Az MNSZ és az RMP központi vezetőségeinek néhány tagja: Juhász Lajos elnök, Ottrok Ferenc országos titkár, Sütő András, Robotos Imre, Petre Borilă, Mogyorós Sándor/Alexandru Moghioroş, Szenkovics Sándor/Alexandru Sencovici, Ady László, Bányai László egy bizalmas tanácskozáson határoznak az MNSZ önfeloszlatásáról. Az Ottrokból, Sütőből és Robotosból álló szerkesztőbizottság által összeállított határozat-tervezetet jóváhagyja az RMP Központi Vezetősége Politikai Irodája is. Március folyamán központi pártutasításra az addigi MNSZ-aktivisták gyűléseket szerveznek a helyi MNSZ-tagok számára, ahol "megmagyarázzák" a tagságnak, hogy miért nincs többé szükség a szövetségre. (A megszüntetett szövetség infrastruktúráját a kommunista párt veszi át, például a bukaresti MNSZ-székházból pártiskolát szerveznek.)
1953. február 24.
A marosvásárhelyi Vörös Zászló tudósítása szerint Kovásznán "soviniszta, nacionalista elemek" külön kollektív gazdaságot akartak létrehozni a többségében románok-lakta Vajnafalván (Kovászna mellett, Háromszék megye), kilépve az eddigi közös gazdaságból.
1953. április 1.
Megszűnik a Romániai Magyar Szó, az MNSZ központi napilapja. Helyette megjelenik az Előre, a "Román Népköztársaság Néptanácsainak lapja". Főszerkesztője ennek is Robotos Imre lesz.
1953. április 22.
Az Előre "Román és magyar diákok közösen készülnek a vizsgákra" cím alatt arról számol be, hogy a kolozsvári Jog- és Közgazdaságtudományi Intézetben "eleinte hibásan, a különböző tanszékek tanárai és személyzete elszigetelt munkát végzett. A román és magyar tanárok között nem alakult ki mindjárt kezdetben szoros együttműködés. [...] Az oktatás összhangba hozása érdekében négy közös katedrát szerveztek."
1953. július
megjelenik Marosvásárhelyen az Igaz Szó első száma, az RNK Írószövetsége Magyar Autonóm Tartományi fiókjának folyóirata. Főszerkesztője: Hajdú Győző.
1953.
a román hatóságok nem hosszabbítják meg a szerződését a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet magyar állampolgárságú, szerződéses oktatóinak: dr. Obál Ferencnek, a kórélettan professzorának, dr. Putnoky Gyulának, a mikrobiológia professzorának és dr. Győri Györgynek. Ezután már csupán egy magyar állampolgársággal rendelkező szerződéses professzor marad Erdélyben (a kezdeti 33-34-ből): dr. Miskolczy Dezső idegsebész, Marosvásárhelyen. - 1964 nyara
1953. szeptember
a tanév elején megszüntetik a kolozsvári Mechanikai Intézet magyar tagozatát. A magyar nyelvű mérnökképzés ezzel megszűnik.
1953. október 3.
A nagyenyedi börtönben meghal az 1949 áprilisában letartóztatott Bogdánffy Szilárd, a szatmári római katolikus egyházmegye titkos ordináriusa.
1953. november
szabadlábra helyezik az 1952. augusztus 30-án letartóztatott és azóta bírósági ítélet nélkül börtönben ülő Veress Pált, Kolozsvár volt alpolgármesterét, régi kommunista politikust.
1954. január 4.
Az Ocnele Mare-i fegyházban éhenhal Szász Pál, az EMGE volt vezetője, akit a Márton Áron és társai-perben ítéltek el.
1954. január 21.
A nagyváradi hadbíróságon megkezdődik az 1949-ben, illetve 1952-ben letartóztatott dr. Csőgör Lajosnak, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet volt rektorának, Jordáky Lajos volt egyetemi tanárnak, Demeter János volt egyetemi tanárnak, és Balogh Edgárnak, a Bolyai Tudományegyetem volt rektorának pere. (A tárgyalást eredetileg január 7.-re tűzték ki, de 21.-ére elnapolták. A négy fő mellé ötödikként "odacsapják" Székely László marosvásárhelyi orvostanhallgatót is, majd őt elkülönítik a többektől.) Egy hónap múlva a tárgyalást elnapolják, majd márciusban visszaviszik a vádlottakat Bukarestbe. - 1954. április 13.
1954. március 15.
Megkezdődik a kolozsvári rádió magyar adása a 261 és 330 m-es hullámhosszon, napi egy-egy, majd két-két órában. A stúdió első igazgatója Rácz Lajos pártaktivista, bemondója Török Ilona. Sugárzási körzete a Magyar Autonóm Tartomány, Kolozsvár és Nagybánya tartományok. - 1958. március 2.
1954. április 13.
Újra kezdődik a bukaresti katonai törvényszék előtt Balogh Edgár, dr. Csőgör Lajos, Demeter János és Jordáky Lajos Nagyváradon felfüggesztett pere. Az a vád ellenük, hogy 1944. augusztus 23. után "mozgalmat szerveztek Erdélynek Romániától történő elszakítására, melynek már illegális kormánya is volt". Ráadásul "külföldi reakciós körökkel" is kapcsolatban álltak.
1954. május 17.
Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu tábornok-vezette tanácsa ítéletet hirdet az ún. "transzilvanisták" perében: Jordáky Lajos volt egyetemi tanárt 12 év, Demeter János egyetemi tanárt 10 év, Balogh Edgárt, a Bolyai Tudományegyetem rektorát 8 év, dr. Csőgör Lajost, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet rektorát 6 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélik. Az ítéletről csak egy hónappal később, a jilavai fegyházban értesülnek. A zárt tárgyalás híre kiszivárog, és az erdélyi magyar értelmiség körében nagy nyugtalanságot okoz.
1954. augusztus
a piteşti-i börtönből szabadon engedik az 1949 novemberében letartóztatott Méliusz József írót. (Méliuszt nem állították bíróság elé. Kezdetben Rajk Lászlóval hozták kapcsolatba, majd "titoizmussal" vádolták. A szintén letartóztatott feleségét a börtönben meggyilkolták.)
1954. augusztus 13.
Kolozsváron meghal Gaál Gábor (1891-1954). Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Romániába emigrál, ahol 1928 végétől szerkeszti a kezdetben polgári radikális, majd kommunista orientáltságú Korunk c. havi szemlét. 1945-től a Bolyai Tudományegyetem tanára, az Utunk főszerkesztője, 1950 májusában kizárják a Román Munkáspártből. Amikor a határozat 1952-ben véglegessé válik, megkapja első szívinfarktusát, a második a halálát okozza. Az augusztus 15-i Előrében és Igazságban megjelenik az RNK Tudományos Akadémiája és az Írószövetség közös nekrológja.
1954. szeptember 14.
Máramarosszigeten a börtönben meghal az 1950-ben letartóztatott dr. Boga Alajos gyulafehérvári vikárius, titkos ordinárius.
1954. szeptember 19.
Bukaresten Románia és Magyarország B-válogattottja mérkőzik meg egymással, és a románok 2:1-re győznek. A mérkőzés alatt a nacionalista román szurkolók vad magyarellenes hangulatot keltenek, ordítoznak, fütyülnek, egy idő után köveket, sörösüvegeket dobálnak a magyar játékosokhoz, majd 40-50 suhanc berohan a pályára, és köveket dobál a magyarok felé. (A meccsen kinnt van a politikai vezetés számos magas tagja is, többek közt Gheorghe Apostol, Constantin Pîrvulescu, Nicolae Ceauşescu.) Pataki László bukaresti magyar nagykövet tapasztalata szerint "a karhatalmi szervek szemmel láthatóan nem nagyon igyekeztek a történtek elé akadályokat gördíteni".
1954. szeptember
A kolozsvári magyar és román tagozatos Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet (Főiskola) magyar tagozatát áthelyezik Marosvásárhelyre. (Egykorú híresztelések szerint a Bolyai Tudományegyetem átköltöztetését is előkészítették az illetékesek, erre azonban nem kerül sor.)
1954. október 4. - 8.
A Legfelső Törvényszék Katonai Kollégiuma Alexandru Voitinovici hadbíró vezérőrnagy vezetésével Bukarestben tárgyalja (a még 1952-ben letartóztatott) Luka László, Jakab Sándor, Solymos Iván és Dumitru Cernică perét. 8-án Lukát a "népgazdaság aláaknázásának bűntettéért" halálra; Jakab Sándort, Solymos Ivánt és Dumitru Cernică-t ugyanezen vád alapján 20 és 15 év kényszermunkára, illetve 3 év fogházbüntetésre ítélik. Luka az ítélet kihirdetése után a Nagy Nemzetgyűléshez folyamodik kegyelemért, amely a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre módosítja. 1963. július 23-án hal meg a nagyenyedi börtönben. Jakab Sándor 1964 augusztusában amnesztiával szabadul.
