Bejelentik a szovjet csapatok kivonását Romániából. Június 25-én az utolsó harmincötezer fős szovjet kontingens is elhagyja az országot.
1958. május 30.
A temesvári katonai törvényszék Macskási-tanácsa ítéletet hirdet a Szoboszlay-perben. 10 (?) vádlottra mondják ki a halálos ítéletet. Kivégzik Szoboszlay Aladár pécskai és Ábrahám Árpád torjai plébánost, br. Huszár Józsefet, Orbán Károlyt, Orbán Istvánt, dr. Kónya Béla Istvánt, Tamás Imrét, Tamás Dezsőt, Lukács Istvánt és dr. Ştefan (Alexandru?) Fîntînarut. A letartóztatott lelkészek és szerzetesek közül életfogytiglani fegyházra ítélik: P. Ferencz Béla Ervin ferences szerzetest, Ráduly Géza gyergyószentmiklósi plébánost; P. Karácsony István minorita szerzetest és Ráduly István gelencei plébánost - "feljelentés vétkes elmulasztása" (nedenuntare) vádjával - 22 évre; Dénes Dávid hátszegi plébánost és P. Mezei Mózes Levente ferences szerzetest 20 évre; Müller Jenő érszegi plébánost 15 évre; Kosza József ozsdolai plébánost 10 évre; Kovács Béla Lajos kovásznai plébánost 7 évre ítélik. A legidősebb elítélt: Kovács Balázs, 73 éves szentkatolnai plébános, aki "feljelentés elmulasztása" vádjával - magas korára való tekintettel - "csak" 4 év börtönbüntetést kap. (Letartóztatásának ideje nem ismert.) Constantin Drăgăniţa alezredes nincs a kivégzettek és az életfogytiglanra ítéltek között, az összeesküvésben betöltött szerepe még tisztázásra szorul. A felesége, Drăgăniţa Mogyorós Mária, Baróthy Pál torjai magángazda, Schell István, és gr. Kuún Zsigmond életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, 25 év nehézbörtönre (szigorított fegyházra) a torjai Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, és Pataki Istvánt, valamint a kivégzett Orbán István (1956-ban még csak 17 éves) fiát, Pétert. 15 év börtönbüntetésre ítélik a kolozsvári br. Bánffy Istvánt, dr. Rend László állatorvost, dr. Pietsch Béla aradi ügyvédet, Mikó László volt főispánt, Pietsch Miklós építészt. A többi elítélt 5-8-10 év börtönbüntetést kap. Müller Jenő az 511. (?) sz. tvr. alapján 1964. július 28-án szabadul, Kosza József Ostrovról 1964. augusztus 3-án a 411-sel.
1959. február 27. - május. - 1.
Kolozsváron "egyesítési nagygyűléseket" tartanak az Egyetemiek Házában a kolozsvári főiskolák tantestületeinek részvételével. A felszólalók között található Gáll Ernő, a Korunk főszerkesztője, az egyetem volt prorektora, Kerekes Jenő, Jancsó Elemér, az egyetem tanárai, Lászlóffy Csaba hallgató és mások. Szombaton, február 28-án fölszólal Szabédi László egyetemi tanár is. Beszédében azt fejtegeti, hogy "A Bolyai egyetemet Petru Groza demokratikus kormánya hozta létre s ez megfelelt az akkori fejlődési követelményeknek", de Ceauşescu egy idő múlva durván közbevág: "A Groza-kormány tévedett! Hiba volt a Bolyai egyetem létesítése! Amit pedig Szabédi végez, az nem egyéb zavarkeltésnél!" (Ezt a kirohanását természetesen nem közlik a lapok.) A gyűlés végén Athanasie Joja megkérdőjelezi, hogy "az olyan gondolkodású embereknek, mint Szabédi, lehet-e helyük az új egyetemen.
1959. május 3.
Kolozsváron öngyilkos lesz Csendes Zoltán (1924-1959) statisztika professzor, a Bolyai Tudományegyetem egyik utolsó prorektora, aki részt vett az egyetem-egyesítéssel kapcsolatos tárgyalásokon. Tettét minden bizonnyal a magyar egyetem felszámolásával szembeni tiltakozás motiválta.
1959. május 22.
Megszületik az ítélet a kolozsvári katonai törvényszéken a kolozsvári teológusok perében. A "Román Népköztársaság megdöntése, és az RKP megbuktatására történt szevezkedés" vádjával 14 személyt ítélnek el: Csatlós Csaba (8 év javítóbörtön), Márton Attila, Nagy Endre. Miklós István (5 év), Soós Ferenc, Elekes István, Gráma János (8 év javítóbörtön), Székely Lajos, Péter Miklós ref. teológusok (14 év felbújtó prédikációért), Imre Magda, Burkhart Márta, Gergely Borbála, Mózes Árpád ev. lelkész!). (Grámát, Nagy Endrét május 25-én, tiltott iratok tartásáért 8, ill. 5 évre); Csatlóst 8 év "átnevelő börtönbüntetésre" ítélik, 1964. augusztus 1-én szabadul. Székely 7 évet kap, 1964. augusztus 1-én ér haza. Peripraváról Gráma, Adorjáni Dezső és Dobri János 1963. január 29-én kegyelemben részesülnek és kiszabadulnak. (Adorjáni hamarosan meghal.) Nagy Endre 1964. március 14-én szabadul.
1959. május 27.
A Hivatalos Közlönyben megjelenik a 166. sz. rendelet, amely értelmébe létrejött Románia és Magyarország között a konzuli egyezmény (a konzulátusok helyét azonban nem szabályozták, a román fél nem egyezik bele, hogy Magyarországnak Erdély területén is működjön konzulátusa.)
1960. május 15. - június. - 15.
A müncheni Nemzetőrben három részben megjelenik - Erdélyből Nyugatra szökött magyarok beszámolói alapján összeállított - "A mai Erdély" c. cikksorozat. Ebben megemlékeznek azt 1956 utáni tömeges letartóztatásokról, az RMP Központi Vezetősége mellett létrehozott, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" megszüntetéséről. Hírek szerint "mindenki tudja, hogy néhány hónap múlva a kolozsvári Bolyai sorsára kerül" a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet is, a Magyar Autonóm Tartományt pedig Kolozsvár Tartományhoz akarják csatolni, az egyetemek elrománosításának, a magyarokkal szembeni numerus clausus-politikának az élharcosa Leonte Rautu, az RMP Központi Vezetőségének egyik legbefolyásosabb embere.
1963. május 19.
Szatmárnémetin meghal Jakabffy Elemér kisebbségpolitikus. A két világháború közt a Lugoson megjelenő Magyar Kisebbség szerkesztője, az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának elnöke, 1940-44 közt a Romániai Magyar Népközösség elnöki tanácsának tagja.
1964. május 17.
A nagyváradi Szent László templomban kihirdetik, hogy a városi hatóságok elrendelték, miszerint másnap, vagyis Pünkösd-hétfőn le fogják bontani a templomot. (Kilenc évvel korábban, 1955-ben Iosif Pop káptalani helynök hozzájárulásával már lebontottak egy templomot, az ún. Kálvária templomot, helyére vendéglő épült.) Másnap azonban - és az elkövetkező 5 napban - mintegy 1500-1600 ember, katolikusok, valamint számos protestáns és román ortodox hívő élőlánccal tiltakozik a templom lebontása miatt. A tiltakozók végül küldöttséget menesztenek Bukarestbe, ahol elérik, hogy a fővárosi illetékesek utasítják a városi hatóságokat, álljanak el a tervüktől. Mindezek mellett azonban - "államellenes szervezkedés" miatt - a tiltakozók közül tizenhárom személyt letartóztatnak és hetet több éves börtönbüntetésre ítélnek.
1966. május 5.
Budapesten meghal Móricz Miklós (Prügy, 1886. dec. 7.) statisztikus, szerkesztő, Móricz Zsigmond öccse. 1920-ban politikai emigránsként kerül Erdélybe, ahol a Brassói Lapok szerkesztője. 1928-ban kénytelen elhagyni Erdélyt, már Budapesten jelenteti meg Az erdélyi föld sorsa. Az 1921. évi román földreform című könyvét, amely a téma egyik legalaposabb feldolgozása. A harmincas években Budapesten szerkeszti a STUD (Statisztikai Tudósítások) című kőnyomatost, mely a kisebbségekkel kapcsolatos mindenféle statisztikai adatot közöl.
1967. május 24. - 26.
Az MSZMP meghívására - az előző évi látogatást viszonzandó - baráti látogatást tesz Budapesten az RKP KB küldöttsége, Nicolae Ceauşescu vezetésével.
1968. május 13.
A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új oktatásügyi törvényt. Ez 3-6 éves kor között fakultatívvá teszi az óvodalátogatást. (1979-től kötelezővé válik minden öt éves gyermek számára.) Az addigi hetedikről a hatodik évre szállítják le a tankötelezettség korhatárát, valamint általánossá teszik a VIII. osztály utáni tanulást. A törvény szerint a líceumok hálózatát és az éves beiskolázási tervet az oktatási minisztérium, a megyei néptanácsok végrehajtó bizottságainak javaslatai alapján, míg a szaklíceumok hálózatát, profilját, és a beiskolázási tervét egyenesen a minisztertanács hagyja jóvá. (Mindez azt jelenti, hogy például a szaklíceumok profiljának kialakításánál a helyi érdekek sokszor nem számítanak és egy új líceum, vagy tagozat létesítéséről sem városi, vagy megyei szinten döntenek, hanem "a központban".) Ugyancsak ez a törvény szervezi át a szaklíceumok rendszerét (Ez hasonlít a magyarországi gyakorlathoz: a magyarországi szakközépiskolának megfelelő szaklíceum érettségi oklevelet és szakmunkás bizonyítványt ad. A szakiskolák egy, másfél éves szakképzést nyújtó oktatási intézmények.) Amint a törvény szövegéből kiderül, a szakoktatás ismét csak román nyelven történhet. A nemzetiségi nyelvű oktatással közvetlenül csak a törvény 52. szakasza foglalkozik: "A nem román nemzetiségű tanulók választhatnak, hogy román nyelvű általános iskolába iratkozzanak be abban az iskolai körzetben, amelyben laknak, vagy olyan iskolába, amelyben a tanítás nemzetiségük nyelvén folyik.
1968. május 18.
A budapesti Élet és Irodalomban ismertetik a Magyar Írók Szövetsége Kritikai Szakosztályában megrendezett kerekasztal-vitát a szomszédos országokban élő magyarság irodalmáról. A határozatban többek közt leszögezik: "vitathatatlan tény, hogy magyar nyelvű irodalmak alakultak ki a szomszédos országokban, s ezek szerves részei a magyar irodalomnak." Kijelentetik, hogy "a felelősség ezekért az irodalmakért közös: a szomszédainké, és a miénk." Az egységes Kárpát-medencei magyar irodalom tézisét Romániában hevesen visszautasítják, ám nem csupán a pártvezetés - mely a belügyekbe történő beavatkozásként értékeli a budapesti nyilatkozatot -, hanem a magyar írók egy része is. Domokos Géza, Huszár Sándor és Szász János - részben meggyőződésből, részben fölsőbb utasításra - írásaikban határozottan kritizálják az Írószövetség álláspontját, mondván, hogy a romániai magyar írók csak a saját pártvezetésük, országuk iránt érzik felelősnek magukat. A bukaresti nagykövetség megtudja, hogy a Román Írószövetség magyar nemzetiségű tagjai levélben kívántak válaszolni a Magyar Írószövetségnek a "közös felelősség" ügyében, kifejtve, hogy ez a román belügyekbe történt beavatkozás. A levelet végül még sem küldik el, valószínűleg azért, mert a pártvezetés leállította az akciót.
1969. május 7.
Ülést tart az Magyar Nemzetiségű Dolgozók Kovászna Megyei Tanácsa, melyen részt vesz Constantin Stanca, a megyei pártbizottság titkára, és Koppándi Sándor, az MNDOT titkára. Erről beszámol a helyi pártlap, a Megyei Tükör. Bár valószínű, hogy a többi megyei tanácsot is összehívták, a helyi pártlapokból ez nem derül ki.
1969. május 29.
Megalakul az Írók Kolozsvári Egyesülete, melyben a magyarok aránya 60%. A vezetőségbe hat magyar és öt román kerül, a titkár Dumitru Radu Popescu lesz.
1970. május
súlyos árvíz sújtja az országot, a kiáradt folyók 81 helyiséget teljesen elpusztítanak, a halottak száma 166. Erdélyben a legtöbb folyó (az Olt, a Maros, a Küküllők, a Szamosok és a Kőrösök) kiönt. Aradot csak nagy erőfeszítéssel sikerül megmenteni, de Szatmárnémeti, Déva, Marosvásárhely, Dés nagy részét már elönti a víz.
1971. május 3. - 5.
Bukarestben tárgyal az MSZMP KB küldöttsége (Aczél György, Komócsin Zoltán) az RKP KB képviselőivel, Paul Nicolescu-Mizillel és Manea Mănescuval. A magyar fél felveti, hogy "vizsgálják meg az 1954-ben megszüntetett kolozsvári magyar konzulátusi hivatal felállításának lehetőségét, s a két ország külügyminisztériumai kössenek erről megállapodást.
1971. május 28.
A cenzúra (a Sajtó- és Kiadvány Vezérigazgatóság munkatársa) kiveszi a bukaresti A Hét-ből az egyik cikket, amely a magyar nyelvű feliratokról szól. A magyar nyelvű feliratok ügye tabu kérdésnek számít. Csupán két megyében találhatóak két nyelvű feliratok - a Magyar Autonóm Tartomány "örökségeként" - Hargitában és Kovásznában.
1972. május 22. - 24.
A "kis kulturális forradalom" meghirdetése óta először ül össze Bukarestben az írók országos konferenciája. Az írószövetség elnökévé Zaharia Stancut választják, az egyik alelnök Sütő András lesz.
1973. május 13.
Megjelenik a 273. sz. államtanácsi törvényrendelet, melynek értelmében az általános iskolákban a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatásban az ötödik osztály indításához minimum 25, a középfokú oktatásban pedig 36 jelentkezőre van szükség. (Eddig 20 tanuló volt a minimum, de minisztériumi engedéllyel már 8-10 fővel is indíthattak nemzetiségi osztályt.) Ezzel szemben mindazon községekben, ahol az "együttélő nemzetiségek" nyelvén működő iskolák léteznek, függetlenül a tanulók létszámától, román előadási nyelvű tagozatokat, vagy osztályokat kell létesíteni. (Ez az intézkedés akkor jelenik meg, amikor az 1.230 önálló igazgatású magyar általános iskola mellett már 1.062 magyar tagozat működött.) A nyíltan diszkriminációs törvény nagy felháborodást kelt a magyar kisebbség körében és a magyar pártvezetés is nemtetszésének ad hangot a kétoldalú tárgyalásokon. (A nagykövetség szeptemberi bizalmas információi szerint a dekrétum végrehajtására az 1973/74-es tanévben még nem kerül sor.)
