A Buletinul Oficialban megjelenik az 5/1950. sz. közigazgatási reform-törvény (melyet a Központi Vezetés két nappal korábban hagyott jóvá), amellyel létrehozzák Románia új közigazgatási beosztását: szovjet mintára a megyék helyett 28 tartományt alakítanak ki. Erdély 22 megyéjéből 11 tartomány lesz, például Sztálin tartomány része lesz Csík, Udvarhely és Háromszék megyék (mint Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, és Sepsiszentgyörgy rajonok).
1950. szeptember 24.
A Háromszék megyei Gidófalván az erőszakos kollektivizálás elleni lázadás tör ki. A Sztálin arcképe alatt felvonuló falusiak ellen a katonaságot vetik be, a véres megtorlásnak több sebesültje és letartóztatottja van. Ezekben a napokban hasonló megmozdulások történtek több más háromszéki faluban (Maksán, Bodokon, Kőröspatakon.)
1951. szeptember 10. - 17.
Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu-tanácsa előtt folyik a "nagy vatikáni-kémper"-nek elkeresztelt koncepciós per. A vádlottak között található az 1950. július 19-én letartóztatott Pacha Ágoston (Bukarest által el nem ismert) temesvári megyéspüspök és Boros Béla ordinarius substitus, dr. Héber János temesvári püspöki titkár, valamint Schubert József bukaresti ordinarius substitus és mások. A nagy nyilvánosságot kapott perrel a világi hatalom a római katolikus egyház Rómához hű részének ellenállását szeretné megtörni. 17-én Pacha Ágoston 18 évet, Boros Béla életfogytiglani kényszermunkát, Schubert püspök pedig életfogytiglani fegyházat kapnak.
1952. szeptember 6.
Eltávolítják a Bolyai Tudományegyetemről Jakó Zsigmond történelem- és Szabó T. Attila nyelvészprofesszorokat. (1954-ben visszaveszik őket.) Öt nap múlva menesztik Benkő Samut, B. Nagy Margitot, Hajós Józsefet, Csehi Gyulát és Tordai Zádort. Leváltják Nagy István rektort, akinek Bányai László lesz az utóda.A marosvásárhelyi Vörös Zászló szerint: "A M.A.T. [Magyar Autonóm Tartomány] megteremtése fokozza és még élesebbé teszi a nacionalizmus elleni harcot. Az ellenség [...] az együttlakó nemzetiségek soraiban [...] elszigetelődési törekvéseket, kultúrális elkülönülésre irányuló hajlamokat táplál...
1952. szeptember 24.
A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt (mely az 1936-os szovjet alkotmány román adaptációja).
1952. szeptember 27.
Megjelenik a 331/1952 sz. törvény az ország új gazdasági-adminisztratív beosztásáról. A tartományok száma 28-ról 18-ra csökken. Az új alkotmány 19-21. szakasza szerint a történelmi Székelyföld területén megalakítják a Magyar Autonóm Tartományt. (Csík, Erdőszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Marosvásárhely, Szászrégen, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely rajonokkal, Marosvásárhely székhellyel.) A tartományban él a magyar kisebbség egyharmada, 539.669 fő, összlakossága 740.381 fő. Az alkotmány 21. szakasza szerint a Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa ki fogja dolgozni, és a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni a tartomány statútumát. (A statútumot ugyan az RMP KV titkársága mellett működő nemzetiségi bizottság elkészíti, ám azt ad acta teszik.) Az RMP tartományi titkára Csupor Lajos, a néptanács elnöke Bugyi Lajos.
1953. szeptember
a tanév elején megszüntetik a kolozsvári Mechanikai Intézet magyar tagozatát. A magyar nyelvű mérnökképzés ezzel megszűnik.
1954. szeptember 14.
Máramarosszigeten a börtönben meghal az 1950-ben letartóztatott dr. Boga Alajos gyulafehérvári vikárius, titkos ordinárius.
1954. szeptember 19.
Bukaresten Románia és Magyarország B-válogattottja mérkőzik meg egymással, és a románok 2:1-re győznek. A mérkőzés alatt a nacionalista román szurkolók vad magyarellenes hangulatot keltenek, ordítoznak, fütyülnek, egy idő után köveket, sörösüvegeket dobálnak a magyar játékosokhoz, majd 40-50 suhanc berohan a pályára, és köveket dobál a magyarok felé. (A meccsen kinnt van a politikai vezetés számos magas tagja is, többek közt Gheorghe Apostol, Constantin Pîrvulescu, Nicolae Ceauşescu.) Pataki László bukaresti magyar nagykövet tapasztalata szerint "a karhatalmi szervek szemmel láthatóan nem nagyon igyekeztek a történtek elé akadályokat gördíteni".
1954. szeptember
A kolozsvári magyar és román tagozatos Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet (Főiskola) magyar tagozatát áthelyezik Marosvásárhelyre. (Egykorú híresztelések szerint a Bolyai Tudományegyetem átköltöztetését is előkészítették az illetékesek, erre azonban nem kerül sor.)
1955. szeptember
nem hirdetnek felvételit a Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatára.
1956. szeptember 9.
Megjelenik a budapesti Szabad Népben Pándi Pálnak a "Közös dolgainkról" című, az erdélyi magyarsággal foglalkozó cikke, amelyben a szerző az egyhónapos erdélyi körútjának tapasztalatait jegyzi le. (Pándi megismeri az 1955-ös bolyais "hangulatjelentés" anyagát is.) Bár nem hallgatja el az "eredményeket", szóvá tesz néhány sérelmet, problémát is, például: még a Magyar Autonóm Tartományban is előfordul, hogy a bíróságokon a tartomány lakosságának többségét adó magyarság nyelvét nem értő hivatalnokok vannak funkcióban; nehezen lehet hozzájutni a magyarországi folyóiratokhoz, könyvekhez, stb. Mivel a "kényes kérdéseket" sem hallgatja el (ezzel pedig közvetve bár, de bírálja a román pártvezetés magyarságpolitikáját). A bukaresti pártvezetés tiltakozik a magyar pártvezetésnél, mert a cikk hangnemét helytelennek tartják, ráadásul szerintük egyes kitételei beavatkozást jelentenek a román belügyekbe, sőt a kezdő mondatok a revizionizmust is jelzik egyben. (A lapszámot Romániában kivonják a forgalomból.) Keleti Ferenc nagykövet a Budapestre küldött jelentésében azt ajánlja a külügyminisztériumnak, illetve a pártvezetésnek hogy védjék meg a cikket a román kirohanásoktól.
1956. szeptember 26.
Ismét Kolozsvárra érkezik Miron Constantinescu, Fazekas János, valamint Iosif Ardeleanu, Vasile Vaida. Az első nap az 1955-ös "nagulatjelentés" szerzői (Tóth Sándor, Csehi Sára, Weiszmann Endre) folytatnak megbeszélést, majd 27-én fogadják Balogh Edgárt, Demeter Jánost, Gáll Ernőt. Constantinescu kijelenti, hogy "számos nemzetiségi sérelmet azonnal orvosolnak." Másnap, 28-án Jordáky Lajossal is megbeszélést folytatnak a magyar kisebbség sérelmeivel, problémáival kapcsolatban.
1957. szeptember 16.
Kolozsváron megkezdődik a Dobai-csoport pere. A vádlottak: 1) Dobai István kolozsvári jogász; 2) Varga László abrudbányai ref. lelkész; 3) Komáromi József kolozsvári középiskolai tanár; 4) Kertész Gábor zilahi ügyvéd; 5) Bereczki András az RNK Akadémiája kolozsvári fiókjának kutatója; 6) Gazda Ferenc kolozsvári középiskolai tanár; 7) Nagy József szamosújvári volt földbirtokos; 8) Dobri János, a kolozsvári Protestáns Teológia professzora; 9) László Dezső kolozsvári ref. esperes, 1941-44 között erdélyi párti képviselő. Az ellenük felhozott vád: 1) Dobai memóriumot készített, amelyben javaslatot tett Erdély megosztására a magyarság és a románság között. A memorandumot az ENSZ-hez és az RKP KB-hoz akarta eljuttatni. Tervezetét "véleményezés" céljából eljuttatta: Bereczkyhez, Kertészhez, Nagy Józsefhez, Gazdához, Vargához és Márton Áronhoz. (Az ötödrendű vádlott, Bereczky A. 1956-ban még kolozsvári akadémiai kutató volt, a munka elkészítéséhez átadta az 1939/40-es romániai statisztikai évkönyvet, amelynek adatait Dobai felhasználta.) 2) Varga L. másodrendű vádlott D. I. megbízásából Budapesten felvette a kapcsolatot Német Lászlóval, Tamási Áronnal. Varga Magyarországról több lapot, folyóiratot hozott haza magával, amelyeket Dobai vádlott-társai között is szétosztott. 3) Kertész G. negyedrendű vádlott szintén készített 3 "nacionalista-soviniszta jellegű" dolgozatot. A politikai per - bár nem nyilvános, és csak a meghívott magyar értelmiségiek szűk köre vehet részt rajta - nagy feltűnést kelt a kolozsvári magyar értelmiség soraiban, híre eljut magyarországi körökhöz és később a nyugati magyar emigráció is értesül róla.
1958 szeptember eleje
1958 szeptember elején értekezletet tartanak az RMP Központi Vezetősége titkárságának vezetésével a nyár végén elkészült - de terjesztési engedélyt már nem kapott -, XIX. századi magyar irodalom szöveggyűjteményéről, melyen többek közt Balogh Edgár, Csehi Gyula, Antal Árpád oktatók, Leonte Răutu és Fazekas János KV-titkárok, Miron Constantinescu, Bihari László, a központi sajtóellenörző hivatal munkatársa, Vécsei Károly, a KV titkársága alatt működő, "az együttélő nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársa, valamint Kovács György író, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője és Szemlér Ferenc, a tankönyvkiadó magyar szerkesztője vesznek részt. A pártapparátus tagjai által megfogalmazott vádak szerint a szöveggyűjtemény szerkesztői "következetesen mellőzték a múltszázadi osztályharcos szellemű alkotásokat", ezzel szemben azokat a műveket favorizálták, amelyekben "a magyar nacionalizmus eszméi dominálnak". A magyar szöveggyűjtemény elleni támadás egyik következményeként az egyik szerkesztőt, Fejér Miklóst eltávolítják a tanügyből, másfelől pedig tovább folytatódik a forgalomban lévő magyar tankönyvek elleni kampány. A kampányban a marosvásáhelyi Igaz Szó jár az élen.
1958. szeptember 6.
Ítéletet hirdetnek az ún. bethánisták (a református egyház keretén belül működő spiritualista mozgalom) perében. Nagyváradon a temesvári katonai törvényszék. "Államrend megbontása" és "összeesküvés" vádjával Visky Ferenc református lelkészt 22 évre, Szilágyi Sándor pankotai, Dézsit Zoltán feketegyarmati és Karczagi Sándor szentleányi református lelkészeket, valamint Papp Antal földművest 20-20 év kényszermunkára ítélik, Kiss Sándor földműves és Patócs Erzsébet tisztviselő 18-18 évet kapnak. Dézsi és Karczagi 1964. július 30-án ill. 28-án, Pap június 27-én szabadul.
1959. szeptember 15.
A Macskási-féle katonai törvényszék Kolozsváron ítéletet hoz a csíkszeredai középiskolai tanárok ügyében: Puskás Attilát 20, Palczer Károlyt 15, Bereczk Lajost, Lőrinczi Jánost, Kovács Gyulát 8-8, László Gizellát 4 évnyi kényszermunkára ítélik. (Rajtuk kívül még öt diákot ítélnek el 3-tól 8 évig terjedő börtönbüntetésre.) Az elítéltek többsége az 1964-es amnesztia idején szabadul. (A tanárokat az 1956-os forradalom szimpatizálásával vádoltak - valójában a székelyföldi magyar értelmiség megfélemlítése lehetett a cél.)
1959. szeptember 8.
Letartóztatják Kenderessy Szabó Béla kapnikbányai római katolikus plébánost. Tizenegy hónapig felváltva hol Nagybányán, hol a Szatmárnémetin vallatják. A vád: hitoktatást tartott a gyermekeknek, ellenezte a vegyes házasságokat és nem örvendezett a magyar forradalom vérbetiprásakor. A hadbíróság 11 hamis tanút fölvonultatva a nagybányai perben 1960. július 22-én éjszaka (!) hozzák meg az ítéletet: 10 év börtönbüntetés. Először Szamosújváron tartják fogva, majd 1960 végén a brăilai mocsarakba hurcolják. 1962 őszére annyira legyengül, hogy visszaviszik Szamosújvárra, majd 1963 márciusában ismét visszakerül a Duna-deltába, Peripravára. 1964. júliusában szabadul.
1959. szeptember
egyesítik a kolozsvári magyar tannyelvű Ady Endre (volt református főgimnázium), és a román tannyelvű Şincai középiskolákat. (A létrehozott kéttagozatos iskolában az 1959/60-as tanévben a nappalin, az esti tagozaton és a levelezőn (látogatás nélkülin) több, mint 1700 tanuló tanul.
1959. szeptember
A nagyváradi 4. sz. középiskolában is román tagozatot hoznak létre, ezáltal vegyes tannyelvűvé válik az iskola. (1962-ben már az egész tartományban kizárólag "egységes" - magyar és román tagozatos -középiskolák működnek!)
