Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
 

 
kronológiák    >> romániai magyarság
  1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t v z

névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
 keresés  szűkítés  -
 
    találatszám: 58 találat << | 20 - 40 |>> 
 
 
  kapcsolódik  
 
» a szerzőről

» írok a szerzőnek
 
 
 
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997

» Általános történelmi kronológia
 
 

| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


  I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1966. július 4.

Megjelenik a középfokú szakoktatást szabályozó törvényrendelet, melyben egy szó sincs a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásról, tehát a szakoktatás csak román nyelven folyik. Egyes esetekben az iskoláknak az átalakítása is sérelmes a magyar kisebbségre. Például Kolozsvárott az újonnan megalakított 5 új szaklíceum iskolaépület-igényeit részben a magyar tannyelvű iskolák rovására elégítik ki.

1967. július 28.

Kolozsváron meghal Jancsó Béla (Marosújvár, 1903. júl. 25.), publicista, orvosi szakíró, szerkesztő. Orvosi tanulmányait Szegeden és Kolozsváron végzi, hazatérte után tagja a Tizenegyek írói csoportosulásnak, majd az Erdélyi Fiatalok szerkesztője, 1940-44 közt a Ferenc József Tudományegyetemen tanársegéd.

1969. július 3.

A 371. sz. minisztertanácsi rendelet megerősíti a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy mindazokból a tantárgyakból, melyeket nem román nyelven tanultak, az anyanyelvükön vizsgázzanak. A jogszabálynak van egy - a korábbi gyakorlatot tekintve meglepő - kitétele is, ugyanis szankciókat helyez kilátásba azok ellen, akik a rendeletet nem tartják tiszteletben.

1969. július 8.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát országos plénumát. A plenárison a küldöttek nem a kisebbségi problémákkal foglalkoznak, ez a téma még csak szóba sem kerül. Ehelyett megvitatják "az RKP KB X. pártkongresszusi Téziseit és Iránytervezetét az 1971-75-ös ötéves tervről és az 1976-80-as időszak nemzetgazdaságfejlesztési irányvonaláról." A felszólalók (többek közt Demeter János, Franyó Zoltán, Balogh Edgár, Domokos Géza, Sütő András, Bányai László, Dukász Anna, Bodor Pál) beszédeikben "kifejezést adtak a romániai magyar nemzetiségű munkások, szövetkezeti parasztok, és értelmiségiek őszinte gondolatainak és érzelmeinek, hangsúlyozva teljes egyetértésüket a párt bel- és külpolitikájával...".

1971. július 6.

A kínai és észak-koreai útján látottak-tapasztaltak hatására Nicolae Ceauşescu új kultúrpolitikát hirdet meg. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága előtt meghirdeti a "kis kulturális forradalomnak" gúnyolt új kultúrpolitikáját. Ez egy neosztálinista fordulatot jelent, de ennek keretén belül beszédében arra is kitér, hogy "A pártszervezetek feladata szilárdan visszaverni a nacionalizmus megnyilvánulásának bármilyen tendenciáját és formáját". (A későbbiekben kiderül, hogy nem a többségi nacionalizmusra gondolt.)

1972. július 13.

A Tanügyi Újság közli, hogy a minisztertanács határozata nyomán az őszi tanévben Székelyudvarhelyen (ipari), Sepsiszentgyörgyön (építőipari), Marosvásárhelyen (vegyipari és gépgyártóipari), Szászrégenben (ipari), Csombordon (mezőgazdasági), és Kolozsváron (építőipari, valamint könnyűipari) magyar tannyelvű szaklíceumi osztályokat indítanak.

1972. július 19. - 21.

Bukarestben zajlik az RKP országos konferenciája. A párthatározatban leszögezik, hogy a cél: "a szocialista nemzet kialakítása, amely összehasonlíthatatlanul erősebb, és homogénabb, mint a burzsoá nemzet".

1973. július 6.

A nemzetiségi oktatás ügyében tart megbeszélést a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója. A Miron Constantinescu elnökletével megtartott ülésen érdemi megállapodásra nem kerül sor.

1973. július 28.

Csíkszeredában felavatják Nagy Imre képzőművész állandó kiállítótermét, emlékházát. Az avatóbeszédet Sütő András mondja.

1973. július

a magyar nagykövetség három diplomatája hivatalos látogatást tesz Bákó megyében, melynek során fölkeresnek egy csángó-magyar falut (Lujzi-kalagor) is. Diplomatái beszámolója után október 31-i jelentésében Martin Ferenc nagykövet kijelenti: "Nincsenek illúzióink a feudális Magyar Állam, majd a Horthy-fasizmus "magyar szupremációt" gőgösen hírdető nemzetiség-ellenes politikáját illetően, de azért a fenti méretű és módszerű erőszakos asszimiláció a történelmi Magyarországon ismeretlen volt." Ennek ellenére úgy véli, hogy "jelenleg nem volna kívánatos a csángókérdés-komplexum bármilyen, románoknak történő felvetése." (1989 előtt ez volt az egyetlen alkalom, hogy magyar diplomata eljuthatott a csángóföldre.)

1977. július 1.

Hivatalosan "megszűnik" Romániában a cenzúra - valójában rafináltabb lesz, mint addig volt. A korábbi Sajtóigazgatóság valóban megszűnik, de az utólagos cenzúrát ezentúl az újonnan szervezett "kiadói tanácsok" végzik. Ezek után több szűrőn megy át egy kézirat, illetve lap. A kolozsvári Korunk például 1) a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa megyei bizottságánál, 2) a megyei pártbizottság propagandaosztályán, 3) a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsnál Bukarestben, 4) az RKP KB Sajtóosztályánál (Koppándi Sándor). A cenzúra "fölszámolása" után megerősödik az öncenzúra.

1977. július 12.

A Minisztertanács módosítja az oktatási törvényt. A 207-es dekrétum - az erőltetett iparosítással összefüggésben - "átprofilírozza" a líceumokat: az elméleti líceumok nagy része megszűnik, helyettük különböző szakmai líceumok jönnek létre. (Ez újabb alkalmat teremt arra, hogy a magyar diákság hátrányosabb helyzetbe kerüljön románul tanuló társaihoz lépest, ugyanis bizonyos népszerű szakokon, például a matematika-elektronika, matematika-informatika, vagy államigazgatási jog szakokon nem indítanak magyar osztályokat.)

1977. július

Király Károly levelet ír Fazekas Jánosnak, melyhez mellékeli az Ilie Verdeţ-hez írott levelét is. Az újabb dokumentumban részben megismétli a korábban írottakat, részben pedig megemlíti, hogy "némely esetben megengedhetetlen megfélemlítési eszközökhöz folyamodnak azokkal szemben, akik fölemelik a szavukat a törvények és az Alkotmány alkalmszásáért és a nemzeti[ségi] kérdést illetően", és utal Szikszay Jenő öngyilkosságára. Újabb levele 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.

1977. július 31.

Zsuffa Zoltán kovásznai matematika tanárt memorandumot nyújt be a Kovászna megyei elsőtitkárnak, Nagy Ferdinándnak. Ebben felpanaszolja, hogy április 29-én beidézte a sepsiszentgyörgyi Securitate, amikor 12 órán át vallatták, hadbírósággal fenyegették, megverték, majd házkutatást végeztek nála. Május 3-án ismét Sepsiszentgyörgyre rendelték be, majd 27-én Kovásznára, ezúttal már a megyei állambiztonsági vezető és egy bukaresti tiszt hallgatta ki, majd szabadon bocsájtották. (Az Amnesty International információi szerint azzal vádolják, hogy "nemzetiségi gyűlölködést szít" és hadbírósággal fenyegetik "államellenes agitáció" miatt.) Zsuffának az esete hamarosan kitudódik, ennek köszönhetően a Securitate "leszáll" róla. A levél 1979-ben megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romanias Minority Policies Today című kötetben is, melyet New Yorkban az American Transylvanian Federation Inc. és a Committee for Human Rights in Rumania kiadásában, Schöpflin György előszavával.

1979. július 1.

Munícipium rangjára emelnek több várost. Erdélyből Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Beszterce, Zilah és Fogaras kapja meg ezt a státust.

1979. július 16. - 17.

Ilie Verdeţi miniszterelnök hivatalos, baráti látogatásra Budapestre látogat.

1979. július 16.

Lőrincz László oktatásügyi államtitkár az RTV magyar adásában bejelenti, hogy változatlanul lehet felvételizni a nagyenyedi tanítóképzőbe, a híresztelések ellenére még sem szüntetik azt meg. Másnap az intézmény értesíti az érdeklődőket, hogy a tanítóképzőt Székelyudvarhelyre költöztetik. (Ezt követően csak Nagyváradon és Székelyudvarhelyen folyik magyar tanítóképzés.)

1979. július 19.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa országos plenárisát, melyen részt vesz Miu Dobrescu, a Szocialista Nevelés és Művelődés Tanácsa elnöke és Virgil Cazacu KB-titkár is, akit korábban a nemzetiségi tanácsok felügyeletével bíztak meg. (Közvetlenül a plenáris előtt egy kis időre összeül a büró is.) A tanácskozás mindvégigi román nyelven folyik, csupán Gere Mihály - akit most választanak meg az elhunyt Péterfi István utódaként a tanács elnökévé - olvassa fel magyarul is az üdvözlő beszédét. (A pártvezetés eredeti jelöltje a még Gerénél is szervilisebb Kovács József, a Babes-Bolyai egyetem prorektora volt.) Az ülés napirendjén a Megéneklünk Románia országos kulturális fesztivál és a kongresszusi irányelvek szerepelnek. Az előzőleg egyeztetett hozzászólókon kívül Domokos Géza, Bodor Pál és Gálfalvi Zsolt szólalnak fel. Utóbbi azt kifogásolja, hogy az MNDT gyakorlatilag nem működik, a magyar nyelvű oktatás szűkítését célzó intézkedések láttak napvilágot és korlátozták a nemzetiségi nyelvű könyvek kiadását. (Miu Dobrescu ezt hevesen cáfolja - vagyis a valóban tervezett szűkítést ezennel visszavonja.)

1979. július 26.

Az Államtanács rendelete korlátozza a külföldiek üzemanyag-vásárlását (csak valutáért vásárolhatnak a benzinkutaknál). Az intézkedés váratlanul érinti a több ezer, az országban tartózkodó magyar autós turistát is. A nagy felháborodás, a kaotikus helyzet és a diplomáciai intervenció miatt az intézkedést a hatóságok visszavonják, ezt követően benzin jegyekre tankolhatnak a külföldiek a kutaknál.

1979. július 27.

Szepes István kolozsvári főkonzul bemutatkozó látogatásra Bukarestbe érkezik. A főkonzulátus székhelye még mindig nincs eldöntve (a magyar fél által visszakért Erzsébet királyné/Racoviţa úti ingatlanról a román fél hallani sem akar). Végül - hosszas egyeztetés és tárgyalások után - a Mureşanu u. 16. sz. alatti ingatlanba költözik a diplomáciai képviselet.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék