Megjelenik a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa Oktatási-Művelődésügyi Osztályának közleménye, miszerint magyar és román tagozattal beindul a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola. (Két fakultással működik: román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, valamint fizika, kémia és ipari ismeretek. (1961-től román-történelem és magyar-történelem szakokok is indulnak.) A főiskola 3 éves képzést nyújt, az általános iskola fölső tagozatán oktató pedagógusokat képeznek.
1961. szeptember 1. - 7.
Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetésével román párt- és kormánydelegáció tárgyal Budapesten, amelynek eredményeképpen többek között aláírják az új kulturális egyezményt, valamint egy vízum-megállapodást a két ország magánjellegű utazásainak rendezése tárgyában. Az egyezmény értelmében december 1-i hatállyal megszűnik a két ország között a vízumkényszer; magánjellegű utazást évente egyszer engedélyeznek; a meghívóleveleket nem kell állami szerveknek láttamoztatni, de a meghívó lakóhelyén kívül más helységbe történő utazáshoz a helyi rendőrségen előzetesen engedélyt kell kérni. Ennek elmulasztása az illető kiutasításához is vezethet.
1961. szeptember 14.
Désen letartóztatják P. Bálint Szalvátor helyettes tartományi rendfőnököt, másnap, szeptember 15-én pedig P. Fodor Pelbárt teológiai rektort, definitort, és György Húgó laikus testvért, akiket a még június 26-án letartóztatott P. Benedek Fidél ferences tartományi főnökkel, P. Fodor László rendtartományi titkárral, P. Écsy János dési házfőnökkel, P. Angi Csaba dési helyettes házfőnökkel és P. Fülöp Tamás ferences szerzetessel együtt kémkedés vádjával állítanak bíróság elé. (A vád szerint titokban jelentették Rómába a rend minister generálisának, hogy hány rendházat vettek el a kommunisták.) Végül két perben: "a szocialista rendszer elleni uszítás" vádjával P. Pöhacker Balázst, P. Fodor Pelbártot és P. Écsy Jánost 3-3 évre, P. Angi Csabát 7 évre; egy másik perben pedig: (hazaárulás vádjával?) P. Benedek Fidélt 8 évre, P. Bálint Szalvátornak és P. Fodor Lászlót 6-6 évre, P. Fülöp Tamást pedig 4 évre, a többieket 3-3 évre ítélik. Az általános amnesztiával szabadulnak 1964-ben.
1961. szeptember 7.
Másfél évi betegeskedés után Nagyváradon meghal Arday Aladár nagyváradi (királyhágó melléki) református püspök. Utódává Búthi Sándort választják.
1962. szeptember
az 1962/63-as tanévvel kötelező lesz az addig kizárólag magyar tannyelvű Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetben a gyakorlati oktatás román nyelven történő leadása. Ugyanekkor bevezetik a román nyelvű kórlapírást is.
1964. szeptember 21. - 25.
Kállai Gyula miniszterelnök vezetésével magyar kormányküldöttség jár Romániában.
1965. szeptember 24. - 26.
Az új összetételű kormány első vidéki útja Marosvásárhelyre vezet. A másnapi "tudósítás jellegű kommüniké" elhallgatja, hogy magyar többségű tartományban járt a delegáció, csupán"a román, magyar, német és más nemzetiségű" dolgozókról tesznek említést. Ez a formula ettől kezdve általánossá válik, amikor magyar többségű vidékekről van szó.
1968. szeptember 6.
Nagyváradon meghal Bélteki Ferenc vikárius, az 1948-as kultusztörvény után a hatóságok által el nem ismert nagyáradi római katolikus egyházmegyei vezetője. Utódát az egyházjogilag fölé rendelt (de ugyancsak el nem ismert) szatmári egyházmegye vezetője, Sipos Ferenc ordinárius nevezi ki, Hosszú László személyében.
1968. szeptember 6.
A kolozsvári Utunk-ban megjelenik a kolozsvári írók nyilatkozata (melyet Gáll Ernő és Huszár Sándor által fogalmazott). Ebben egyetértésüket fejezik ki a Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár által követett "függetlenségi" politikája mellett.
1968. szeptember 24.
A Tanügy Újság beszámol arról, hogy három székelyföldi iskola: a 375 éves székelyudvarhelyi (volt református), a 300 éves csíkszeredai/csíksomlyói (volt római katolikus) és a 175 éves székelykeresztúri (volt unitárius) líceumok nyilvános ünnepségek keretében megemlékezhetnek alapításuk évfordulóiról.
1970. szeptember 30.
A politikai vezetés gesztust akar tenni a magyar kisebbség felé, ezért Dózsa György-emlékünnepségeket tartanak Bukarestben, valamint Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Temesváron, Dálnokon és Makfalván. (Hivatalosan Dózsa "születésének" 500. évfordulóját ünneplik, miközben a kutatás máig nem derítette megnyugtatóan, hogy mikor született. Magyarországon ezért nem is emlékeznek meg Dózsáról.) A bukaresti magyar nagykövetségnek az a véleménye, hogy ez ügyben "nem történészek mondták ki a döntő szót, s a románok az ünnepséget politikai okok miatt rendezték meg."
1971. szeptember 15.
A 301. sz. törvényerejű rendelettel létrehozzák a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsát, amelybe beleolvasztják a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottságot. Az SZMNT nemzetiségi bizottságát Gálfalvi Zsolt vezeti.
1972. szeptember 20.
Egy miniszteri belső rendelkezés szerint a nemzetiségi tannyelvű iskolákban az ún. indifferens tárgyakat (ének, torna, rajz, számtan stb.) román tanerő is oktathatja, sőt, újabban a román történelem is tanítható románul. Természetes, a fenti tanerők az osztályfőnöki órákat is románul vezetik. A magyar nyelvű iskolákban fokozatosan általánossá válik, hogy a pionír-foglalkozások és az egész iskolán-kívüli aktivitás románul történik. A tanév kezdete előtt a szakminisztérium sehol sem engedélyezi, hogy az "értékesebb" szakmák (optikus, műszerész, finom-mechanikus stb.) esetében nemzetiség osztályokat is indítsanak.
1973. szeptember 13.
Újabb szűk körű megbeszélésre kerül sor Bukarestben, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ott élő tagjai és Miron Constantinescu KB-titkár között. (Korábban őt bízták meg a nemzetiségi tanácsok irányításával.) A zaklatott légkörű megbeszélés során a magyar meghívottak ismertetik a magyar oktatási hálózat problémáit, és hiányosságait, és többek közt azt kérik a magyar-kérdés idős szakértőjétől, hogy a román nyelvű tanintézményekben tanuló magyar diákoknak legalább tegyék kötelezővé a magyar nyelv- és irodalom oktatását. Constantinescu azonban ezt "túlzónak" találja, és elutasítja a kérést.
1974. szeptember 16.
A bukaresti magyar nagykövetség hivatalosan kéri, hogy - tekintettel az 1848-49-es szabadságharc leverésének 125. évfordulójára - az aradi, Zala György-féle szabadságszobrot a román illetékesek állítsák ismét fel. A megfelelő román hatóságok azonban arra az álláspontra helyezkednek, hogy "az idő rövidsége miatt nem látnak lehetőséget" az emlékmű október 6-ig történő helyreállítására.
1974. szeptember 17. - 18.
Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy "velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos "teljes egyetértésüket és támogatásukat" és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.
1974. szeptember 17.
Mialatt az MNDT bukarestben ülésezik, Nicolae Ceauşescu Kovászna megyébe látogat. (Beszédében kijelenti, hogy a helységet "román hadosztályok szabadították fel"...) Néhány nappal később a magyar nagykövetség egyik diplomatája jár a székely városban és "megdöbbentően elkeseredett hangulattal" találkozik. A helyiek meg vannak győződve róla, hogy hamarosan újabb személyi változásokra kerül sor.
1975. szeptember 6. - 13.
Brassóban - a kétoldalú kulturális egyezmény alapján - magyar könyvkiállítást rendeznek. A román fél - a magyar partner megkérdezése nélkül - önkényesen 23 könyvet kiemel a kiállított anyagból, emiatt diplomáciai levélváltásra kerül sor.
1975. szeptember 22.
Az RKP Központi Bizottságának ülésen Nicolae Ceauşescu éles hangon kel ki a magyar történészek "támadásai" ellen. Kijelenti, hogy fel kell venni a kesztyűt és válaszolni kell a "kihívásra". Ettől kezdve megszaporodnak a magyar történészi munkákkal polemizáló írások. Például az Era Socialista (a párt elméleti folyóirata) 12. számában Dumitru Berciu professzor visszautasítja "azon országok történészeinek állításait, akik kétségbe vonják a vlahok és a románok azonosságát...
1976. szeptember
bevezetik a kötelező tízosztályos oktatást. Az ekkor végrehajtott átszervezések újabb lehetőséget biztosítanak a magyar nyelven történő tanulás lehetőségeinek szűkítésére, ugyanis számos helyen megszüntetik a magyar nyelvű XI-XII. osztályokat. Az első tíz tanévben magyarul tanult diákokat ezzel az elé a választás elé állítják, hogy vagy átmennek az utolsó két évre a román nyelvű osztályokba - sokan ezt nem tudják vállalni -, vagy mehetnek szakmát tanulni. Igen sokan ez utóbbi mellett döntenek, vagyis lekényszerítik őket az értelmiségivé válás útjáról. (1978/79-ben az ország összes XI-XII-es diákja közül alig 3% a magyar nemzetiségű.)
