Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök baráti látogatásra Budapestre látogat.
1978. február 10.
A bukaresti Contemporanulban megjelenik egy vitacikk. A két szerző (D. Berciu és C. Preda) Bartha Antal budapesti történésznek az előző év Karácsonyán a Magyar Hírlapban megjelent, a dáko-román kontinuitást cáfoló írásával (Őstörténeti tévutak) vitatkozik. (A román cikket kénytelen átvenni 17-én A Hét is.) Mint utóbb kiderül, ez a cikk egy kampány nyitánya, ugyanis ettől kezdve a tömegtájékoztatást elárasztják a történelmi tárgyú - polemizáló - cikkek. (A kampányra a Bukarestben lévő nyugati diplomaták is felfigyelnek.)
1978. február 13.
A bukaresti Televízió magyar adása 2 ? óráról 3 órára nő.
1982. február 12.
Bukarestben meghal Hajdu Zoltán (Radnótfája, 1924. dec. 16.), H. Győző bátyja, költő, műfordító, publicista, zeneszerző. Az ötvenes években a Maros Művészegyüttes megszervezője, egy ideig igazgatója, a hatvanas évek közepétől Bukarestben él, publikál.
1982. február 15.
Rajnai Sándor nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a budapesti nagykövetséget, hogy megbízható információk alapján tudomásukra jutott: központi utasítás alapján a jövőben korlátozni fogják a Magyarországal történő kapcsolattartás lehetőségét. A szerkesztőségek ezután semmilyen Magyarországgal kapcsolatos anyagot sem közölhetnek (csak ha direkt utasítást kapnak erre), a tömegtájékoztatásban dolgozók pedig sem hivatalos, sem magánjellegű vagy turisztikai célú látogatásra nem mehetnek a szomszéd országba. Tovább szigorítják a bukaresti nagykövetség és a kolozsvári főkonzulátus munkatársaival való kapcsolattartást, az utóbbi rendezvényeinek látogatását megtiltják. A kétoldalú kapcsolatok megromlását mutatja az is, hogy Gregor József február 18-i vendégszereplését, és a Lokomotív GT együttes fellépését az utolsó pillanatban lemondják a román hatóságok.
1983. február 24.
Sepsiszentgyörgyön elhurcolják hazulról Visky Árpád színművészt. Zárt tárgyaláson a bukaresti katonai törvényszék "Románia, a román nép és a szocialista rendszer rágalmazása vádjával" 1983. július 11-én 5 évre Viskyt. A nemzetközi tiltakozások hatására 1984. szeptember 7-én amnesztiával szabadlábra helyezik, de színészként nem dolgozhat tovább.
1983. február 28. - május. - 2.
Baráti látogatásra Budapestre utazik Ştefan Andrei külügyminiszter.
1984. február 7.
Bukarestben meghal Kovács József (Temeskeresztes, 1919. ápr. 28.) történész, egyetemi tanár, 1976 és 1984 közt a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prorektora, az Államtanács tagja.
1984. február 21.
Kolozsváron meghal Kacsó Sándor (Mikháza, 1901. febr. 21.), író, szerkesztő, publicista. Kezdettől tagja az ún. helikoni munkaközösségnek, 1927-től munkatársa, 1938-tól főszerkesztője a Brassói Lapoknak. Eközben regénye, novellái jelennek meg, szövetkezetet szervez (ÁGISZ). 1942-től Nagyenyeden az Erdélyi Gazda szerkesztője, 1944 szeptemberében - a helybeli magyar értelmiség zömével együtt - Târgu Jiu-ba hurcolják, ahonnan csak egy évvel később szabadul. 1945-46-ban a Falvak Népe szerkesztője, 1947-52 közt az MNSZ elnöke, majd az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, ill. az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókjának szerkesztője.
1985. február 1.
Elbocsájtják - indoklás nélkül - állásából A Hét munkatársát, Beke György publicistát. Feltehetően az a "bűne", hogy évek óta szociografikus riportokban mutatja be Erdély egy-egy tájegységét, illetve az ott lakó magyarságot. Legutóbbi, a bihari és szatmári magyarságot bemutató kötetét (Boltívek teherbírása) kivonják a forgalomból. A titakozások hatására végül mégis visszaveszik a szerkesztőségbe, ám továbbra is "fél-indexen" van. 1986-ban nyugdíjazzák.
1987. február 14.
Bukarestben házkutatást tartanak Molnár Gusztávnál, a Kriterion szerkesztőjénél és elkobozzák a kéziratait, interjúit. Ezzel véget ér az illegális Limes kör tevékenysége. Miután állásából is elbocsátják, 1988. március 30-án Molnár áttelepedik Magyarországra.
1987. február 26. - 27.
Összehívják Bukarestben a magyar és német "nemzetiségi dolgozói tanácsok" országos plenárisait. Az első nap a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának ülésén - a kiadott utasításnak megfelelően - a felszólalásra kijelölt személyek (Rab István, Rácz Győző, Hajdú Győző és mások) elítélik el a Magyar Népköztársaságot és a Magyar Tudományos Akadémiát az Erdély története megjelentetése miatt, majd a második nap Nicolae Ceauşescu vádolja meg a szomszédot: "Nehéz megérteni horthysta, fasiszta, soviniszta, közöttük rasszista tételek felelevenítését. Hogyan képzelhető el, hogy egy tudományos akadémia hozzájáruljon más népeket sértő írások és munkák megjelentetéséhez? Milyen tudomány ez? Kinek szolgál egy ilyen úgynevezett tudomány, ha nem a legreakciósabb imperialista köröknek? Az ilyen tételek nem szolgálják a barátság és az együttműködés ügyét, a szocializmus ügyét!". Az első nap felszólalók a szövegüket az előző este kapják kézhez, ezt követően pedig nem hagyhatják el a szállásukat. Demény Lajos történész, valamint Dancsuly András, az MNDT Kolozs megyei elnöke, a kolozsvári egyetem prorektora megtagadják a felszólalást. Bálint Ferenc, a szászrégeni sörgyár volt párttitkára, az MNDT tagja - aki nem akarja másnap fölolvasni az Erdély története elítélését tartalmazó magyarellenes beszédet - 24-ről 25-ére virradó éjszaka kizuhan (?) a szállodája szobájának ablakán. (A Securitate minden bizonnyal "megöngyilkolta".) Temetése után a Szabad Európa Rádió bemondja, hogy gyanús körülmények közt húnyt el.
1988. február 1.
Budapesten a nemzetközi sajtóban a Charta 77 mozgalom által meghirdetett román szolidaritási nap keretében tüntetést tartanak Románia Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt. 4-500 ember voul az épület elé, ahol az Erdélyből kitelepedett Tamás Gáspár Miklós tart rövid beszédet. A rendőrség rövid idő után közbeavatkozik, de incidens nem történik. A bukaresti külügyminisztérium hivatalosan tiltakozik és a magyar kormányt és az MSZMP-t vádolják az "incidens" miatt.
1988. február 11.
V. Ungureanu tanácsos közli a külügyminisztériumban Szőts Pál nagykövettel, hogy nem adják meg a működési engedélyt Szőts Ferenc kijelölt kolozsvári főkonzulnak. (Szőts korábban négy évig a nagykövetségen dolgozott.)
1988. február 13.
A Magyar Nemzetben megjelenik az MSZMP KB Külügyi Osztálya munkatársainak, Szokai Imrének és Tabajdi Csabának a cikke: Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés. Ebben leszögezik, hogy a mindenkori magyar politikának "létparancsa" a kapcsolattartás a határokon túli magyarokkal, a kisebbségi jogegyenlőség kérdése sohasem lehet lezárt, és nem tekinthető egy ország kizárólagos belügyének. A nagy feltűnést keltő írás a "magyarságpolitikai rendszerváltás" egyik nyitánya.
1988. február 26.
Az Egyesült Államok kormánya bejelenti, hogy július 3-ával megvonja Romániától a legnagyobb kereskedelmi kedvezményes elbánást, amit 1975 óta minden évben megadtak. Két nappal később a román kormány bejelenti, hogy ők mondanak le a kedvezményes elbánásról.
1989. február 13.
Nem lehet megtartani a Márton Áron püspökké szentelésének ötvenedik évfordulójáról megemlékező ünnepi misét, mert még januárban a bukaresti egyházügyi államtitkárság vezetője, Gh. Cumpănaşu komoly szankciókkal fenyegették meg a kolozsvári lelkészeket, ha az ünnepségre sor kerülne. Hasonló fenyegető hangnemben lépett fel Gyulafehérváron, Jakab Antalnál, a jelenlegi római katolikus püspöknél is, kilátásba helyezve azt is, hogy adott esetben az emlékmisét tartó papokat letartóztatják.
