A bukaresti Előre beszámol a marosvásárhelyi "értelmiségi nagygyűlésről". A felszólalók (többek közt: Csupor Lajos, az Román Munkáspárt tartományi pártbizottságának első titkára, Gálfalvi Zsolt, Izsák József irodalomkritikusok, Andrásofszky Tibor, az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet rektora, Sütő András író) mindnyájan bírálják Jordáky Lajos, a Bolyai Tudományegyetem volt tanárát a nacionalista megnyilvánulásáért.
1958. október 6.
A Macskási Pál-vezette kolozsvári katonai törvényszék ítéletet hirdet a 31 fős ún. érmihályfalvi csoport perében. Az 1957. február 19-én letartóztatott Sass Kálmán érmihályfalvi, és Balaskó Vilmos érolaszi református lelkipásztorokat, valamint dr. Hollós István egykori hadbírót hazaárulás vádjával halálra ítélik. (Balaskó büntetését a szobrász bátyja közbenjárására életfogytiglanra változtatják.) Érmihályfalváról 13 személyt (köztük Számadó Ernő költőt) 25 év, 2 személyt ennél kevesebb börtönbüntetésre; Érolasziból 4 személyt 25 évre; Biharvajdáról 6 személyt 25 évre, 3 személyt pedig 20 év börtönbüntetésre ítélnek. (Az elítéltek az Érmellék tekintélyes értelmiségei, iparosai, magángazdái. A perekkel a hatóság feltehetően a határ mellett lakó magyarságot akarja megfélemlíteni.) Sass Kálmánt és Hollós Istvánt december 2-án Szamosújváron kivégzik.
1958. október 26.
A bukaresti Augusztus 23. Stadionban barátságos labdarúgómérkőzést játszik a magyar és román ifjúsági válogatott és a felnőtt A-válogatott. A számtalan szabálytalanság és durvaság ellenére az ifik mérkőzésén 4:1-re, a nagy csapatok mérkőzésen pedig 2:1-re kikapnak a románok. A mérkőzés alatt a román szurkolók több magyar szurkolót megvernek, vagy paradicsommal dobálják meg őket, a magyar játékosokat becsmérlik, szidalmazzák játékukat fújjolással és a játéktérre történő kő-, üvegdobálással igyekeztek megzavarni. Jellemző a légkörre, hogy Nicolae Ceauşescu, a Központi Vezetés tagja kirohan, és elhagyja a mérkőzés színhelyét, amikor a szovjet bíró az egyik román játékost leküldi a pályáról. A budapesti Népsport tudósítója a botrányos jelenetekről nem számol be, csupán annyit jegyez meg, hogy: "A fanatikus szurkolók egy része szinte arénává változtatta a pályát..." (A bukaresti magyar nagykövet, Keleti Ferenc úgy látja, hogy: "A mérkőzésen történt események világossá teszik a román vezető elvtársak és mindenki előtt, hogy a román lakosság körében igen sok tennivaló van még a sovinizmus maradványainak felszámolására.". Mivel az év folyamán Romániában járt budapesti Honvéd labdarúgóit, valamint a vízilabda csapatot is különféle inzultusok érik, ezért egy későbbi jelentésében annak a véleményének ad hangot, hogy a közeljövőben nem tanácsos újabb sporttalálkozót rendezni a két ország között.)
1958. október 26.
Diákgyűlést tartanak a Bolyai egyetem aulájában. A gyűlés elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, IMSZ-funkcionárius. A hallgatókat arról faggatják, hogy mi a véleményük 1956-ról. Amikor Bunta Péter tanársegéd megkérdezi Vastag Lajos harmadéves hallgatótól, hogy kire lőtt volna, ha október 23-án fegyver lett volna a kezében, Vastag kijelenti: főbe lőttem volna magamat. Válaszára tapsvihar és füttykoncert tör ki. Az elnökség tagjai ezek után kihallgatások során próbálja kideríteni, hogy kik fütyültek. Vastagot a Securitate emberei a kijáratnál letartóztatják.
1958. október 29.
Temesváron kilenc 12-13 éves kisdiákot (Oberten János, Kaiser András, Nagy Zoltán, Patkó Gyula, Varga István, Pájcs Pál, Pélics János, Demartini Endre, Feierstein József), a temesvári magyar vegyes líceum tanulóit két évi, kiskorúak fegyházában letöltendő börtönbüntetésre ítélik. ("Bíbor Banda" néven röpcéztek.)
1959. október 24.
A nyomdába adás előtt a hatóságok elkobozzák A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlődés útján 1959-1960 c. monográfia kéziratát. A monográfia a tartományi néptanács gondozásában jelent volna meg, Keszi-Harmat Sándor és Karácsonyi Ferenc szerkesztésében, Szövérfi Zoltánnak, a tartományi pártbizottság titkárának bevezető tanulmányával, Lukács Lászlónak, a tartományi néptanács végrehajtó bizottsága elnökének előszavával. A monográfia megjelenésének letiltása azzal az indokkal történt, hogy az nacionalista szellemiségű.
1962. október 4.
Az Előre információi szerint a Történelmi Műemlékek Igazgatósága és a helyi szervek kezdeményezésére ebben az évben több Hunyad tartománybeli műemléket is rendbehozatnak, többek közt a gyulafehérvári vár főkapuit és a Batthyaneum épületét.
1962. október
a hatóságok - Nagy Gyula kolozsvári református püspök hozzájárulásával - városrendezés ürügyével lebontatják az 1892-ben Alpári Ignác tervei alapján épült brassói református templomot.
1963. október 18.
Kolozsváron meghal Kakassy Endre közíró, szerkesztő. A harmincas évektől munkatársa, majd felelős szerkesztője a Brassói Lapoknak, 1945-47 közt szerkeszti az Erdélyi Gazda Naptárát, 1962-ben megjelenik az Eminescu élete és költészete c. monográfiája.
1964. október 9.
A tokiói olimpián Magyarország labdarúgó csapata 2:0-ra legyőzi Románia válogatottját. (Románia olimpikonjai 2 arany, 4 ezüst és 6 bronzérmmel térnek haza, mivel pedig korábban a propaganda azt súlykolta, hogy legkevesebb 7 aranyra lehet számítani, a közvélemény igen csalódott lesz.)
1964. október 20.
A Népszabadság bukaresti tudósítója, Horváth József feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "több változatban" azt híresztelik a közvélemény előtt, hogy "Kádár meg akarja kaparintani Erdélyt", és hogy "Hruscsov ebben első számú bábjának, Kádárnak a kezére játszik." (Amikor augusztusban a tudósító Erdélyben járt, ottani románok aggódva kérdezték tőle, "igaz-e, hogy Erdélyt el akarja venni tőlünk Magyarország?") A fölülről terjesztett rémhírek célja a figyelem elterelése a belső nehézségekről, a nagyarányú drágulásról.
1967. október 5. - 6.
Az RKP KB plenáris ülésén (ahol irányelveket fogadtak el "az ország területi-közigazgatási beosztásának megjavításáról") hozott határozat előirányozza, hogy a meglévő 16 tartomány helyett mintegy 40-45 megyét kell szervezni.
1968. október 4.
Vince József nagykövet azt jelenti Budapestre, hogy a magyar párt- és állami funkcionáriusok közül sokan "általában tüntetően felzárkóznak a román vezetés mögé, sokan hűségnyilatkozataikban még a románokon is túltettek." Ezzel szemben a magyar lakosság egy része "katonai beavatkozást remélt Romániába és feltételezve, hogy ez a román politika különútjának végét jelenti és még a határok módosítását is eredményezheti." A nagykövet úgy véli, hogy az augusztus 26-i székelyföldi látogatás épp azt a célt szolgálta, hogy csillapítsa a kedélyeket, és szerinte "a vezetés további engedményekre és intézkedésekre is kész a nemzetiségi kérdésben".
1968. október 24. - 25.
Az RKP KB plenáris ülésén (melyen Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár ismételten kijelenti, hogy a kisebbségi kérdést "a marxizmus-leninizmus szellemében" véglegesen megoldották, és ez egy lezárt kérdés) határozatot hoznak a Szocialista Egységfront megalakításáról, valamint a "nemzetiségi dolgozók" tanácsairól. Az október 26-i pártlapok az első oldalon közlik: "A szocialista demokratizmus fejlődésének időszerű követelményei [...], arról tanúskodnak: meg kell alakítani az együttélő nemzetiségek reprezentatív jellegű szervezeteit, amelyek aktívan hozzájárulnak majd a párt politikájának megvalósításához, a szocialista társadalom fejlesztési programjának kidolgozásához és valóra váltásához. A Végrehajtó Bizottság e célból javasolja Románia Szocialista Köztársaság Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának, valamint Románia Szocialista Köztársaság Német Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának megalakítását." (Az MNDT novemberben csatlakozott a Szocialista Egységfronthoz (későbbi nevén: A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja), amely a társadalmi és tömegszervezetek ernyőszervezete.)
1969. október 11. - 28.
Márton Áron gyulafehérvári püspök - felszentelése óta első ízben - részt vesz a vatikáni püspöki szinóduson. (Még kétszer jut el Rómába: 1971. október 25-én magánaudencián fogadja VI. Pál pápa, valamint 1974. március 1-12. között tartózkodik kinnt.)
1970. október 1.
Megnyílik Gyulavári és a romániai Gyulavarsány (Varşand) közti nemzetközi közúti határátkelőhely.
1970. október 23.
Bukarestben megjelenik A Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács társadalmi-politikai-művelődési hetilapja, A Hét első száma. Főszerkesztője Huszár Sándor, helyettese Gálfalvi Zsolt. (Egy bukaresti magyar folyóirat létrehozása már két éve a "levegőbe lógott", Huszárral még április elején közölték, hogy főszerkesztő lesz Bukarestben.)
1970. október 30.
Szegeden meghal Herepei János (Kolozsvár, 1891. okt. 11.), művelődéstörténész, muzeológus, régész. 1914-től az EME Érem- és Régiségtárának munkatársa, a húszas évektől a Minerva Rt. alkalmazottja, eközben rendszeresen publikál az Erdélyi Múzeumba, Pásztortűzbe, Irodalomtörténeti Közleményekbe. 1938-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lesz. Nagyszabású terveit (egy székelyföldi regionális tudományos központ kiépítése) a világháborús körülmények miatt nem tudja valóra váltani. 1944. szeptember elején a kiürítési parancs miatt a múzeum gyűjteményének nagy részét elszállíttatja a Dunántúlra. A gyűjteményt ő is követi, amely 1945. március 29-én a zalaegerszegi pályaudvaron megsemmisül. Attól félvén, hogy a gyűjtemény pusztulása miatt esetleg feleősségre vonják, nem tér vissza Sepsiszentgyörgyre, először a Tolna megyébe telepített bukovinai székelyek központjában, Bonyhádon székely múzeumot szervez, majd annak felszámolása után, a hatvanas évektől a szegedi egyetem munkatársa.
1971. október 13.
Marosvásárhelyen meghal Kemény János (Pittsburgh, 1903. szept. 1.), író, szerkesztő, irodalom- és színházszervező. 1926-ban Marosvécsi kastélyába hívja azokat az erdélyi magyar írókat, akik később az ún. helikoni munkaközösséget alkotják. A vécsi találkozók ezt követően 1944-ig megismétlődnek. 1931-től a Thália Magyar Színház Rt. elnök-igazgatója, 1941-44 közt a kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatója. 1945-ben egyik fő szervezője a marosvásárhelyi Székely Színháznak, 1952-ig itt dramaturg, majd könyvtáros, 1958-68 közt a marosvásárhelyi Új Élet rovatvezetője. Több novelláskötete, regénye jelent meg. Hosszas közbenjárásra sikerül elintézni, hogy az államosított kastélya kertjében, Marosvécsen temessék el.
1971. október 21.
Az RKP KB sajtóosztálya lehivatja Bukarestbe a vidéki magyar és német lapok főszerkesztőit. A KB székházában Nicolae Vela és Gere Mihály bizalmasan közli velük, hogy ezentúl a nemzetiségek nyelvén csak abban az esetben lehet használni a települések neveit, ha: 1.) az elnevezés románul és a nemzetiségek nyelvén azonosan hangzik (pl. Arad, Déva); 2.) a nemzetiségi elnevezés erősen hasonlít a románhoz (pl. Sighişoara-Segesvár-Schassburg); 3.) a nemzetiségi elnevezés a román elnevezés hű fordítását tartalmazza (pl. Odorheiu Secuiesc-Székelyudvarhely). Minden más esetben csak a román elnevezés használható. A bizalmas rendelkezés - miként a bukaresti magyar nagykövetség egyik jelentése fogalmaz - komoly mértékben "felkavarta a nemzetiségi közvélemény hangulatát, s a jelenséget a nemzetiségi jogok korlátozásaként értékelik." Az írószövetség nemzetiségi bizottsága és a magyar főszerkesztők nagy része hangosan tiltakozik, mire a pártvezetés némileg visszakozik: a nyilvánosságra nem hozott rendelkezés maradéktalan végrehajtására nem kerül sor, de 1971-től bizonyos helységneveket már következetesen román helyesírással írnak.
