a piteşti-i börtönből szabadon engedik az 1949 novemberében letartóztatott Méliusz József írót. (Méliuszt nem állították bíróság elé. Kezdetben Rajk Lászlóval hozták kapcsolatba, majd "titoizmussal" vádolták. A szintén letartóztatott feleségét a börtönben meggyilkolták.)
1954. augusztus 13.
Kolozsváron meghal Gaál Gábor (1891-1954). Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Romániába emigrál, ahol 1928 végétől szerkeszti a kezdetben polgári radikális, majd kommunista orientáltságú Korunk c. havi szemlét. 1945-től a Bolyai Tudományegyetem tanára, az Utunk főszerkesztője, 1950 májusában kizárják a Román Munkáspártből. Amikor a határozat 1952-ben véglegessé válik, megkapja első szívinfarktusát, a második a halálát okozza. Az augusztus 15-i Előrében és Igazságban megjelenik az RNK Tudományos Akadémiája és az Írószövetség közös nekrológja.
1956. augusztus 15.
A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között - kölcsönösségi alapon - megszűnik a vízumkényszer. Ennek köszönhetően október 23-ig több ezren utazhatnak ki Magyarországra.
1956 vége
1956 végén megjelenik Kolozsvárott a bukaresti pártvezetés által a "lázongó" magyar értelmiségiek megfegyelmezése" céljából Miron Constantinescu, a Központi Vezetés tagja, Fazekas János, a KV titkára és Iosif Ardeleanu, az országos cenzúrahivatal vezetője. A "brigád" már ekkor is több megbeszélést folytat a helyi értelmiségi elit tagjaival (Balogh Edgárral, Gáll Ernővel, Jordáky Lajossal, Demeter Jánossal, Tóth Sándorral, Szabédi Lászlóval és másokkal). <- 1955. március
1958. augusztus 30.
Megjelenik a nagykárolyi Szabadság, a rajoni pártbizottság hetilapjának utolsó száma. (Ez volt az utolsó, nem tartományi központban megjelenő magyar nyelvű hírlap.)
1960. augusztus 8.
Szatmárnémetiben meghal Papp (Pop) Aurél (1879-1960) román származású, de magyar kultúrájú festőművész, művészetkritikus. Az Octavian Gogával és Emil Isac-kal is magyarul levelező Papp kezdi 1954-ben sürgetni, hogy a hatóságok építsék újjá az érmindszenti Ady-portán Ady Endre szülőházát.
1963. augusztus 14.
Kolozsváron meghal Monoki István (1887-1963) bibliográfus. Negyven éven át volt a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselője, 1940-44 között igazgatója. 1940-ben megjelent A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt c. munkája, mindmáig kéziratban található A magyar könyvtermelés Romániában 1919-1940 c. munkája.
1964. augusztus 4.
Az általános amnesztia következtében kiszabadul szamosújvári börtönéből Boros Béla, a temesvári egyházmegye titokban fölszentelt püspöke, akit még 1952 januárjában ítéltek el egy koncepciós perben.
1965. augusztus 21.
A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai "nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti." A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: "Románia Szocialista Köztársaságban az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.
1965. augusztus 21.
Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.
1968. augusztus 21.
Nicolae Ceauşescu a sebtiben összehívott Központi Bizottság tagjai és a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, majd a KB székháza elé "spontán" összegyűlt tömeg előtt élesen elítéli a Varsói Szerződés csapatainak előző napi bevonulását Csehszlovákiába, amely - mint mondja - "szembeszökő megsértése egy testvéri, szabad és független szocialista állam nemzeti szuverenitásának".
1968. augusztus 26.
Nicolae Ceauşescu és kísérete (Fazekas János és Vasile Patilineţi) a koradélután Sepsiszentgyörgyön, majd Csíkszeredában, végül az esti órákban Székelyudvarhelyen nagygyűléseken vesz részt. Beszédeiben a főtitkár arra helyezi a hangsúlyt, hogy az eddig iparilag elmaradott Székelyföld az elkövetkező évtizedben óriási mértékben fog fejlődni. (Az ötéves tervben a megye öt új vállalatot "kap".) Az iparosítással pedig tulajdonképpen a kisebbségi kérdés is megoldódik. Egyébként pedig "a marxi-lenini politika következetes alkalmazásával Romániában helyesen megoldottuk a nemzeti[ségi] kérdést" - mondja Csíkszeredában. Székelyudvarhelyen kijelenti, hogy "senkinek sem engedjük meg, hogy beavatkozzék ügyeinkbe, hogy megsértse románia szuverenitését." A gyűlések végén Ceauşescu minden esetben magyarul is elköszön az őt éljenző székelyektől.
1968. augusztus 27.
Árgyelán Sándor ideiglenes ügyvivő jelentése szerint a lengyel nagykövetség fogadásán a szovjet Novosztyi hírügynökség tudósítója azt állítja, hogy "Erdélyből érkezett személyek szerint hivatalos román személyiségek gépkocsijait, benzinraktárakat gyújtottak fel, egyes helyeken pedig magyar zászlókat tűztek ki". Ezeket a híreszteléseket semmilyen más forrás sem erősíti meg - jegyzi meg Árgyelán, de hozzáteszi, hogy román funkcionáriusoktól is lehett hallani efféléket.
1969. augusztus 6. - 12.
Bukarestben tartják az RKP X. kongresszusát. Ezen használja először Nicolae Ceauşescu a "társadalom homogenizálása" szintagmát, amikor a ,,kizsákmányoló osztályok" felszámolását követően a szocialista társadalomban végbemenő homogenizációs folyamatról beszél. (A későbbi események elemzése azt mutatja, hogy valójában a társadalmi homogenizáció mögött etnikai/nyelvi homogenizációt kell érteni.) Létay Lajos, a kolozsvári Utunk, és Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztői a Központi Bizottság póttagjából teljes jogú tagok lesznek, Sütő András és Domokos Géza pedig póttagok.
1973. augusztus
Zöld Lajos csíkszeredai újságíró alkotótábort szervez a gyergyószárhegyi ferences kolostor épületében. Ezt követően minden évben magyar és román képzőművészek táboronak Szárhegyen és elkezdődik a romos Lázár-kastély helyreállítása is.
1973. augusztus 20.
Öngyilkos lesz Szőcs Kálmán nagy reménységű költő. A nagykövetség információi és a hátrahagyott búcsúlevele szerint tettét "az elviselhetetlennek tűnő nemzetiségellenes nyomás miatt követte el".
1974. augusztus 21.
Szabófalván meghal Lakatos Demeter (Szabófalva, 1911. nov. 9.) moldvai csángó-magyar népköltő. Tehetségére a két világháború közt Dzsida Jenő figyel fel, verseit 1956-tól ismét közlik a magyar lapok. Életében kötete nem jelenhet meg, utolsó éveiben háziőrizetben tartják a magyar versei miatt.
1975. augusztus 1.
Mondvacsinált indokkal felmentik a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa "Az együttélő nemzetiségek körében folyó kulturális tevékenységével foglalkozó Irodája" vezetőjét, Gálfalvi Zsoltot. (Másfél évvel korábban egy átszervezés során az 1970 őszén létrehozott Együttélő Nemzetiségek Művelődési és Nevelési Főigazgatóságát már lefokozták Irodává.) Gálfalvi vissztér A Hét-hez, ahonnan három ével korábban "kiemelték" az SZMNT-hez. Leváltásának valódi oka az lehet, hogy túlságosan is exponálta magát, egyfajta "lobbistája" volt a magyar kulturális ügyeknek, az értelmiségi elitnek.
1976. augusztus 22.
Csíkszeredában meghal Nagy Imre (Csíkzsögöd, 1893. júli. 25.) festőművész. Tanulmányait Budapesten végzi, majd 1924-ben visszamegy szülőfalujába és haláláig ott él, alkot, a székely nép és táj művészeti megörökítője.
1977. augusztus 1. - 3.
A Zsil-völgyében bányász sztrájk robban ki. A kiváltó ok az, hogy váratlanul megnövelték a munkaidőt, kitolták a nyugdíjkorhatárt és egyéb szociális juttatást is eltöröltek. A megmozdulás központja Lupény, de az akció az egész Zsil-völgyére kiterjed, mintegy harmincötezren vesznek benne részt. A "fellázadt" bányászok vezetői (Constantin Dobre bányász és Jurca mérnök) a helyszínre érkezett Ilie Verdeţ KB-titkárral és Constantin Băbălău bányaügyi miniszterrel nem hajlandók tárgyalni, csak Ceauşescuval, aki a harmadik nap (miután kiderül, hogy a két bukaresti vezető a bányászok őrizetében van) érkezik meg. Ijedtében mindent megígér - mire a bányászok másnap fölveszik a munkát. A megtorlás nem maradt el. Hírek szerint több ezer bányászt telepítenek ki a következő években, a két vezetőt pedig "eltüntetik".
