik, hogy a magyarok közé, még a helyi vezetőségekbe is "befurakodtak a kizsákmányoló elemek", akik a "magyar egységet hangoztatják"; a "vatikáni ügynököket" is le kell leplezni. "A magyar nacionalista polgárság maradi szelleme és elszigetelődési irányzata még most is érezhető egyes kulturális és gazdasági intézményekben." Ebben a dokumentumban fogalmazzák meg először azt a tételt, hogy a nemzetiségi/kisebbségi kérdést "mindig alá kell rendelnünk a munkásosztály fő feladatának." - 1951. szeptember 10-17.-Gerald Patrick O' Hara, a bukaresti nunciatúra régense Bukarestben titokban felszenteli Pacha Ágoston temesvári püspök utódját, Boros Bélát. (Ő az első illegális püspök.) - 1951. március 10"
1952. december 6.
A jilavai börtönben meghal Scheffler János (1887-1952) szatmári római katolikus megyéspüspök. ? 1952. február 22.
1955. december 23. - 28.
Többszöri halasztás után megtartják az RMP II. kongresszusát. Ismét Gheorghe Gheorghiu-Dej-t választják a párt első titkárává. A Politikai Bizottság korábbi tagjai mellé beválasztják Nicolae Ceauşescut, Petre Borilă-t és Alexandru Drăghici-et.
1956. december 5.
Leonte Răutu és Fazekas János, a Központi Vezetés titkárai terjedelmes feljegyzést terjesztenek a pártvezetés elé a kolozsvári helyzetről. Ebből kiderül, hogy bár "a magyar értelmiségiek és az egyetemi hallgatók körében a hangulat javult", ennek ellenére "az értelmiség egy részének még mindig nincs szilárd álláspontja, különösen a szovjet csapatoknak az ellenforradalmi összeesküvés szétzúzásában nyújtott segítségét illetően." A jelentés készítői kitérnek a Várhegyi István nevéhez fűződő Határozattervezetre is, megjegyezve, hogy a szöveg készítői közül négyet letartóztattak. Megjegyzik azt is, hogy míg a börtönéből nemrég szabadult Jordáky Lajos "negatív hatással" van a hallgatóira, addig Demeter János, Takács Lajos, Kacsó Sándor, és különösen Balogh Edgár (mindnyájukkal azokban a napokban közölték, hogy visszavették őket a pártba) "jó magatartást tanúsítottak".
1956. december 12. - 13.
A kolozsvári katonai törvényszék előtt folyik Balázs Imre és Tirnován Vid Arisztid perének tárgyalása. A két vádlottat, akik az október 24-i diákgyűlés szervezői voltak, "uszítás, nyílt lázítás" vádjával 7-7 év börtönbüntetésre ítélik. <- 1956. október 24.
1956. december 28.
Gyergyószentmiklóson a nagyközönség előtt is megnyílik a rajoni múzeum. Igazgatója: Tarisznyás Márton.
1956. december 31.
Marosvásárhelyen meghal dr. Mátyás Mátyás szülész-nőgyógyász. Pályafutását a Ferenc József Tudományegyetemen kezdi, majd 1920 után saját szanatóriumot alapít. 1945-től a Bolyai Tudományegyetem nőgyógyászati tanszékének előadótanára, 1948-tól a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet sebészeti tanszékének vezetője.
1957. december 1.
Megjelenik a Kelemen Lajos Emlékkönyv, a Bolyai Tudományegyetem egyik legreprezentatívabb tudományos kiadványa. A kelemen Lajos 80. születésnapja alkalmából összeállított kötet a Bolyai Tudományegyetem kiadványai sorozat 1. sz. kötete - több az egyetem felszámolása miatt nem jelenhet meg. A bukaresti Tudományos Könyvkiadó adja ki 699 oldal terjedelemben, 3000 példányban. A szerkesztők: Bodor András, Cselényi Béla, Jancsó Elemér, Jakó Zsigmond, Szabó T. Attila. A szerzők között a Bolyai professzorain kívül megtalálhatóak az egyetem nyugalmazott professzorai, vagy onnan korábban elbocsátott oktatók (pl. Bíró Vencel) külső kutatók (pl. Kiss András, Vita Zsigmond) magyarországi szakemberek (többek között Bónis Görgy, Entz Géza, Makkai László), valamint erdélyi román és szász kutatók (pl. Victor Cheresteşiu, Kurt Horedt).
1960. december 11.
Meghal Kolozsvárott (a Román Népköztársaság Csillaga érdemrend III. fokozatával kitüntetett) Vásárhelyi János, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
1960. december 22.
Megkezdi munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 9. ülésszaka. 23-án Nicolae Ceauşescu előterjeszti a pártvezetés által 19-én elfogadott, a Román Népköztársaság "területi és közigazgatási beosztásának megjavítására" vonatkozó törvénytervezetet. Ebben "...a különböző rajonok és községek lakosainak kérései alapján" bizonyos módosításokat javasolnak az addigi közigazgatási beosztásokon. Többek közt javasolják, hogy Sármás rajon - néhány község kivételével, amely Kolozsvár tartománynál marad - és Ludas rajon teljes egészében kerüljön a Magyar Autonóm Tartományhoz, ("e két rajon ugyanis Marosvásárhely közvetlen közelében van." - szól az indoklás), e két rajont pedig összevonják Marosludas székhellyel. Javasolják továbbá, hogy ugyancsak kerüljön át a MAT-ba Dicső [sic!] rajon, Balázsfalva város és még négy község kivételével. Indítványozzák továbbá, hogy Sepsi és Kézdi rajonok, ("amelyek közvetlenül Sztálinváros [Brassó] közelében terülnek el") kerüljenek át Sztálin tartományba. A tervezet megszünteti továbbá Kolozsvár tartományban Kolozsvár, Bethlen, Zsibó, Sztálin tartományban Feketehalom, a Magyar Autonóm Tartományban Keresztúr és Erdőszentgyörgy, Nagyvárad tartományban Székelyhíd és Vaskóh, Hunyad tartományban Vajdahunyad, Nagybánya tartományban pedig Tasnád rajonokat. Megváltozik egyes tartományok elnevezése is. Nagybánya tartomány új neve: Máramaros tartomány, Nagyvárad tartományból Krisána [sic!], Sztálin tartományból Brassó, Temesvár tartományból Bánát tartomány, végül pedig a Magyar Autonóm Tartományból Maros-Magyar Autonóm Tartomány lesz. (Ez utóbbinak a lakossága a közigazgatási beosztás változása után 802.000-re emelkedik.)
1962. december 2.
Kolozsváron meghal Bíró Vencel (1885-1962) piarista történész, író. 1934-től az önálló erdélyi piarista rendtartomány főnöke, 1940-től a Ferenc József Tudományegyetem, majd 1945-48 között a Bolyai Tudományegyetem ny. r. tanára, Erdély és Kelet-Európa történetének kutatója.
