Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága jóváhagyja és "nyilvános vitára" bocsátja az új közigazgatási törvény-tervezetet. Az új javaslat - szemben a korábbi 58-cal - 35 megye létrehozását ír elő. Az eredeti tervek szerint az 1952 és 1960 közt fennálló Magyar Autonóm Tartomány egy jelentős részén, a régi Udvarhely, Csík és Háromszék megyék területén (utóbbi délkeleti része, Papolc-Nagyborosnyó környéke és a Bodza-vidék azonban Brassóhoz kerülne) az ún. "nagy székely megye", "nagy Hargita megye" jönne létre. (Ez a közigazgatási egység 7.680 km?-nyi lett volna, 376.000 lakossal. Egy megye átlagosan 6.786 km? lenne.) A megye azonban végül még sem az előzetesen eltervezett határok közt jön létre. Egyrészt bizonyos román politikusok ellenzik a "nagy székely megye" felállítását, ráadásul a háromszékiek nem akarnak Csíkszereda (vagy Székelyudvarhely) "uralma" alá kerülni. (A háromszékiek egyébként is megosztottak, egy részük - a korábbi Sepsiszentgyörgy rajon pártvezetése - amellett lobbizik, hogy a megalakuló Brassó megyéhez kerüljenek, míg a kézdivásárhelyiek élesen ellenezik ezt.) Kompromisszumos megoldásként létrehozzák Kovászna megyét. (Az eredeti tervektől eltérően létrehozzák Szilágy megyét is.) A végleges törvénytervezetet az RKP KB február 14-i plenárisán hagyják jóvá.
1970. január 11.
Kolozsváron meghal Kiss Géza (Nagyszeben, 1882. ápr. 26.) jogtörténész, jogi szakíró. 1907-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára, 1912-től a debreceni egyetem ny. r. tanára, az 1918/19-as tanévben rektor. 1919 májusában - egyeteme nevében - üdvözli a Nagykárolyban tartózkodó Ferdinánd királyt, és titokban tárgyalásokat folytat a megszállók képviselőivel. Mielőtt Debrecenben nyilvánosságra kerül tette, áttmenekül Kolozsvárra, ahol (eredménytelen) agitációt folytat az esküt megtagadó magyar egyetemi tanárok közt. A kolozsvári magyar társadalom kitagadja - a két világháború közt (és a 2. világháború alatt) jórészt Bukarestben él. 1944 őszén az új nemzetiségi statútum egyik kidolgozója, 1945-51 között a Bolyai egyetemen római jogot oktat.
1971. január 5.
Karikás Péter, a külügyminisztérium román referense az év végi erdélyi útjáról (Arad, Kolozsvár, Szék) készült "hangulatjelentésében" személyes tapasztalatairól beszámolva elmondja, hogy az emberek "húst hónapok óta nem láttak, de komoly zavarok vannak a liszt, olaj, kávé, sajtféleségek, gyümölcs stb. ellátásában is. Az említett élelmiszerekből alkalmanként csak korlátozott mennyiségben "osztanak"", és a korábbi útjain tapasztaltakhoz képest szembetűnő az importcikkek hiánya. "Az erőszakos asszimiláció jelenleg is folyik. A romanizációnak nincsenek olyan kirívó atrocitásai, mint azelőtt, de az átgondolt, célratörő és állandó lett." Beszámol arról is, hogy a közhivatlokban az anyanyelv használatáról szó sem lehet (bár az alkotmány "biztosítja" ezt a jogot).
1973. január 10.
Bukarestben hosszas betegség után meghal Földes László (Arad, 1922. jún. 26.) irodalomkritikus, szerkesztő. 1947 és 1953 közt a Bolyai egyetemen tanársegéd, majd adjunktus, 1953-tól a konzervatórium esztétika tanára. 1956 és 1958 közt az Utunk főszerkesztője, 1970-től A Hét főszerkesztő helyettese.
1977. január 5.
Kolozsváron meghal Horváth István (Magyarózd 1909. okt. 9.), költő, regényíró. (Egy részeg rendőrtiszt üti el.) Első versei 1941-ben jelennek meg. 1945 őszétől a Falvak Népe egyik szerkesztője, 1956-59 közt az Utunk rovatvezetője, rendszeresen publikál. 1962-ben szembetegsége miatt nyugdíjazzák, de ezután is több kötete jelenik meg, legismertebb műve szülőfalujának szociografikus igényű bemutatása: Magyarózdi toronyalja. 8-án több százan búcsúztatják a szülőfalujában, jelen van a magyar írószövetség delegációja is.
1977. január 5.
Népszámlálást tartanak az országban. Az országos adatokat csak megkésve és meghamisítva hozzák nyilvánosságra, a községsoros adatokat csak 1989 után. Ugyancsak manipulációt sejtet az a - korábbi gyakorlattól eltérő - módszer is, hogy hét "új" nemzetiséget tüntetnek fel a kérdőiveken, köztük a székelyt (valamint szászt, svábot, macedorománok stb.), de székelynek csupán 1064-en vallották magukat. Az előzetesen közzétett eredmények szerint az országban 1.706.874, a végleges adatok szerint 1.670.568 magyar nemzetiségű lakos élt az adatfelvétel időpontjában. A népszámlálás adatait a magyar és a nemzetközi statisztikus szakma és a szélesebb közvélemény is manipuláltnak, meghamisítottnak tartja. (Jól mutatja ezt, hogy Moldvában a népszámlálás szerint 3.813 magyar nemzetiségű lakos élt, ha azonban ebből a számból levonjuk az Erdélytől 1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatolt Gyimesbükk mintegy 2.800 fős magyar nemzetiségű lakosságát, valamint az ezer lélekre tehető református vallású magyar diaszpórát, kiderül, hogy a statisztikusok - nyilvánvalóan pártutasításra - a tulajdonképpeni csángó-magyarokat teljesen eltüntették.)
1977. január 6.
A budapesti külügyminisztérium román referatúráján készült feljegyzés szerint "román részről szorgalmazzák az újabb magas szintű találkozót, melyet, ha jó előkészítése biztosított lesz, mi is lehetségesnek látunk. [...] A nemzetiségek összekötő szerepének deklarálását román részről mindezideig elutasítják. [...] A Romániával való együttműködés terén óvakodni kell a túlzott várakozásoktól, csak lassú előrehaladással számolhatunk. Türelmes, szívós munkára van szükség ezen a területen.
1978. január
Takács Lajos, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa alelnöke beadványt állít össze az RKP országos konferenciájára. Ebben részletes statisztikai adatokra támaszkodva bebizonyítja, hogy a hatvanas-hetvenes években miként sorvasztották el a magyar nyelvű oktatást, milyen súlyos sérelmek keletkeztek a nemzetiségi művelődés területén, milyen nemzetiségi-jogi problémák léteznek. Végül 18 pontos javaslatot fogalmaz meg. Többek közt javasolja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa átalakítását (valódi kisebbségi tömeg-szervezetté alakítását), dolgozzanak ki egy új nemzetiségi statútumot, szervezzék át (tagozatosítsák) a kolozsvári Agronómiát, a Konzervatóriumot, a Politechnikát és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet úgy, hogy a magyar szekcióknak külön beiskolázási kerete is legyen, azokon a területeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 15%-ot, az államigazgatásban vezessék be a kisebbségek nyelvét is, legyenek többnyelvű feliratok. A memoranduma hónapokon belül kijut nyugatra, már áprilisban ismerteti a The times, a The Guardian és a Financial Times. 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.
1978. január 2.
Karikás Péter, a budapesti külügyminisztérium román referense tájékoztatja feletteseit, hogy 1977 november első felében "az összes megyeszékhelyen Király Károly beadványáról bizalmas tájékoztatást adtak a megyei első titkároknak és az állambiztonsági szervek vezetőinek. Ezek szerint Király Károly tevékenységével kapcsolatos nyugtalanság legjobban Kovászna, Maros megyéket és Kolozsvárt érinti.
1978. január 10.
Bukarestben meghal Szemlér Ferenc.
1978. január 20.
Szóbeli jegyzékben közlik a román féllel, hogy dr. Szepes Istvánt kívánja a magyar külügyminisztérium kinevezni a kolozsvári főkonzulátus élére. Február 28-án a bukaresti külügyminisztérium közli, hogy az előzetes hozzájárulást megadják, ám a működési engedély (exequateur) megadása egyre késik. Az új nagykövet, Rajnai Sándor ezért november 2-án C. Oancea külügyminiszter-helyettesnél tett látogatásakor felveti a kérdést, de érdemi választ nem kap, a román illetékesek különböző mondvacsinált indokokkal húzzák-halasztják az engedély megadását. Végül - hosszas huza-vona után - 1979. július 12-én adják át a külügyminisztériumban Rajnai Sándor nagykövetnek a kolozsvári főkonzul működési engedélyét.
1978. január 20.
Király Károly újabb levelet ír Ilie Verdeţi miniszterelnöknek. Ebben többek között részletes statisztikai adatokkal illusztrálja, hogy mennyit romlott az utóbbi években a magyar nyelvű oktatás helyzete. (A magyar nagykövetség értesülése szerint a nemzetiségi statisztikai adatok összgyűjtésében Bodor Pál, Domokos, Géza, Fazekas János, Gere Mihály és Takács Lajos segítették.) Levelében fölveti, hogy teljesen megszűnt a magyar nyelv használata a közhivatalokban, a nyilvános fórumokon (beleértve a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa üléseit is); súlyos hibának tartja a "Romániai Kisebbségi Jogok Chartájának" hiányát, bírálja az "egységes szocialista nemzet" fogalmát. Végezetül konkrét javaslatokat fogalmaz meg a kisebbségi helyzet javítása érdekében: ismerjék el a román mellett a magyart és a németet is hivatalos nyelvként és Erdélyben mindhárom nyelv tanulása legyen kötelező; dolgozzanak ki új nemzetiségi statútumot; a kisebbségek-lakta körzetekből külön közigazgatási egységeket szervezzenek. Király ezt a levelét is - akárcsak az előzőeket kijutatja Nyugatra, ahol ezek nagy feltűnést keltenek. Ezt jelzi az is, hogy a washingtoni magyar nagykövet március 13-i rejtjeltáviratában értesíti a külügyminisztériumot, hogy Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet is érdeklődött a magyar kisebbség helyzete felől, különösen a "Király-akcióról". Információi szerint Király ügyével, illetve a beadványaival a Fehér Ház és a State Departament is foglalkozik.
1981. január 19.
A kolozsvári magyar főkonzulátus jelentése - zilahi kapcsolataira hivatkozva - arról tájékoztatja a budapesti külügyminisztériumot, hogy Zilahon a rendőrkapitányság udvarán a közelmúltban nagy mennyiségű, a város és a régió múltját érintő dokumentumokat (köztük az 1300-as évekből okleveleket és más jelentős dokumentumokat) égettek el. Az informátornak sikerült néhány okiratot (köztük egy 1374-es, Nagy Lajos által kiadott oklevelet) kimenteni, melyeket a főkonzulátusra vitt.
1981. január 24.
Marosvásárhelyen meghal Nagy Géza ny. egyetemi tanár, műfordító, pedagógus, akinek Venczel Józseffel együtt jelentős szerepet játszott a Bolyai egyetem 1945-46-os megszervezésében, 1953-54-ben ítélet nélkül a Duna-Fekete-tenger csatornához deportálják. A gyászszertartáson több, mint 5000-en vesznek részt, köztük Király Károly is. Szepes István kolozsvári főkonzul szerint Kós Károly temetése óta ekkora tömeg nem gyűlt össze a Házsongárdban.
1982. január 3.
A bukaresti Flacăra 1. számában újabb írás jelent meg a moldvai csángók román eredetének kérdéséről: Ciobanu, Radu Ştefan: Puncte de vedere asupra originii ceangăilor. (Nézőpontok a moldvai csángók eredetének kérdésében.) A szerző - a korábbi cikkekhez képest visszafogottabb hangnemben - igyekszik "középutas" álláspontot elfoglalni és "elismeri", hogy a csángók mintegy 20%-a magyar eredetű, de az írás végén csak azt hangoztatja, hogy a csángók "óriási többsége" román eredetű.
1983. január 5.
Kolozsváron meghal Nagy István (Csíkszereda, 1907. júl. 5.) karmester, zenetanár, hegedűművész. Budapesten a Zeneakadémián tanul, majd 1934-től Marosvásárhelyen zenetanár. 1941 és 1946 közt a kolozsvári Tanítóképző Intézet zenetanára, 1946 és 1948 közt a Magyar Zene- és Színművészeti Intézet professzora, igazgatója, 1948-50 közt a Magyar Művészeti Intézet, 1950-74 közt a Gh. Dima Zeneművészeti Intézet tanára, 1947 és 1949 közt a Magyar Dalosszövetség elnöke.
1983. január 23.
New Yorkban az Amerikai Magyar Szövetség, az Erdélyi Világszövetség és a CHRR szervezésében tüntetést tartanak a Román Népköztársaság állandó ENSZ-képviselete épülete előtt. A többezres tömeg a rezsim magyarellenes politikája ellen tiltakozik.
1983. január vége
Január végén Sepsiszentgyörgyön a magyarság ellen uszító röpcédulák bukkannak fel, melyeken többek közt az olvasható, hogy "Gondjaink és bajaink forrása a magyarság". Feltételezések szerint az akciót a Securitate tudtával szervezték. A röpcézés után számos letartóztatásra kerül sor, az őrizetbe vételek és kihallgatások szinte csak a magyar lakosságot sújtják.
1984. január 6.
Pár napos előkészítés után Bukarestben összehívják a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa országos plenárisát. (Ugyanekkor ül össze a német tanács is.) A pártvezetésből Petru Enache, a nemzetiségi tanácsokat felügyelő-, és Emil Bobu, a szervezési kérdésekkel foglalkozó KB-titkárok vesz részt a tanácskozáson. 120-an vannak jelen, a felszólalások csak román nyelven hangzanak el. Bobu záróbeszédében a nemzetiségi kérdés megoldottságát hangoztatja.
1986. január 5.
Sepsiszentgyörgy szélén gyanús körülmények között holtan találják Visky Árpád korábban elítélt, majd nemzetközi nyomásra szabadlábra helyezett színészt. A körülmények arra utalnak, hogy a Securitate gyilkolta meg.
