Gheorghiu-Dej az RMP KV plenárisán bejelenti, hogy az országban befejeződött a kollektivizálás.
1964. április 1.
A bécsi Magyar Híradó ismerteti a Nemzetközi Jogász Bizottságnak a Bulletin der Internationalen Juristen-Kommissionban az erdélyi magyarság helyzetéről írott szakértői tanulmányát. (A tanulmányban több téves adat is szerepel. Például a szerzők szerint az 1960 decemberi közigazgatási reform után létrejött Maros-Magyar Autonóm Tartományban többségbe kerültek a románok; lebontották az erdélyi magyar könyvtárakat és levéltárakat; ebben az összeállításban is szerepel az a széleskörben elterjedt tévhit, miszerint rendeletet hoztak, hogy a magyar családoknak csak a legidősebb gyermeke tanulhat magyar iskolában.
1964. április 26.
A román pártvezetés kiadja a később "függetlenségi nyilatkozatnak" aposztrofált nyilatkozatát: "A Román Munkáspárt álláspontja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről". Ebben kinyílvánítják, hogy Románia nem tűr beavatkozást a politikájába és szuverenitását, függetlenségét megvédi. A nyilatkozat megfogalmazásában a nemzeti állam kategóriája központi szerepet játszik.
1966. április 19.
Kolozsváron meghal id. Kántor Lajos (Dés, 1890. szept. 20.) középiskolai tanár, tankönyvíró, szótárszerkesztő. A két világháború közt a kolozsvári Református Leánylíceum tanára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára, rendszeresen publikál a helyi sajtóban. Az ötvenes években a román-magyar szótárszerkesztő munkaközösség tagja, a Tudományos Könyvkiadó korrektora.
1968. április 6.
A magyarországi Nagylak és a romániai Nagylak (Nădlac) között megnyílik a nemzetközi közúti határátkelőhely, egyelőre csak a személygépkocsik számára. (A makói Maros-hidat meg kell erősíteni, mert csak legfeljebb 15 tonnás gépkocsikat bír el.)
1970. április 11.
Budapesten meghal Gyallay Domokos (Bencéd, 1880. aug. 4.) író, szerkesztő. A két világháború közt a Magyar Nép főszerkesztője, 1927-ig a kolozsvári Unitárius Kollégium történelemtanára, ezt követően a Minerva Rt. alkalmazottja, számos novellát, történelmi regényt publikál.
1970. április 17.
Plenáris ülésre hívják össze Bukarestbe a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsát. A jelentés megelégedéssel szól a párt nemzetiségi politikájáról. A lapok feltűnően hallgatnak az eseményről.
1972. április 1.
Király Károly Kovászna megyei első titkár lemond a tisztségéről. Lemondását nagy nehezen elfogadják (az utóda Nagy Ferdinánd lesz), de (a XI. kongresszusig) tagja marad az RKP KB-nak és 1976-ig a Nagy Nemzetgyűlésnek is. Királyt párthatározattal a karánsebesi Fakitermelő és Fafeldolgozó Kombinát élére nevezik ki. Egy év múlva átveszi a marosvásárhelyi fakitermelő vállalat vezetését, de mivel ennek a központját áthelyezik Szászrégenbe, lemond. Végül a megyei kisipari szövetkezet élére kerül.
1974. április 1.
Megjelenik a Hivatalos Közlönyben a sajtótörvény, mely részletesen szabályozza a cenzúra működését, a kiadók, szerkesztők feladatkörét is. Az előírások betartatása, ellenőrzése a Sajtó- és Nyomtatványügyi Bizottság (röviden Sajtóigazgatóság) feladata lesz.
1974. április 4. - 5.
Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).
1975. április 15. - 22.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából magyar filmhetet rendeznek Romániában (Makk Károly Macskajáték-ját mutatják be), íródelegáció látogat ki és vendégszerepel a Nemzeti Színház is. Fellépnek Bukarestben és Kolozsváron, mindkét helyen nagy sikert aratva. (Négy évvel korábban a Vígszínház ugyancsak Bukarestben és Temesváron szerepelt.) A hetvenes években többször sor kerül a kulturális egyezmény keretében a nagyváradi és debreceni, valamint az aradi és békéscsabai illetve a sepsiszentgyörgyi és a veszprémi színházak előadáscseréjére.
1975. április 23. - 26.
Budapesten tartják a Magyar-Román Kulturális Együttműködési Vegyesbizottság harmadik ülését, melyen a magyar tagozat vezetője előterjeszti az aradi Zala-szoborcsoport kérdését. A román tagozat vezetője ezzel kapcsolatosan ígéretet tesz arra, hogy megvizsgálja a "jelenleg az aradi vár alagsorában részekre bontott állapotban található Zala-emlékmű helyreállításának lehetőségét" és erről levélben tájékoztatja a magyar tagozat elnökét. Egyben felveti azt a gondolatot, hogy amennyiben az emlékmű helyre- illetve visszaállítása fizikai károsodás miatt nem lehetséges, akkor közösen új emlékművet állítsanak az aradi vértanúknak. Marjai József a javaslattal egyetért, de megjegyzi: "ugyanakkor pedig a román féltől kérjük el a Zala-féle eredeti emlékművet s mivel művészettörténetileg is értékes alkotásról van szó, restauráljuk és méltó környezetben - esetleg a Kerepesi-temetőben a nemzeti sírkert területén - állítsuk fel." (A Zala-szoborcsoport kérdése az elkövetkező évtized szinte minden kétoldalú tárgyalásán előjön.)
1976. április 4.
Kolozsváron meghal Márton Gyula (Nagymon, 1916. dec. 27.) nyelvész, egyetemi tanár. A Ferenc József Tudományegyetemen doktorál, 1948-tól a Bolyai egyetem tanára, 1956-59 közt rektorhelyettes, 1959-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára. Részt vesz a moldvai csángó magyar nyelvatlasz és a székely szóföldrajzi szótár elkészítésében.
1977. március - április.
a párizsi Irodalmi Újság mellékletében leközli a Jelentés Erdélyből című tanulmányt, melyet Lázár György álnéven Tóth Sándor kolozsvári filozófia professzor és Tordai Zádor budapesti filozófus állított össze. A nyugati média hamar fölfigyel a jelentésre. Például a Le Monde 1978. május 5-i száma ismerteti, majd jórészt a jelentés alapján készül el a Minority Rights Group kiadásában Schöpflin György jelentése. 1979-ben megjelent a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.
1977. április 4.
Ismét összehívják Bukarestben a két "nemzetiségi dolgozói tanács" "bővített" plenárisait. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ülésen megint Cornel Burtică elnököl. Az ülést azért hívják össze hogy Nicolae Ceauşescu március 28-i beszédével kapcsolatos "teljes azonosulást" demonstrálják. A kisebbségi sérelmek szóba sem kerülnek, ehelyett a felszólalók (pl. dr. Puskás György, az OGYI rektora(?), Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója, Bányai László ny. egyetemi tanár, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője) elítélik azokat, akik elhagyják az országot, és az országot ért nyugati támadásokat.
1977. április 11.
Brassóban öngyilkosságot követ el Szikszay Jenő magyartanár, akit hónapok óta zaklat a Securitate; többször beidézték és vallatás közben meg is kínozták. "Bűne" az volt, hogy lehetett, hogy kiállt a magyar kisebbségi jogok védelmében.
1977. április 24.
Kolozsváron meghal Mikó Imre (Bánffyhunyad, 1911. márc. 27.), kisebbségjogász, kisebbségpolitikus, szerkesztő, műfordító. Az Erdélyi Fiatalok egyik alapítója, 1938 előtt az Országos Magyar Párt bukaresti irodavezetője, 1939-40-ben a Magyar Népközösség bukaresti jogvédő irodájának főtitkára. 1941-ben a budapesti parlamentbe behívott képviselők egyike, az általuk létrehozott Erdélyi Párt egyik vezetője. 1944 szeptemberében részt vesz az Erdélyi Magyar Tanács megalakításában. Miután október 11-én Kolozsvárra bevonulnak a szovjet csapatok, egyike annak a mintegy 5000 embernek, akiket elhurcolnak az oroszok Kolozsvárról. A szovjet fogságból 1948-ban tér haza, középiskolai orosz tanár lesz, 1956-ban koholt vádakkal eltávolítják a tanügyből, évekig segédmunkás. 1970 és 1976 közt a Kriterion Könyvkiadó lektora, a RMIL egyik szerkesztője.
1977. április 24.
Kolozsváron meghal Nagy István (Kolozsvár 1904. febr. 22.), elbeszélő, drámaíró, publicista. Munkás származású, a harmincas évektől az illegális KRP tagja. 1944 októberétől a kolozsvári Világosság, majd az Erdélyi Szikra, ill. Igazság szerkesztője. Türelmetlen, szélsőbalos publicista, az ötvenes években a zsdanovi proletkult egyik képviselője. 1950 és 1952 közt a Bolyai egyetem rektora (bár csak négy elemije van). A Ceauşescu-korszak kezdetén még - mozgalmi múltja miatt - megbecsült tagja a rendszernek, majd fokozatosan háttérbe szorítják, halálhíréről - bár veterán kommunista - egy sort sem ír a központi pártlap, a Scînteia. A három nappal később tartott temetésén részt vesz a Magyar Írószövetség részéről Garai Gábor is. "Kolozsvári és bukaresti írókapcsolataink szerint Nagy István temetése, ill. búcsúztatása bizonyos gondot és idegességet váltott ki a bukaresti és kolozsvári pártvezetők körében. Attól tartottak, hogy fórummá változik a temetés, ahol közvetve vagy közvetlenül a romániai nemzetiségi politikát is bírálják. Csak hosszú huza-vona után, a család és a magyar írók kitartásának eredményeként járultak hozzá ahhoz, hogy az elhunyt végakaratának megfelelően Sütő András és Balogh Edgár mondjon búcsúbeszédet. [...] Ezzel függ össze az, hogy több magyar író szerint feszültség volt tapasztalható a jelenlévők körében." - jelenti Biczó György nagykövet Budapestre.
1977. április 26.
Kőröskisjenőn meghal Olosz Lajos (Ágya, 1891. aug. 23.) költő. Az Erdélyi Helikon egyik alapító tagja, a két világháború közt több lap (Erdélyi Szemle, Pásztortűz, Ellenzék) munkatársa. 1942-44 közt a Magyar Népközösség egyik Arad megyei vezetője, 1944 őszén - több ezer dél-erdélyi magyarral együtt - fél évre őt is internálják.
1978. április 4.
Ismét létrehozzák (az Állambiztonsági Tanács/Consiliului Securităţii Statului helyett) a Belügyminisztérium keretében az 1972-ben megszüntetett Állambiztonsági Főigazgatóságot (Departamentul Securităţii de Stat). Vezetője Tudor Postelnicu.
